Petre Daea tárcavezetőnek amolyan vesszőparipája a juh, s talán annak okán helyezte előtérbe a juhtenyésztést, a gyapjúértékesítést, valamint a juhhúsfogyasztás ösztönzését. Ez utóbbival kapcsolatosan egy akcióprogram is született, s annak során országszerte amolyan ételkóstolókat is szerveztek a tárcavezető személyes részvételével és példamutatásával. Mármint az „ízlelgetés” vonalán. Mostanság nem sokat hallani erről a programról, vannak ennél talán fontosabb és kényesebb gondok (például az afrikai sertéspestis terjedése). Amiért most említést teszünk a juhhúsfogyasztás serkentéséről, azt annak okán tesszük, hogy a kezünkbe került az Országos Statisztikai Intézetnek (INS) egy adatsora. Ezek szerint országunk az Európai Unió szintjén a juh- és kecsketenyésztés ranglistáján a negyedik helyet foglalja el. Tehát juh az van. Szám szerint a 2017-es állomány 11,5 millió egyedet számlált, s abból körülbelül 10 millió volt juh. Egyébként az első helyet az Egyesült Királyság, a másodikat Spanyolország, a harmadikat pedig Görögország foglalta el. Ennek ellenére a juhhúsfogyasztás már-már jelentéktelen, és egy-két régiótól eltekintve a juhhús nem nevezhető hagyományos húsféleségnek a fogyasztás szempontjából. Exportra „élő”, importra „vágott” Az köztudott, hogy hazai viszonylatban a juhtenyésztés főleg tejet jelent, és élőállatexportot. A tejet itt helyben feldolgozzák, s az abból készült termékek egy részét exportálják is, az élő állat viszont magától értetődő, hogy külföl­dön kerül feldolgozásra. Egyébként az elmúlt esztendőben országunk 180,5 millió euró értékben exportált élő állatot, azaz juhot és kecskét, és körülbelül 35 millió euró értékben juh- és kecskehúst. Szakértők szerint a hazai juhtenyésztés a tejet és a bárányt „célozza meg”, húsállatra nemigen szakosodtak. Részben ezzel magyarázható, hogy a húsipar a juhhússzükségleteit jobbára importból fedezi, az mind minőségi, mind mennyiségi szempontból megfelelő, ám rendszerint többe is kerül. Hogy mennyibe? Íme egyetlen példa. Az Ilfov megyei Chitila városban székelő Vest Food Service Kft. Új-Zélandról importál juhhúst, s azt fővárosi üzletláncokban közel 200 lej/kg áron értékesíti. Többek között a Kaufland vagy a Carrefour áruházakban. (Amúgy a szóban forgó cégek az múlt esztendei üzleti forgalma meghaladta a 23 millió lejt.) Ettől függetlenül a húsfeldolgozók arra is panaszkodnak, hogy vannak olyan periódusok, amikor hiánycikknek számít a juhhús. Ez részben azzal is magyarázható, hogy például Ausztráliában és Új-Zélandon csak adott periódusokban kerül sor vágásra, élő állatot pedig az állatok „jólétére” való tekintettel a nyári hónapokban nem exportálnak. Megmagyarázni ugyan lehet sok mindent, azt is, hogy miért nem kelendő a juhhús országunkban, de az nehezen érthető, hogy az Unió negyedik hústermelője a több mint 17 ezer kilométerre fekvő Ausztráliából vagy Új-Zélandról importál juhhúst. Ugyanakkor juhtenyésztés, illetve juhhúsfogyasztás-fellendítés ide vagy oda, országunkban jelenleg egyetlen olyan vállalkozás van, amely darabolt, előhűtött és előcsomagolt juhhúst forgalmaz, nevezetesen a Vaslui megyei Țara Mea mezőgazdasági szövetkezet. Amúgy a szóban forgó szövetkezet által forgalmazott előhűtött és „porciózott” birkahús ára is elérheti akár a 60 lej/kilogrammot. Nos, ilyen körülmények között alakult ki egy, a maga nemében akár ellentmondásosnak is tűnő, illetve nevezhető helyzet: a juhtenyésztők, legalábbis azoknak egy része annak ellenére, hogy nemigen van „elragadtatva” az exporttól, jobbára arra szorítkozik, mert az állománya egy részének értékesítésére másabb lehetőség nemigen kínálkozik, még akkor sem, ha a tárcavezető „ételkóstoló” körutakat szervez. Hecser Zoltán