erős felhőzet
kevés felhő
szórványos felhőzet
Mentalitásváltásra várva
Olvasom a helyi sajtóban, hogy iskolai időszakban, a tanintézmények előtt reggel és délben befullad a forgalom. Én is tapasztaltam több ízben, hogy még az iskolákhoz vezető utcákban is hatalmas autósorok alakulnak ki, miközben egy-egy kedves szülő, még csak félre sem állva, kiengedi csemetéjét, sőt, még el is búcsúzik tőle. Mögötte szintén valahová siető sofőrök, taxik, ugyancsak igyekvő emberekkel. Állnak. De sebaj, csak várjanak. A fontos, hogy én és a gyerekem érjünk el idejében – gondolják. Egy másik jelenet: kora délutáni csúcsforgalom, szűk utca, és leáll egy autó. Női sofőrjéhez odamegy egy férfi, a leengedett ablakon beszélgetni kezdenek. Mögöttük megáll egy, majd két, három jármű, várnak. Az egyik megpróbálja kikerülni a kényelmesen beszélgetőket, a másik elkezd tülkölni. A párocska – az ablakon keresztül – még elbúcsúzik, puszi is elcsattan, majd durcás képpel kinéz a hölgy, hogy ugyan már, mi ez a hisztéria azért, hogy ő elfoglal egy sávot…
Van gond a forgalommal kis városunkban. A problémák egy részének objektív oka van: szűkösek az utcák, egykor úgy terveztek még lakónegyedeket is, hogy az utak inkább ösvénynek minősülnek. És rengeteg az autó. Ezzel nem is lenne baj, de rengetegen használják városi közlekedésre. Még ez sem lenne akkora baj, de valahogy eluralkodott az a viselkedés, hogy egyáltalán, de egyáltalán nem érdekel a másik. A másik ember, a másik autó. Hogy várnak miattam, mert akadályozom a forgalmat, másnak az életét. Dühöt, frusztrációt „termel” újra ez a jelenség, következőkor a hátráltatott is keménykedik majd, és így tovább… És a kényelem! Könyörgöm, miért kell az 1-2 kilométerre lakó gyereket autóval vinni az iskolába? Azért, hogy ne szokja meg a gyalogosközlekedést, annak a felelősségét, hogy időben el kell készülni, be kell osztani az időt? Azért, hogy nőjön a feneke? Én már rég tudatosan döntöttem: ha tehetem, gyalog közlekedem a városban. És többnyire élvezem, télen-nyáron. Egyrészt jóval többet látok a világból, másrészt megszabadulok attól a sok negatív energiától, ami csak úgy sistereg napközben az autók között. És közben várom, hogy hátha megtanuljuk jobban tisztelni egymást. A közlekedésben is.
Asztalos Ágnes
.jpg)
 cm.jpg)