Az utóbbi három hét során gyanús csend övezte, övezi a majdani közszférai bérezési törvény tervezete kidolgozásának helyzetét. Elméletileg annak már útban kellene lennie a parlament felé… A múlt heti, a február 18-i kormányülést követő sajtótájékoztatón egy, a közpénzekből fizetett személyzet bérezésére vonatkozó törvénytervezet stádiumára vonatkozó újságírói kérdésre a kormányszóvivő mondhatni ingerülten válaszolt. Az újságíró az állította, hogy létezett egy határidő, amit nem sikerült betartani, s azt firtatta, hogy miért nem. Február 10-ről volt szó. A szóvivő viszont másként értelmezte, azt állítva, hogy ez nem egy végső határidő volt, csupán az a határidő, amelyet a munkaügyi minisztérium vállalt a különböző szaktárcákkal lefolytatandó tárgyalások tekintetében. Szerinte ezek a tárgyalások február 15-e körül be is fejeződtek. Valamit tudott a szóvivő, de ez esetben a szavahihetősége megkérdőjelezhető. Egyrészt annak okán, mert a kormány által elfogadott memorandum értelmében február 5–10. között a törvénytervezetet finalizálni kellett volna. Tehát nem a tárgyalásokat és az egyeztetéseket, hanem annak a fránya jogszabálytervezetnek a szövegét. Ezt állította maga a miniszter is, Ana Costea, aki még január 20-án azt nyilatkozta, hogy a február 10-i dátumot akkor is betartják, ha a törvénytervezet kidolgozásával megbízott munkacsoportnak „éjjel-nappal dolgoznia kell”. Tehát igenis, volt egy határidő, s az már elúszott immár két hete. Ilyen körülmények között pedig gyenge érv az, amit hangoztatott a kormányszóvivő, miszerint a szóban forgó törvény alkalmazására a jövő évben kerül sor, vagy „legjobb esetben a jövő esztendőben”. Nos, ebből a kijelentésből akár azt is kikövetkeztethetnénk, hogy annak gyakorlatba ültetésére, mármint az új közszférai bérezési törvénynek, 2017-ben sem kerül sor. Ebben az összefüggésben pedig utalhatunk továbbá arra is, amit Dan Suciu ugyancsak hangoztatott: számításokra és egy hosszabb időre van szükség egy ilyen dokumentum kidolgozása végett. De végül is arra nem kapott választ sem az újságíró, sem pedig az érintettek, hogy hányadán is áll a munkacsoport, az illetékes szaktárcák, s végső soron a kormány a szóban forgó törvénytervezet finalizálásával. Adótörvénykönyv-átírás Tegnapi lapszámunkban már hírt adtunk arról, hogy az Adótörvénykönyv alkalmazási normáit módosító és kiegészítő kormányhatározat-tervezetet hoztak nyilvánosságra a közpénzügyi minisztérium honlapján. A szóban forgó sajtótájékoztatón ugyancsak napirendre került az Adótörvénykönyvnek kötelező egészségbiztosítási hozzájárulásra vonatkozó 180-as szakasza kilátásba helyezett módosítása is. A kormányszóvivő ennek kapcsán azt állította, hogy egyelőre az esetleges módosításokat számítgatják, elemzik. Hozzáfűzte azt is, hogy nem ez az egyetlen módosítás az Adótörvénykönyvvel kapcsolatosan, mert előreláthatólag sokkal „több lesz”. Ezek szerint a kormány valamiképpen ki akarja cselezni az Adótörvénykönyvnek ama határozott rendelkezését, miszerint annak módosítása csak kivételes esetekben lehetséges, és a módosítások csak adott vetületekre vonatkozhatnak, és egy adott időnek kell eltelnie ahhoz, hogy hatályba is léphessenek. Tehát ezek szerint az Adótörvénykönyv még jóformán hatályba sem lépett, s egyesek máris ollót vettek a kezükbe, hogy átszabják annak szövetét, azaz szövegét. Az RMDSZ részéről is törvénytervezetet nyújtottak be az Adótörvénykönyv módosítására vonatkozóan. Mindez azért furcsállandó, mert az Adótörvénykönyv tavalyi „újratárgyalása” nyomán a parlamenti pártok mindegyike azt állította, hogy sikerült közös megegyezésre jutni, s az utólag eszközölt módosításokkal mindegyikük egyetértett. Sőt, akkor azt is hangoztatták, hogy az Adótörvénykönyv előírásai egyértelműek, alkalmazásuk nemigen ütközhet akadályokba. Most viszont felébredtek, és ráébredtek arra, hogy lehetnek gondok. De a jobbító szándékú javaslatok hátterében esetleg a közelgő helyhatósági választásoknak is meg lehet a maga sajátos szerepe. Mármint a szimpatizánsok tábora növelése szempontjából. Hecser Zoltán