A sajátos nevelési igényű (CES) gyermekek sínylik meg leginkább az iskolák bezárását, illetve azok a szociálisan hátrányos helyzetben lévők, akiket nehéz elérni. A Megyei Nevelési Tanácsadó és Erőforrás Központ az egyetlen ingyenesen elérhető pszichológiai és logopédiai szolgáltatást kínáló intézmény, amelynek munkatársai a megváltozott körülmények között is próbálnak helytállni.

Nehéz pótolni a személyes találkozókat                                                             Fotó: illusztráció

Megyénkben jelenleg 64 iskolai tanácsadó és 20 logopédus dolgozik iskolákban, napközikben, az ő munkájuk is radikálisan megváltozott a szükségállapot két hónapja alatt, és továbbra is csak online, illetve telefonon tudnak támogatást nyújtani az igénylőknek. Hozama is van Kollégáink számos nehézségbe ütköztek, de hozama is van ennek az időszaknak – mondta érdeklődésünkre Szabó Irén-Ottília, a Megyei Nevelési Tanácsadó és Erőforrás Központ (CJRAE) igazgatója. A szakember szerint legnagyobb vesztesei az iskolák bezárásának a különböző nehézségekkel küszködő sajátos nevelést igénylő (figyelemproblémák, tanulási zavarok, diszlexia, diszkalkulia, ADHD, autisztikus spektrumzavar stb.), illetve a fogyatékkal élő gyerekek, akik a bezártsággal együtt elvesztették a rendszeres fejlesztés, tanácsadás lehetőségét. – A legtöbb esetben a kollégák a szülőkkel tartották, tartják a kapcsolatot, de van az a helyzet, amikor már a szülő nem tudja pótolni a szakszerű foglalkozás hiányát. A legtöbb sajátos nevelést igénylő gyermeknek kimondottan személyes terápiára van szüksége, ezt online nem lehet pótolni. A logopédusok is a szülőket „vonták be” kisebb gyerekeknél – fogalmazott az igazgatónő. A szociálisan hátrányos helyzetben élő gyermekek könnyen kiestek a körből, a logopédusok, fejlesztők sokszor egy közeli boltba vitték be az előkészített gyakorlatokat, munkalapokat, ahonnan a szülő – ha partner volt ebben – elvihette. – A segítő szakmáktól idegen a személyesség hiánya. A tanácsadóknak, logopédusoknak kreativitásukat bevetve kellett megbirkózniuk ezzel a helyzettel. Ahol csak lehetett, nem hagyták magukra a gyerekeket, szülőket, elakadással küszködő kollégáikat sem. Sőt, adott esetben több idő is jutott egy-egy kliensre, mint máskor. Nagyobbrészt a Zoom, Skype programban, vagy Facebook- és WhatsApp-csoportokban, illetve telefonon zajlanak a konzultációk, kiscsoportos tevékenységre is van példa – közölte Szabó Irén-Ottília. Megjegyezte, hogy felerősödött az együttműködés a központ szakemberei között: a kollégák jól bevált ötleteiket, kidolgozott feladatokat, hasznos írásokat, videókat osztottak meg egymással. Krízisben is segítenek Az első időszakban a központ munkatársai felmérték az igényeket. Ebből kiindulva zajlott az egyéni tanácsadás, támogató beszélgetéseket folytattak szülőkkel, külön figyeltek a veszélyeztetett tanulókra, volt, hogy krízishelyzetben kellett helytállniuk – részletezte a tanácsadók munkáját Kedves Enikő, a Nevelési Tanácsadó és Erőforrás Központ koordinációs munkatársa. Mint fő nehézséget a személyes kontaktus hiányát emelte ki a koordinátor is, és azt, hogy bizony objektív okok miatt sokkal kevesebb gyermek részesül személyes konzultációban. Hangsúlyozta, hogy a tanácsadóknak sem könnyű, sok esetben jóval időigényesebb az online kapcsolattartás. Példaként említette azt a helyzetet, ha telefonon nem lehetséges a konzultáció, mert a serdülő nem tudja felvállalni környezete előtt, hogy segítségért folyamodott, és az e-mailt választja. – Írásban jóval hosszadalmasabb a munka. Arról is beszámoltak a tanácsadók, hogy „széthúzódott” a munkaidejük, gyakran este is rendelkezésre kellett állniuk – jegyezte meg Kedves Enikő. Az iskolai tanácsadók és logopédusok elérhetőségét bárki megtalálja a tanintézményeknél, illetve a Nevelési Tanácsadó és Erőforrás Központ honlapján.

Asztalos Ágnes