Hirdetés

Méteres kívánságlisták

A karácsony a meglepetések időszaka, talán legjobban a gyermekek várják. De vajon mi történik, ha nem jó ajándékot választunk, csalódik a megajándékozott? Kádár Enikő pszichológussal a jó ajándékról, az ideális ajándékmennyiségről és a varázsvilág leleplezéséről beszélgettünk.

Kovács Andrea
Becsült olvasási idő: 10 perc
Méteres kívánságlisták
A karácsony öröme az együtt töltött idő Fotó: pexels.com

A pszichológus szerint ahhoz, hogy jó ajándékot válasszunk, a legfontosabb, hogy ismernünk kell a gyermeket. Fel kell mérni, hogy mire van szüksége, mi jó neki, mit szeretne. A gyermek számára a legfontosabb, hogy azt érezze: „valaki figyel rám, tudja, hogy mit szeretnék”. Az ajándékozás a figyelemről, figyelmességről kell szóljon. A jó ajándék összegzi a gyermek igényeit, ismereteit, szükségleteit, és nem az ajándékozó saját vágyairól szól. Kádár Enikő szerint gyakori, hogy karácsonykor a család be akarja pótolni azt, amit egész évben elmulasztott, akár a figyelem, az együtt töltött idő hiányát, vagy ezzel akarják feloldani az esetleges feszültségeket. Az ajándék nem kompenzálás kell legyen, hanem azt kell mutassa, hogy figyeltünk-e egész évben a gyermekre, érezzük-e, hogy mit szeret.
A gyermekek vágyai, kívánságai határtalanok, sokszor találkozhat a szülő, a család olyan kívánságokkal, amelyek akár a teljesíthetetlen kategóriába tartoznak. A kívánságlista végtelen, de nincs azzal baj, ha nem kap meg mindent. Természetes, hogy karácsonykor mindenki azt szeretné, gyermeke örüljön, körülötte forogjon a világ, de ez sokszor megvalósíthatatlan és a csalódás elkerülhetetlen. Az „angyal” feladata az, hogy leegyszerűsítse a kéréseket, de ő se képes mindenre, nem tud mindent, nem mindenható.
– A szülő-gyermek kapcsolat egyik legmélyebb önismereti fejezete az, hogy a gyermekkel szemben határokat szabunk. Minden jót sem engedhetünk vagy adhatunk meg neki, mert az a fejlődése során nem vezet jóhoz – vélekedik Kádár Enikő.
Az ajándékozás sokszor átcsaphat egyfajta erőfitogtatásba, egymás túllicitálásába, hogy ki szereti jobban a gyermeket. Fontos a jó kommunikáció, menedzselés, jó kapcsolódás ahhoz, hogy tudjuk kommunikálni a család felé: nem kell mindent megvenni, teljesíteni. Ez szépen tükrözheti azt, hogy miként működik a család, milyen a struktúrája, és ehhez hogyan kapcsolódnak a külső tagok. Az egész karácsonyozás egy nagy családi önismeret, és fontos, hogy a nagyszülők, keresztszülők és egyéb rokonok figyelembe veszik-e a gyermek igényei mellett a szülő igényeit is. Ha a gyermeket elhalmozzák minden széppel, jóval, az is megtörténhet, hogy annyi ajándékot kap, hogy plafonálódik az öröme. Az ideális ajándékmennyiség az, ami megemészthető számára. A gyermeknek sokszor többet ér az, hogy együtt ülnek a fa körül, mint az, hogy hány doboz ajándék várja.

Minden korban más az igény

Világos, hogy egy serdülőnek nem az fog tetszeni, mint egy kisiskolásnak. Ahhoz, hogy az ajándék valóban örömforrás legyen, ismerni kell a gyermek életkori sajátosságait, érdeklődési körét. Sokan úgy próbálják megoldani az ajándékozást, hogy pénzt adnak a serdülőnek, vegyen, amit szeretne. Persze ők már tudják, hogy mi kell nekik, de így elvész a meglepetés élménye. Karácsonykor is bele kell férjenek az életbe a nehézségek, a feszültségek, nem lehet minden csak jó. Ha például a serdülőnek nem tetszik az ajándék, beszélgetni kell róla, ki kell mondani a dolgokat, illetve a kritikát megfogalmazni és elfogadni is.
A karácsonyi ajándék nem jutalom kell legyen, hiszen mindenki megérdemli a figyelmességet. Az „angyal” egy csodavárás, főleg hatéves korig a mágikus gondolkodás még erősen jelen van a gyermekekben, ami azzal jár, hogy megélik a csoda összes varázsát, számukra még hiteles az, hogy bármi van, az „angyal” valahol ott van, hoz valamit, figyel. A pszichológus szerint a csodát jutalmazással összekapcsolni nem jó, mert a karácsony a születés, csodavárás, a családi időtöltésnek, a családi megérkezésnek a szimbóluma.

A varázsvilág határán 

Óvodáskorban még mágikus gondolkodás jellemzi a gyermeket. Hatéves kor után kezd elhatárolódni a fantázia a valóságtól, és kezdik érezni ezek határait, ilyenkor különböző kérdéseket tesznek fel. Majd 9-10-11 éves kor körül eltűnnek az érzelmi varázslatok, kezdik határozottan érezni a gyanús lépteket, már konkrétabb kérdéseket tesznek fel és racionális válaszokat várnak. A pszichológus szerint bármilyen témában az a legfontosabb, hogy a gyermek kérdezzen. A kérdései által megtudja a szülő, hogy ő mit tud, mik és miért merültek fel benne, mi foglalkoztatja. A gyermek kérdései mentén kell beszélgetni vele, hogy mit szeretne tudni, mire kíváncsi, és nem a nyakába zúdítani az információkat, amelyekre meglehet, hogy még nincs felkészülve. Sok időt és figyelmet kell szánni erre. Úgy véli, hogy nyugodtan maradhat a gyermek akár 12-13 éves koráig is varázsvilágban, a hitben, hogy legyen számára meglepetés, varázs a karácsonyi várakozás.
Bár sokszor már december elejétől találkozunk a városban, boltokban, tévéreklámokban az ajándékozással, a karácsonyfával, de a gyermekek általában gyorsan reagálnak, flexibilisek és nem kérdőjelezik meg, hogy ez miért van. Egyszerűen abba kell bevezetni őket, hogy mindenkinél mások a szokások, és ez így van rendjén.
A hit egy csodálatos gyermeki érzés, ezért igyekszik minden szülő minél tovább titokban tartani az igazságot. Az ajándékozás a szeretet kifejezése, figyelmesség kell legyen. Azt kell sugallja, hogy „ismerlek, tudom, érezlek, veled vagyok, és ezt gesztusban is ki tudom nyilvánítani”. Nem mennyiségről, nem minőségről, márkáról, hanem az egymásra figyelésről, a másikra való hangolódásról kell szóljon.
 



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!