borús égbolt
enyhe havazás
Mindenkinek van egy álma…
Bárkinek lehet álma, lehetnek álmai, sőt lehet nagyokat is álmodni. Legyen szó az utca emberéről, a politikusról, a miniszterről, a honatyáról vagy éppenséggel a kormányfőről, valamint az államelnökről. Vannak, akik csupán kergetik álmaikat, de vannak olyanok is – és nem is kevesen –, akik megpróbálják azokat megvalósítani, azon adottságok, konkrét lehetőségek és eszközök révén, amelyekkel rendelkeznek, illetve a rendelkezésükre állnak. Itt van például Eugen Teodorovici pénzügyminiszter, akinek pillanatnyilag az az álma, hogy minden törvényes eszközt megragadva behajtsa Johannis államelnökön azt a nem kis összeget, nevezetesen mintegy 1,2 millió lejt, amelyet annak a lakásnak a bérlőitől vett fel, amelynek tulajdonjogát ő időközben egy bírósági végérvényes ítélet nyomán elveszítette. (Egyébként ehhez az összeghez még hozzáadandók bizonyos késedelmi kamatok is.) Néhány nappal ezelőtt még arról álmodott a pénzügyminiszter, hogy gátat vet a földgáz fogyasztói árának emelkedése útjába, s erre vonatkozóan meg is álmodott egy kormányhatározat-tervezetet. Ám sajnos július 18-án arra kellett ébrednie, hogy szertefoszlani látszik az álma, az Országos Energia-Szabályozási Szakhatóság (ANRE) szabályozási bizottságának ama döntése nyomán, hogy a lakossági földgáz ára átlagosan 5,8%-kal megemelik. (Lehet, hogy ebben az is közrejátszott, hogy az ANRE illetékesei nem tudtak a pénzügyminiszteri álomról.) Az álom szertefoszlásának konkrét jelét képezte a kormányhatározat-tervezet „szélnek eresztése”. De térjünk vissza a mostani álmához: az elmúlt hétvégén többször is kitért a Johannis államelnöktől visszakövetelendő pénzösszeg ügyére, s annak kapcsán kemény szemrehányásokkal illette az Országos Adóügynökség elnökét, Ionuț Mișát is. Lehet, hogy nem ok nélkül, de azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy egyes tekintélyes jogászok szerint a Polgárjogi Törvénykönyv, a Polgárjogi Eljárási Törvénykönyv, valamint a hazai joggyakorlat szemszögéből közelítve meg a szóban forgó ügyet, a tárcavezető álmának megvalósítása nem tűnik egyszerűnek, sőt igen kacskaringósnak, bonyodalmasnak bizonyulhat. A dolgok ilyenszerű alakulásában közrejátszhatott az állam érdekeinek mindenkori megtestesítője, nevezetesen a pénzügyminisztérium is, akkor, amikor a már említett ítélet kapcsán nem tette meg annak a bizonyos ingatlannak a bekebeleztetésére vonatkozó lépéseket. Ha emlékezetünk nem csal, abban az időszakban, azaz 2015-ben Teodorovici volt a pénzügyminiszter. Egy pillanatig sem állítjuk azt, hogy függetlenül a pénzügyminiszter álmától azt a bizonyos pénzösszeget nem kellene behajtani az államelnöktől, illetve családjától. De mindenképp furcsállandó, hogy ez az álma közel három évvel a dolgok múltán született meg a tárcavezető fejében. Egyébként van egy másik álma is: a minap megerősítette azt az értesülést, miszerint fiskális amnesztiáról álmodozik. Hogy ez miben is áll, azt egyelőre nem ecsetelte, de nyomatékolta, hogy az államelnök a már említett pénzösszeg tekintetében abban nem fog részesülni, mármint amnesztiában. Már csak azért sem, mert adótartozásról van szó. Ha már itt tartunk, akkor arra figyelmeztetnénk a pénzügyminisztert, hogy az álma megvalósulása nehogy olyképpen következzen be, hogy párttársa, Robert Negoiță annak látókörébe esetleg ne kerüljön be, már csak azért sem, mert az ő esetében nem 1-2 millió lejről van szó, hanem több mint 252 millió lejes áfatartozásról.
Vannak olyan honatyák, akik akkor látnák beteljesülni álmukat, ha egy törvénymódosítás révén a hivatali visszaélés fogalmának mint bűncselekménynek a meghatározása módosulna, méghozzá olyképpen, hogy már-már bocsánatos bűnné váljon a szolgálati visszaélés. Ezen álom beteljesülésének valószínűleg legjobban Liviu Dragnea pártelnök örvendene, mert elsőfokon őt már egy ilyen bűncselekmény elkövetése okán elítélték. (Nyomatékolnánk, hogy elsőfokú ítéletről lévén szó, Dragneát továbbra is megilleti az ártatlanság vélelme!)
Vannak olyan honatyák, akik arról álmodnak, hogy a közlekedésrendészeti radarozás „kordában tartása” nyomán ők majd vígan és akár felelőtlenül is száguldozhatnak, s álmuk megvalósítása végett sikerült kierőszakolni egy törvénymódosítást is. A törvény kihirdetésre vár. A közlekedésrendészet érdekképviselete a minap arról álmodott, hogy esetleg az államelnök arra nem bólint rá, és meg is fogalmaztak egy Klaus Johannisnak címzett levelet. Abban többek között azt olvashatjuk, hogy amennyiben hatályossá válna a szóban forgó törvény, lehetetlen lesz számukra missziójuk teljesítése, illetve a közúti közlekedésben a törvényes sebesség betartásának megfelelő és eredményes ellenőrzése. Valószínűsítették azt is, hogy a törvényes előírások fellazítása a jövő esztendő folyamán több mint 2000 személy halálát okozhatja a közlekedési balesetek várható bekövetkezése okán. Talán nem álmodtak akkor, amikor levelükben utaltak az alkotmány 22-es cikkelye előírásainak összeférhetetlenségére a mostani törvény előírásaival.
Álmodik az államfő is, nevezetesen arról, hogy az általa megfogalmazott alkotmányossági aggályok mindegyike megalapozott, indokolt és vitathatatlan. Álmodozásából fel-felébreszti az alkotmánybíróságnak egyik-másik beadványát visszautasító döntése, s akkor valószínűsíthető, hogy amiről ő álmodott, az ábránd.
Veszélyes dolog lehet az, amikor a politikum, a politikusok arról álmodnak, hogy bármit megtehetnek, és szembemehetnek az észérvekkel vagy éppenséggel a törvényalkotást pártérdekekkel, sőt személyes érdekekkel „kapcsolják össze”. Szerencsére van, aki ébresztőt fújjon, például az igazságszolgáltatási törvénycsomag kapcsán, ahogy tette azt nem is olyan régen az Európai Bizottság, valamint a Velencei Bizottság, legutóbb pedig az amerikai külügynek a július 19-én keltezett, a romániai befektetői légkörre vonatkozó jelentése…
Hecser Zoltán
