Mindennapi dolgok

HN-információ
Nagyon nehéz emberekkel dolgozni – vélekedik a többség. Engem ugyan nehezen lehet kihozni a sodromból, de ez néha mégis sikerül pár embernek. Amondója voltam mindig is, hogy bárhogyan is viszonyul valaki hozzánk, bárhogyan beszél velünk, lehetőségünkhöz mérten mi kedvesek kell legyünk vele. Sosem tudjuk, hogy miért viselkedik úgy, ahogy. Nem tudjuk, mi lehet a családi hátterében, magánéletében. Számos alkalommal, amikor valaki felmérgesített vagy nem úgy viselkedett velem, ahogy illett volna, az élet, ha utólag is, de rávezetett, hogy az illetőnek nem kis problémákkal kell szembenéznie nap mint nap. Egy ideje több emberrel találkozom naponta, mint eddig bármikor. Természetesen mindenkivel próbálok kedves lenni, és bármilyen válaszra csak egy mosollyal reagálni. De néha ez nem elég, hiábavaló tevékenységnek tűnik. Hiába próbálom azt nézni, hogy talán neki nincs rendben az élete, vagy valami mindennapi szomorúságot okoz. Néha ez már nem megy. Most már gyakran csalódom az emberekben, és már csak csodálkozni tudok, hogy miért viselkedik valaki ennyire lekezelően egy számára ismeretlen személlyel. Mindenki hibázik. Nincs olyan ember ezen a világon, aki tökéletes lenne, és nem hibázna sosem. És hiába, hogy ez egy közismert igazság, néhány ember nem akarja ezt mégsem belátni. Talán sosem fogom megérteni, miért jó az egy-egy embernek, ha rosszindulatú, hogy azt keresi, hol tudna hibát találni, vagy hogy valahogyan tudjon belénk kötni. Még abban is a hibát keresni, amit valaki jó szívvel nyújt feléje... De mivel én pozitív embernek tartom magam, sosem feledkezem meg azokról a személyekről, akik teljes szívükből hálásak mindenért. Akik mindig mosollyal fogadnak, ha hibázunk, akkor is megértők, és a nagy futás közepette néha még azt is megkérdezik, hogy vagyunk. És nemcsak illemből teszik ezt, hanem azért, mert tényleg érdekli őket. Az ilyen emberek pedig a legrosszabb napomat is boldoggá varázsolják. 

Szilágyi Dalma-Orsolya



Hirdetés


Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!