Egy évtizede volt a Székelyek nagy menetelése. Hozott-e érdemi elmozdulást?

A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) kezdeményezésére egy évtizeddel ezelőtt, október 27-én 150 ezer ember vett részt a Székelyek nagy menetelésén. Arra kértük az ötletadókat, szervezőket, támogatókat, értékeljék az akkori eseményeket az elmúlt évtized tükrében.

Létai Tibor
Becsült olvasási idő: 5 perc
Egy évtizede volt a Székelyek nagy menetelése. Hozott-e érdemi elmozdulást?
Fotó: Toró attila/sepsiszentgyörgy.info

A nagyszabású és rendhagyó módon a külföldi sajtó ingerküszöbét is elérő autonómiatüntetést minden erdélyi magyar politikai szervezet és valamennyi erdélyi történelmi magyar egyház felkarolta. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP), valamint a Magyar Polgári Párt (MPP) is aktívan részt vett a szervezésben, a mozgósításban, a szükséges hatósági engedélyek beszerzésében. Arra voltunk kíváncsiak, lett-e kézzelfogható eredménye a nagyszabású pro­testálásnak, hozott-e érdemi elmozdulást a sokszor megrekedni látszó autonómiaküzdelmekben.

55 kilométeres menetoszlop

Mit kell tudni a Székelyek nagy meneteléséről? Tíz évvel ezelőtt az SZNT kezdeményezte a demonstrációt, az említett elnevezéssel a Romániában akkor tervezett közigazgatási átalakítás ellen, illetve Székelyföld területi autonómiája mellett. Az akció során egy egybefüggő menetoszlopot alakítottak ki Bereck és Kökös – az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hőse, Gábor Áron szülőfaluja és halálának helyszíne – között, 55 kilométer hosszúságban. A tüntetésen közel 150 ezer ember vett részt Erdélyből, Székelyföldről és Magyarországról egyaránt.

Az akkori sajtóbeszámolók alapján az összes romániai magyar párt részt vett a szervezésben, istentiszteletet tartottak, kiáltványt fogadtak el, és 250 méteres székely zászlókat is kifeszítettek. A hatóságok jelentése szerint békésen, incidensek nélkül zajlott a tömegrendezvény. A csendőrség, a rendőrség és a katasztrófavédelem által kiadott közös közlemény 15 ezerre becsülte a résztvevők számát, ugyanakkor a szervezők 120 ezerre, ami sokkal közelebb állt a valósághoz.

A kiáltvány szövegét Izsák Balázs, az SZNT elnöke ismertette, amelyben arra hívták fel a kormány figyelmét, hogy a párbeszéd lebecsülése, a székelység akaratának mellőzése, a székely jelképek folyamatos üldözése nem fogja sem megtörni, sem elfárasztani a székely autonómiatörekvést. „A mai (2013. október 27.) napot követően vagy érdemi párbeszéd kezdődik a székelység képviselőivel a székely nép kinyilvánított akaratáról, Szé­kely­föld jövőjéről, vagy so­ka­sodni és erősödni fognak a tiltakozó megmozdulások, beleértve a polgári engedetlenséget is” – állt a kiáltványban, amelyben egyúttal kinyilvánították, hogy a nyolc széket és 153 önkormányzatot magában foglaló Székelyföld korábban rögzített ideiglenes határaihoz ragaszkodnak, és követelik, hogy a helyi közösségek népszavazása véglegesítse a határokat. Kijelentették, hogy Székelyföld nemzeti, etnikai, nyelvi hovatartozástól függetlenül közös hazája a terület minden lakosának, és a területi autonómia lesz a teljes és tényleges jogegyenlőség intézményi garanciája. A tüntetők elsősorban román és angol nyelvű feliratokon határozottan üzenték azt is: „Autonómiát akarunk, nem függetlenséget!”; „Románia a mi országunk is!”

A székelyföldi eseményekkel párhuzamosan Budapesten és több más magyarországi településen is szimpátiatüntetést tartottak. 

Nem voltunk némák 

– A Székelyek nagy menetelése a legnagyobb szabású tömeges megmozdulása volt a székelyeknek a rendszerváltás után, de ezt a minősítést kiterjeszthetjük az erdélyi magyar nemzeti közösségre is, hiszen egész Erdélyből érkeztek résztvevők – értékelte tíz év távlatából az eseményeket Izsák Balázs. Az SZNT elnöke felidézve a részleteket kifejtette: – A Székelyek nagy menetelése vonatkoztatási pont, amely számos elemzésnek és tanulmánynak része. Képesek voltunk megmutatni, hogy békésen nagy erőt tudunk felmutatni. Az erdélyi magyar politikai pártok és szervezetek összehangoltan, egyszerre cselekedtek, úgy, hogy egyiknek sem kellett feladnia politikai identitását. Meggyőződésem, hogy másként néznek ránk a román pártok, szervezetek 2013 októbere után, de átléptük a nemzetközi sajtó ingerküszöbét is. Figyelemre méltó a Deutsche Welle akkori értékelése: „Ám manapság, húsz évvel a kommunizmus bukása után úgy tűnik, a bukaresti politikai elit újabb közigazgatási felosztást tervez, mely teljes mértékben törölné a régi székely székek emlékét.” Székelyföld közigazgatási átszervezése lekerült a napirendről, bár teljes bizonyossággal senki nem tudja megmondani, hogy ebben mekkora szerepe volt ennek a tömeges megmozdulásnak. Abban bízom, hogy mindezek ellenére a közösség tagjait felvértezte azzal az akarattal, azzal az elszánással, hogy képes egy, Székelyföldre kedvezőtlen közigazgatási reformot megállítani.


Hirdetés

A jövőbeli autonómiatüntetéseket firtató kérdésünkre Izsák közölte: 2018-ban, az SZNT századik évfordulóján, a sepsiszentgyörgyi Székely Nagygyűlésen szintén a területi autonómiáért tüntettek.

– Ez sok mindenben különbözött (szervezésben, látványban, élményben, méretében) a Székelyek nagy menetelésétől. De hát kétszer ugyanabba a folyóba nem lehet belelépni! A Székelyek nagy menetelése egyszeri és megismételhetetlen történelmi esemény, és ösztönzőerő a következő székely nemzedékeknek.

Kérdésünkre, hogy az elmúlt tíz évben kezdődött-e érdemi párbeszéd Székelyföld jövőjéről, erősödtek-e a tiltakozó megmozdulások, beleértve a polgári engedetlenséget is, és valami megvalósult-e az akkor felolvasott kiáltványból, az SZNT elnökének rövid és tömör válasza az volt, hogy nem. Hozzáfűzte: az egyszerűsített és tömörített nemleges válasz összemossa a valóság árnyalatait, ily módon megtévesztve az embereket.

– Hasonlattal élek, milyen következménye volt a Vásárhelyi Találkozó (az erdélyi magyar ifjúság 1937-ben Marosvásárhelyen tartott találkozója, ahol egyfajta cselekvési egység megteremtésével próbálkoztak a nemzeti erők összefogása érdekében – a szerk. megj.) záróhatározatának? Lehet azt mondani arra is, hogy meddő próbálkozás volt, eredménytelen és netán naiv? Ezzel szemben egy nagy fajsúlyú kordokumentumról beszélünk, amely a történelem lapjain rögzítette az erdélyi magyarság jövőről alkotott elképzeléseit, viszonyulását ahhoz a történelmi helyzethez, amelyben volt, és méltó arra, hogy beépüljön a mai erdélyi magyarok történelmi tudatába, méltó arra, hogy büszkék legyünk a Tamási Áron vezetése alatt dolgozó alkotóközösségre, amely ezt létrehozta. A Székelyek nagy menetelésének kiáltványa is kordokumentum, tanúsága annak, hogy nem voltunk némák és tehetetlenek akkor, amikor szólni és cselekedni kellett – példálózott és értékelt Izsák Balázs.

Nemrég Emmanuel Macron francia elnök bejelentette, hogy Korzika számára Franciaországon belül nagyobb autonómiát javasolnak. A kijelentés apropóján Izsák Balázs nyomatékosította: Macron elnök gesztusának kiemelt súlyt ad, hogy egy olyan történelmi pillanatban hangzott el a javaslata, amikor nagyon sok politikus, elemző hangoztatja, hogy a jelenlegi háborús viszonyok nem kedveznek a területi autonómiának.

– Ezek a vélekedések demobilizáló jellegűek, és én arra számítok, hogy Macron elnök kijelentése és annak az európai visszhangja ezeket a pesszimista értékeléseket elhallgattatják, de mindenképpen csökkentik a súlyukat. A nemzeti régiók európai polgári kezdeményezésben Korzikát szövetségesünknek tekintettük, az aláírásgyűjtés során minden plakátunkon ott volt a zászlaja a székely, a katalán, a baszk, a breton és más nemzeti régiók zászlaja mellett – értékelte Macron gesztusát az SZNT elnöke.

Közösségteremtő erő

A közös célok felmutatása, a közösségteremtő erő és szolidaritás fontosságát hangsúlyozta Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a tíz évvel ezelőtti esemény kapcsán feltett kérdéseinkre adott válaszában.

– Először is egy közös akaratot mutatott föl a közösség, másodrészt megerősítette a szolidaritást a közösség tagjai között, de bátran mondhatjuk azt is, hogy közösségteremtő ereje volt. Nekünk mindig a közös célokat, közösen kell felmutatnunk. Tíz évvel ezelőtt egy ilyen momentum volt – mutatott rá a szövetség elnöke. Fontosnak tartotta kiemelni, hogy ezt követően készült el az az autonómiatervezet, amely azokat az intézményes megoldásokat tartalmazza, amelyekre szükség van az etnikai-nyelvi identitás megőrzéséhez. – Ez a dél-tiroli modellből merít. Nyelvi jogokra, kompetenciákra különösen nagy hangsúlyt helyez, a szubszidiaritás elvét követi, és készséggel elismerjük – ezt már többször is elmondtuk –, hogy alkotmánymódosításra van szükség ahhoz, hogy közjogi formát nyerhessen. Ma nem az a kérdés számunkra, hogy mi milyen magasra tesszük a lécet. Mindig az az igazi kérdés, hogy a román többség milyen magasat akar vagy tud ugrani – vélekedett az RMDSZ elnöke.

Korzika autonómiájának bővítéséről Kelemen Hunor kifejtette: a francia belpolitikai viszonyokat ismerve a francia nemzetállami paradigmát meghaladó kijelentést érdemes a maga helyén kezelni, nem szabad túlbecsülni, de azt mindenképpen elmondhatjuk, hogy ez új megközelítés a franciák részéről, és bár azonnali hatása Franciaország határain kívül biztosan nem lesz, középtávon már jelenthet egy olyan mentalitásváltást, amely az Európa-szerte őshonos kisebbségek még rendezetlen helyzetét jó irányba fordítja.

Kérdőíves népszavazás

Maradandó élményként él Tőkés László emlékezetében a Székelyek nagy menetelése, amely által Székelyföld azt a népi, közösségi többletet nyújtotta, amelyre manapság az egész Kárpát-medencei magyar nyelvterületen egyetlen más térség vagy vidék sem képes. A rendtartó székely falu és székely székek azon öröksége nyilvánult meg benne, melyre mai változó világunkban is építeni lehet.

– Jeles maksai rendezvényünkön ezt életes közvetlenséggel tapasztalhattuk meg. „Csak nem fajult el még a székely vér” – összegezte Petőfi Sándort idézve az akkor tapasztaltakat az EMNT elnöke.

Megkeresésünkre a volt európai parlamenti (EP) képviselő kifejtette: a székely népi és történelmi hagyományokra valóban építeni lehet. Ezt ismerte fel jó érzékkel az SZNT, élén Izsák Balázs elnökkel és nemes elődeivel. A székelyföldi „kérdőíves” népszavazás megelőző sikere is arra vall, hogy van még népi tömegalapjuk a hasonló kezdeményezéseknek. Félő azonban, hogy a többségi románság ellenséges érzületeit gerjesztő és erre építő román nacionalista állampolitika „HarCov”-i módszerei és gyakorlata – az elszenvedett sikertelenségek láttán – visszariasztják a székely népet a nagy meneteléshez fogható megmozdulásoktól.

Korzika autonómiájával kap­csolatosan Tőkés megjegyezte: a modellértékű működő autonómiák nagy fokú hatóerővel rendelkeznek erdélyi, székelyföldi önrendelkezési törekvéseink tekintetében. Erre nézve elég, ha a dél-tiroli autonómia mintaesetét említjük. A korzikai autonómiának már a puszta emlegetése is sokkoló hatással van a tilalmas román politikára, annál is inkább, mivel az „egységes román nemzetállam” ideologikus koncepciója éppenséggel a francia állammodellre épül. Macron francia államelnök révén igencsak jó helyről érkezik a példamutató kezdeményezés – véli Tőkés László.

Fontos üzenet

A Székelyek nagy menetelését kifelé és befelé is fontos üzenetnek tartja Vincze Loránt európai parlamenti képviselő.

– Befelé, a székelység és az erdélyi magyarság felé felhajtó ereje, bátorító hatása volt, hiszen megmutatta, hogy nagy, közös ügyeinkért képesek vagyunk összefogni politikai közösségként. Több mint százezren vonultunk fel az autonómia érdekében. Kifelé egyrészt a mindenkori román hatalom felé üzente, hogy komolyan gondoljuk követeléseinket, másrészt Európa és a világ felé is üzent, mégpedig azt, hogy vagyunk, sokan vagyunk, és a jogainkat akarjuk. A Székelyek nagy menetelése világraszóló esemény volt, láthatóak voltunk, a nagy nemzetközi adók tudósítottak, a mérvadó lapok cikkeztek róla. Valószínűleg sokan akkor tudták meg, hogy egyáltalán léteznek székelyek, léteznek erdélyi magyarok – fogalmazta meg gondolatait a képviselő. Úgy véli: sikerült felhívnunk magunkra a figyelmet, és ezáltal tulajdonképpen találkozott az érdekérvényesítés két útja, az utcára vonulás és a politikai cselekvés. – Az európai lobbimunkában éreztük a menetelés hatását, sokak számára kézzelfoghatóbbá vált, hogy kik vagyunk, és mit akarunk. Fel tudtuk mutatni a tömegbázist, erőteljesen fogalmaztunk meg egy közösségi igényt. Nemzetközi támogatóink számát is növeltük. A ma általam vezetett FUEN (Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója) – amelynek akkor alelnöke voltam – a menetelésre egyértelmű támogató üzenetet fogalmazott meg: „Európa minden őshonos nemzeti kisebbségét megilleti az önrendelkezés joga. A romániai magyarság – Európa legnagyobb, egy országban élő nemzeti kisebbsége – hosszú ideje kinyilvánította igényét Székelyföld területi autonómiája, a közösség többi részében pedig a kulturális autonómia iránt” – összegezte az akkor megfogalmazott üzenetet Vincze Loránt. Ugyanakkor úgy látja, hogy a világban a nagy tömegmegmozdulások általában egyszeriek és megismételhetetlenek, vagy pedig folyamatosak, vagyis addig nem áll le egy tiltakozó megmozdulás, amíg nem éri el a célját. – Erdélyben komoly múltja van a közösségi megmozdulásnak, a marosvásárhelyi könyves-gyertyás tüntetés 1990-ből egészen biztosan a történelemkönyvekben marad.

És történelmi távlatból eredményes is volt, hiszen ha az akkori követeléseket nézzük, akkor sok minden teljesült, a MOGYE és az állami magyar egyetem viszont nem. De nem hiszem, hogy gyakran utcára kell és lehet szólítani a közösséget. Azóta vannak más, új eszközök, aláírásgyűjtések, online petíciók, talán már nehezebb is megmozgatni az embereket. Mindenképp a tüntetések sem váltják ki a politikai cselekvést, az autonómia kapcsán viszont én úgy érzem, hogy az évek során nem a székely, a magyar szándék fogyott el, hanem a román politikai többség egyáltalán nem puhult a kérdéssel kapcsolatban. Tehát nehéz pozitív elmozdulásról beszélni. Érzésem szerint a zsigeri román elutasításon egy újabb nagy tüntetés sem tudna változtatni – ismertette meglátását az RMDSZ európai parlamenti képviselője, aki kérdésünkre úgyszintén kifejtette véleményét a francia elnök kijelentésével kapcsolatban. Mint fogalmazott: Európa-szerte eddig is számos jól működő autonómiamodell létezett, de a román államot és román politikusokat ez soha nem hatotta meg. A korzikai autonómia témája viszont attól rendkívül érdekes számunkra, hogy Románia hosszú ideje nagy csodálója és hű követője a francia nemzetállami modellnek, a romániai államszervezés számos elemét onnan „vette kölcsön”. – Most ennek egyik fontos komponense – a Franciaországban mindenki francia és franciául beszél elv – kezdett meginogni, de várjuk ki a végét, hogy mi lesz ebből a gyakorlatban. Azért látni kell, hogy Korzika egy sziget. A világ legtermészetesebb dolga a földrajz okán is, hogy az külön egység legyen az államon belül. De a korzikai nyelvi jogok kapcsán nem szaladnék nagyon előre, erre vonatkozó francia ígéreteket nem hallottam. Inkább a sziget egyfajta közigazgatási autonómiája erősödne, ami számukra amúgy is hatalmas előrelépés lenne. Ezzel együtt azt gondolom: minden, az önrendelkezés irányába mutató nemzetközi fejlemény kedvező számunkra. Jó volna, ha a román állam is a jó példákat követné, legalább egy őszinte párbeszéd elkezdődhetne Romániában is az autonómiáról, de éppen ellenkező folyamatot tapasztalunk. A kormány most az önkormányzatok pénzügyi döntési jogköreit nyirbálja meg, ismét központosít – zárta gondolatait Vincze Loránt.



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!