erős felhőzet
szórványos felhőzet
Mire készít fel az iskola?
Milyen különös, hogy eddig még sehol nem vettük hasznát az iskolában tanult kovalens kötésnek, de mondjuk a Luceafărul című klasszikus verset sem igazán tudtuk hasznosítani a tanulmányok elvégzését követően – erről beszélgettem a minap egykori osztálytársammal, miután felvetette a témát. Elgondolkodtató, hogy az íráson, az olvasáson és a számoláson túl nagyrészt olyasmiket tanultunk – és tanulnak jelenleg is a diákok – az iskolákban, aminek később az égvilágon sehol nem tudják hasznát venni.
„Mire gondol a költő?” – kérdezték annak idején magyartanáraink a verselemzésekkor, és – nem arról van szó, érdekes volt olvasni a sorok között – mi furán néztünk egymásra, hogy mégis honnan tudjuk, vagy honnan tudja bárki is, hogy mondjuk mire gondolt Ady, amikor például a Héja-nász az avaron című versét írta? Nyilván lehetnek érdekesebbnél érdekesebb elméletek, de butaságnak tartom egy konkrét gondolatmenet elfogadását, mondván, az a jó, és csak azt lehet elfogadni. Mert ahányan voltunk, annyiféleképpen értelmeztünk egy-egy irodalmi alkotást, a maga módján pedig mindegyik megállta a helyét. Mindegy, ez csak zárójelben kívánkozott ki.
A napokban bukkantam rá a Costa del Sol magazin 2016-os cikkére, amely ugyanezt a témát boncolgatja, a leírtak pedig nagyjából meg is egyeznek az álláspontommal. Általános műveltségnek nevezett információhalmazt szedünk magunkra az általános és középiskolás tanulmányaink alatt, és még véletlenül sem az életre készítenek fel a tanintézmények – foglalható össze a cikk első soraiból, gondolatban pedig tettem is egy nagy pipát mellé, mivel ez tényleg így van. Azt írják, nyugodtan meg lehet kérni egy sikeres politikust vagy épp bankigazgatót, hogy sorolja fel a periódusos rendszer elemeit és sorrendjük okát, mint ahogy egy egyszerű alkalmazottól is nyugodt lélekkel érdeklődhetünk a magyar költők születési, életrajzi adatairól. Véleményem szerint érdeklődhetnénk bárkitől, nem sok helyes válasszal találkoznánk, közben pedig az is átfutott az agyamon, hogy én is dadognék, ha valaki nekem szegezné a kérdést.
Rendben, egy rakás fölösleges dolgot tanultunk, de mi az, amit tanítani kellene az iskolákban? – tettük fel a kérdést beszélgetőtársammal, a lehetőségeket pedig kapásból elkezdtük mondogatni: hogyan kell megírni egy önéletrajzot, egy egyszerű kérést vagy egy motivációs levelet, miként lehet eligazodni a mai bürokratikus rendszerben, vagy épp hogy kell adózni? Ez csak néhány, ami eszünkbe jutott, de bizonyára már ezekkel többre jutnának a diákok, mint egy-egy „nagyember” eszmefuttatásának órákon át tartó mazsolázásával.
Nem vitatom, az általános műveltségre is szükség van, sőt… A probléma csupán ott rejlik, hogy kizárólag azt tanítják napi 7-8 órában a gyermekeknek, majd amikor véget érnek a tanulmányok, csodálkoznak, hogy szinte semmit nem tudnak. Talán tudják, hogy Platón Krisztus előtt 427-ben született (erre is rá kellett keresnem!), de hogy egy hivatalos papírt hogy kell kitölteni… Passz! Mindezt pedig tapasztalatból mondom. Nem tudom, mikor jön rá valaki, hogy reformálni kellene az oktatási rendszert, addig viszont minden reggel fel kell venni a táskát és művelődni kell. Általánosan.
Kertész László
A cikk a Hargita Népe március 28-i számában jelent meg.
