Egy év kihagyást követően ismét a jótékonyságé volt a főszerep a csíkszeredai Hópárducok amatőr jégkorongcsapatnál a karácsonyt megelőző napon. Nem a jégkorongból élnek, de ez az a sport, amely a leginkább összetartja őket a hétköznapokon. Heti rendszerességgel ragadnak ütőt és kergetik a korongot. Átlagos emberek, akik a sport szenvedélye mellett másokra is figyelnek. Az idén is kiválasztottak egy szűkösebb körülmények között élő családot, és összefogva megörvendeztettek három kisgyermeket meg az apjukat. 
A délelőtt folyamán, amint azt tették legutóbb – engem is befogadva a csapatba –, gyülekeztünk az előre megbeszélt helyszínen. Indulás előtt megbeszélték a Sportklub előtt álló mérkőzést, amelyre kivétel nélkül személyesen mind el is mennek, hogy élőben szurkoljanak kedvenceiknek a lelátón.

A közel harmincfős Hópárducok csapatából ezúttal öten – Lipeczky Csaba, Tánczos Sándor, Tánczos László, Nagy Tamás és Gábor Trisztán – kézbesítették a teljes csapat által összeállított ajándékcsomagokat. A közelgő mérkőzés rövid elemzőjét követően elindultunk Csíkszentimrére a Mihály családhoz. Az elemző során egyébként a hobbi-jégkorongozók kifejtették: csíkszeredai sikert várnak, ugyanakkor egymás közt beismerték annak tényét is, hogy a közelmúlt három Erste Liga-győzelme magasra helyezte náluk is a mércét. Egyelőre azonban az idei szezonban örülnek minden sikernek.

Csíkszeredából Csíkszentimre irányába haladva kiderült, hogy olyan családhoz viszünk ajándékot, ahol az édesapa egyedül neveli három gyermekét.

– Igyekszünk olyan családot segíteni az ünnep alkalmából, ahol elkél a segítség – mondta a csapat egyik tagja.

Az ajándékcsomagban vásárlási utalvány, édesség és a gyerekeink által kinőtt vagy alig használt ruhák és játékok vannak, valamint a Sportklub női csapata jóvoltából korcsolyákat is hoztunk a gyerekeknek

– mondta Lipeczky Csaba, a Hópárducok vezetője. 

Örömtől csillogó szempárok

A helyszínre érkezve a családfő, Mihály Csaba fogadott, és a gyermekek az ablakból figyelve vártak bennünket, öröm és izgalom sugárzott az arcukról.

A csomagok kézbesítését követően néhány percre betértünk, ahol szemtanúi lehettünk a gyermekek örömének, amint kicsomagolják az ajándékokat és próbálgatják a ruhákat. Amíg a gyermekek az ajándékbontogatással voltak elfoglalva, addig mi, többiek az édesapjukkal beszélgettünk, aki kifejtette: most már több mint egy éve egyedül neveli gyermekeit. 

– A válás után a bíróság nekem ítélte a gyermekek felügyeleti jogát. Munkába járok, de kapok segítséget édesanyámtól és az egyik szomszédtól, de ez még így is kihívásokkal teli feladat alkalmanként – mondta a családfő.

Hozzátette: az anyagi és egyéb kihívások mellett sincs oka panaszkodni, mert csodálatos gyermekei vannak. A három közül a legnagyobb kislány hetedik osztályos, őt követik öccsei, egyik harmadikos, a másik előkészítő osztályos. A gyermekek jól tanulnak, és ottlétünk rövid ideje alatt bizonyították, mennyire elevenek, a nehéz helyzet ellenére mégis boldogok, amit elsősorban apjuk odaadó gondoskodásának köszönhetnek. 

Sors, amelyet az apák átéreznek

A családtól elköszönve, a Hópárducok tagjaival még néhány szót váltottunk. A csapat tagjai kivétel nélkül nősek, és látva a most ajándékot kapott család helyzetét, maguk is átérezték azt. 

– Első ránézésre talán azt mondaná bárki, hogy van olyan család, amely jobban megérdemelte volna az ajándékot, de beszélgetve az apával és látva a gyerekeket egyetérthetünk abban, hogy a lehető legjobb helyre sikerült ajándékot vinnünk. Gyakran bosszankodunk az asszony miatt, de bizony idővel a kötődés kialakul mindannyiunkban. Egy anya hiányát a férj is megérzi, akkor ne is beszéljünk arról, hogy mennyire igaz ez a gyerekekre

– értettek egyet a csapattagok az ajándékozás végén folytatott rövid beszélgetésünk alatt.