borús égbolt
Mikor és milyen szél fúj…
Sorin Grindeanu kormányfő egy, bizonyos értelemben, váratlan bejelentést tett múlt heti mioveni-i munkalátogatása során: a közbeszerzési törvény „a lehető legrövidebb időn belül módosulni fog”. Azt eddig is sejteni, tudni lehetett, hogy a kormány szándékában áll a szóban forgó törvénymódosítás, arról a megelőző időszakok során fel is röppentek ilyen-olyan értesülések, de a módosító és kiegészítő jellegű jogszabálytervezetre vonatkozó konkrét információk nem. Talán még ilyen nincs is, mármint egy finalizált törvénytervezet. Egyébként ezt a kormányfő is elismerte: „a közbeszerzések törvénye megváltoztatásának az első munkapéldánya megvan… Van egy, a kormányfőtitkár által koordinált munkacsoport és közeledik a törvénytervezet finalizálása… Ezekre a dolgokra az Európai Bizottság ajánlásaival összhangban kerül sor, de ez nem azt jelenti, hogy katolikusabbak kell legyünk, mint a pápa”. Tekintsünk el a kormányfői „nyelvbotlástól”: nem lehet szó finalizálásról, ha csupán „egy első munkapéldányról” van szó. A lényeg az, hogy most már van egy olyan hivatalos megnyilatkozás is, miszerint a kormány munkálkodik a közbeszerzési törvény módosításán. Hogy ez mit is jelent, egyelőre nem világos, ugyanis a tavalytól a közbeszerzések „témakörében” egy négy törvényt (a 2016/98-as, a 2016/99-es, a 2016/100-as, a 2016/101-es) felölelő törvénycsomag van hatályban. Ebből a felsorolásból is kiderül, hogy nincs nagy múltja a jelenleg érvényes közbeszerzési hazai jogszabályozásnak. (Amúgy az említett törvények a múlt esztendő májusa végén jelentek meg a Hivatalos Közlönyben, és néhány szakasz kivételétől még abban a hónapban hatályba is léptek.) Ilyenképpen nehezen fogadható el, hogy azok ilyen rövid idő alatt elavultakká, túlhaladtakká váltak volna, inkább arról lehet szó, hogy az igen-igen terjedelmes törvénycsomag utólag nem bizonyult „működőképesnek”. Annak pedig meg lehetnek a maga szubjektív és objektív okai. Például a körültekintés, az előrelátás hiánya, a túlzott nagyvonalúság vagy felületesség a törvénytervezetek kidolgozása, parlamenti megvitatása és elfogadása során. És ilyen körülmények között az is furcsállandó, hogy most utólagosan merültek fel, merülnek fel újabb és újabb fenntartások, kifogások, valamint értelmezési és gyakorlatba ültetési eljárásokkal kapcsolatos „zűrzavarok”, annál is inkább, mert a szóban forgó törvények szövegében tételesen szerepel: annak révén a romániai jogszabályozásba beépülnek az uniós direktívák. (Az Európai Parlament és Tanács 2014/25-ös, 2014/23-as, valamint az 1992/13-as direktíváknak, a közbeszerzésekkel kapcsolatos egyes előírásairól van szó.) Továbbá a törvénycsomag „szellemi atyja” a szociáldemokrata párt volt, illetve a Ponta-kormány, amely 2015 októberében terjesztette be a törvénytervezeteket. Ugyanakkor azok megszavazása is pártállásuktól függetlenül az akkori honatyák széles körű támogatását élvezték. Nos, a mostani kormány (akárcsak a parlament) ugyancsak a szociáldemokrata párt által „uralt”. Mindezt azért tartottuk szükségesnek felvázolni, mert nehezen érthető meg ez a mostani pártfordulás. (Az más ügy, hogy az Európai Bizottság illetékesei szerint is a hazai jogszabályozási előírások gyakorlatba ültetését sokszor túlbonyolítják, „agyonbürokratizálják” a hatóságok.) Még akkor is, ha a kormányt állítólag a jobbító szándék, a közbeszerzési eljárások leegyszerűsítésének az igyekezete vezérli.
Nem az első olyan eset, amikor is egy törvény mögül azok farolnak ki vagy próbálkoznak meg kifarolni, akik annak idején annak kezdeményezésével és kidolgozásával (mármint a törvénytervezetével) kérkedtek, utólag pedig melldöngetés közepette hangoztatták, hogy nekik köszönhető az a „forradalmasító, megreformáló” törvény. Így történt ez a fiskális törvénykönyv esetében is, amellyel annak idején ugyancsak hetvenkedett a szociáldemokrata párt és a Ponta-kormány, de amely tekintetében egyébként politikai konszenzus született az akkori parlamenti pártok között. Most viszont kivétel nélkül mindegyik parlamenti párt azt lesi, hogy miként „flittelhetne” abba bele egy másabb, egy újabb és előnyösebb „hatószert”, pedig lényegében adott érdekek érvényre juttatására irányuló próbálkozásokról lehet, van szó. Mindezen tekintetékben elöl jár a Grindeanu-kormány, illetve a szociáldemokrata párt, amely – amint már arra utaltunk – annak idején a törvénykönyv értelmi szerzője volt, s épp hogy nem követelt magának „szerzői jogdíjat”…
Vannak még a fentebb vázoltaknál kacifántosabb esetek is, mármint egy törvénytervezet sorsa tekintetében. A minap írtunk arról, hogy megjelent a Hivatalos Közlönyben az RMDSZ 13 honatyája által kezdeményezett ama törvény, amely révén kiegészült az egészségügyi reformra vonatkozó 2006/95-ös törvény, valamint a szociális gondozás törvénye, a 2011/292-es. Most csupán arra emlékeztetnénk, hogy azt a képviselőházban egyöntetűen megszavazták, tehát a vezető kormánypárt, a szociáldemokrata párt honatyái is. Ez örvendetes, de az nemigen (sőt érthetetlen), hogy a megszavazást megelőzően a kormány azt ellenezte, az a kormány, amely tagjai között honatyák is találtatnak, s akik ez utóbbi minőségükben megszavazták. Az már csak hab a tortán, hogy az ellenzéki pártok honatyái ugyancsak megszavazták, s a szavazás még jóformán be sem fejeződött, máris közülük 123 látta el kézjegyével az alkotmányossági aggályokat megfogalmazó beadványt. Tehát: mikor és milyen szél is fúj?
Hecser Zoltán
