borús égbolt
Munkahét 5 in 4
„Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás.” – Nagy Feró szerint is ez az élet egyik legnagyobb hazugsága. És amint hallhattuk, a sorozat folytatódna, ugyanis jó néhány nappal ezelőtt arról szóltak a hírek, hogy a szenátusi szakbizottságok asztalán van a négynapos munkahét bevezetéséről szóló javaslat. A tájékoztatás szerint a honatyák jelenleg azt mérlegelik, hogy milyen törvényi és gazdasági lehetőségek állnak rendelkezésre ahhoz, hogy lehetővé tegyék a heti négy munkanap bevezetését. A nemzeti liberálisok javaslata szerint a munkavállalóknak lehetőséget biztosítanának ahhoz, hogy a heti negyven órát ne öt, hanem négy nap alatt dolgozzák le, ami napi tízórás műszakot jelentene négy napon át, cserébe viszont három szabadnap lenne hetente. Bizonyára hallottunk arról, hogy néhány európai országban már bevezették a négynapos munkahetet és jó eredményekkel számolnak, de hazánk rendszerével kritikus vagyok.
A hír hallatán azon gondolkodtam, nálunk mennyire lenne gyakorlati haszna a rövidített hétnek. Nyilván vannak olyan ágazatok, ahol lehetetlen lenne bevezetni, de ahol a feltételek adottak erre, ott sem biztos, hogy hatékony lenne. Tudjuk, a baromfitelepeken normál körülmények között továbbra sem fog négy nap alatt öt tojást tojni egyetlen tyúk sem, egyikünk sem fog négy nap alatt egy kenyérrel többet enni és azt sem hiszem, hogy a tízórás időbeosztás idején sem fogunk jóval többet előre dolgozni. Ezt talán azok tudják a legjobban, akik jelenleg is heti hat alkalommal, napi 10-12 órás munkaprogrammal dolgoznak szinte éhbérért. Vajon honatyáink nem gondolnak rájuk? És ha egyes helyeken be is vezetnék a négynapos munkahetet, vajon mi történne azokkal, akik látástól vakulásig dolgoznak? Talán kapnának száz lejért szállást a munkahelyükön? Csupa-csupa hasonló kérdések foglalkoztatnak, de nem tudok olyan kreatív lenni, hogy bármilyen embertelenség is eszembe jusson. Lehet, hogy a világmegváltás helyett (ami már egyszer megtörtént), jó lenne elgondolkodniuk idézőjeles nagyjainknak, hogy miként lehetne a nyolc óra munka hazugságából igazságot alkotni, a munkáért tisztességes bért adni és a vállalkozókat sem megnyomorítani. Az is lehet, hogy a tyúk is meggondolná magát, és napi egy helyett kettőt tojna!
Bíró István
