Lassan kezd unalmassá válni, hogy minden tiltást a koronavírus-járványra fogunk, és ez egyre jobban nyomasztja a sportéletet. Ígéret van arra, hogy hamarosan nemcsak hóemberek, hanem hús-vér nézők is helyet foglalhatnak a lelátókon, de mint tudjuk, a politikusok ígéretének kilencvenkilenc százaléka fikció, azaz nem valósul meg.
Noha Románia minden kormánya beiktatásakor azt hangoztatta, hogy számukra fontos a sport, a mozgás, csupán pár héttel később, amikor a tettek mezejére kellene lépni, mindig kiderül, hogy a kijelentés csupán ígéret, ami sosem válik valósággá. Tizenegy hónapja, mióta a koronavírus-járvány elindult világhódító útjára, a sportot csak hátrány érte és éri folyamatosan. Miközben kinyitottak az éttermek, kávézók, teraszok, egyszóval a vendéglátóipar működhet, a sportrendezvények nézők nélkül zajlanak. Miközben a mozikban vetítik a filmeket, a színházakban előadásokat rendeznek, természetesen mindkét esetben zárt térben, addig a sporttermek lelátóin nem foglalhatnak helyet nézők.
A sportolókat koronavírus-tesztelésre kötelezik kéthetente, buborékrendszerben rendeznek tornákat, ha közülük akár egynek is pozitív a tesztje, kéthetes karantén vár a csapatokra. A tesztelés horribilis összegeket emészt fel, a koronavírus például az FK Csíkszeredának – a klub közleménye szerint – egymillió lejes veszteséget okozott. És továbbra is okoz, mert kénytelen nélkülözni azt a bevételt, amit a nézők által megvásárolt belépőkből származott volna. A Csíkszeredai Sportklub és a Gyergyói HK vesztesége is százezres tétel euróban, ahogy bevételtől fog elesni a Székelyudvarhelyi Asztalitenisz Klub is a Szuperliga és az Európa-kupa rendezésekor.
Az éttermek dolgozóit nem kötelezték koronavírustesztre, ahogyan a színészeket sem, ám a sportolókat igen. Félreértés ne essék, nem vagyok sem a vendéglátósok, sem pedig a színészek ellen, de ha ők fogadhatnak vendégeket, játszhatnak nézők előtt, akkor a sportolók miért nem küzdhetnek szurkolóik előtt?
A napokban több jégkorongmérkőzést is megtekintettem a Vákár Lajos Műjégpályán, hiszen mi, újságírók a járványügyi előírások betartásával korlátozott számban bemehetünk sporteseményekre. Fájdalmas látni az üres jégcsarnokot, miközben Csíkszereda több kávézójában, éttermében nem kapni helyet, annyira zsúfolt. Diszkrimináció éri sportolókat, csapatokat, klubokat, amire sem választott, sem kinevezett elöljáróink nem reagálnak. Uraim, mi bajotok a sporttal, hogy továbbra sem akarjátok feloldani a hátrányos megkülönböztetésüket?