borús égbolt
Motorizált világban élünk…
…ez nem is kérdés. Olyannyira, hogy többen nem képesek immár néhány métert sem gyalogolni. Elég, ha a megyeszékhely központját vagy annak közvetlen környékét látogatjuk meg.
Minap úszóversenyt tartottak a Csíki Csobbanóban. Ugyan van az uszodának külön parkolója, sőt a közelben van még egy, elég sokférőhelyes parkoló, az autósok pont a Csobbanó bejárata előtt álltak meg. A két parkoló közül az egyik majdnem üres volt. Apukák, anyukák vitték a csemetéket a versenyre, de képtelenek voltak ötven-száz métert még autózni, majd a parkolóból visszagyalogolni az uszodáig. A kis sportolónak akár bemelegítésként is szolgálhatott volna az a pár méter gyaloglás. De nem, az uszoda előtt kellett hagyni a kocsit. Az senkit nem érdekelt, hogy a Jégpálya utcában megszűnt a közúti közlekedés fogalma, legalábbis az uszoda előtt.
De ugyanez történik nap mint nap a Petőfi utcában. Reggel fél nyolc után képtelenség autózni Csíkszereda egyetlen macskakővel borított utcáján, a Kőrösi illetve a Petőfi utca felső végében. De nemcsak ott, hanem gyakorlatilag minden általános iskola közelében. Értem én, hogy a csemetét iskolába kell vinni, de nem az osztály előtt kellene parkolni, hanem tíz perccel korábban kelni, időben elindulni, s lehetőleg úgy megállni a gépjárművel, hogy aki valóban közlekedni akar, azt ne akadályozzák.
Gyalogolok, az utóbbi tíz évben elég sokat. Gyalogosként is rémálom reggelente közlekedni Csíkszeredában, főleg a fent említett autósok miatt. Nemegyszer történt meg, hogy apuci megállt az átjárón autójával, hogy a gyerek kikászálódjon és megtegye azt a két métert az iskolakapuig, én meg gyalogosan nem tudtam átkelni az úton, mert a kedves sofőr a gyalogátjárón időzött gépkocsijával. Támogatom a városvezetés azon ötletét, hogy gyalogosbaráttá tegyék Csíkszeredát. De remek ötletnek tartanám azt is, hogy egy hétre – természetesen iskolaidőszakban – a város központjában és annak közvetlen környékén tiltsák meg az autós forgalmat. A gyaloglás nem árt, sőt egészséges.
Kopacz Gyula
