A Csíki Székely Múzeum idei nagyszabású kiállítása ismét a klasszikus mesterek nyomába kalauzolja a művészetkedvelő közönséget, a látványos tárlat az Aba-Novák Vilmos, Nagy Imre és művészbarátaik címet viseli. A Hargita Népe Műhely melléklete, a szervező intézménnyel együttműködve minden héten a kiállítás egy-egy képére hívja fel a figyelmet. [caption id="attachment_75834" align="aligncenter" width="1000"] Olaj, vászon, 97,5 × 78 cm j. n. Somlói Gyűjtemény, Budapest[/caption] Az 1924-es esztendő fordulópont Mund Hugó művészetében: a Nagybányára való költözéssel párhuzamosan jelent meg az addigi törekvéseit összegző, tíz litográfiát tartalmazó mappája a nagyváradi Sonnenfeld Nyomdánál. A lapok többségén látszik az elmozdulás a kubisztikus képanalízistől a már lekerekített, neoklasszicista formaképzés felé. A Nők az erdőben című lap Patkó Károly hasonló, 1923-as rézkarc-kompozícióval (Fürdőzők pihenője) mutat rokonságot, de itt megmaradt a síkszerűség s a fák izgatott, expresszív vonalvezetése, amely modernebb szemléletű feleségével, Dömötör Gizellával kölcsönhatásban fejlődő művészetének aktuális állapotát dokumentálja. A festmény lényegében az Ülő női akt és a Három nőalak bővített átírása, a színezett változatban is előforduló litográfiák olajképen való rögzítése. A látszólag egynemű csoportozat nőalakjai azonban elkülönülnek egymástól, nincs összefüggés mozdulataik között, a szinte alkonyi világításban, a már-már nyomasztó hangulatú, kopár vidéken szoborszerű meztelenségük nem e világi, hanem egy távoli, metafizikus dimenzióban értelmezhető. Szücs György