A közvélemény-kutatások szerint is az ország egyik legmegbízhatóbb és legtiszteletreméltóbb köz­intézménye a Román Nemzeti Bank. És ez nem véletlen, mert a hazai jegybank nemzetközi viszonylatban is elismerésnek örvend, akárcsak az annak élén álló Mugur Isărescu akadémikus. Az is köztudott, hogy egy ország jegybankjának elsődleges feladata a monetáris és a banki politikák kidolgozása, valamint a pénzpiaci politikák gyakorlatba ültetése. Hazai viszonylatban másabb területeken is szerepet vállalt a jegybank… Másabb szerep alatt ez esetben azt értenénk, hogy az utóbbi időben a jegybank vezetőségének és szakembereinek jóvoltából több olyan makrogazdasági tanulmány is elkészült, amelyek a maguk során hiánypótlónak bizonyultak. Mondjuk ezt többek között annak okán is, hogy a Román Akadémia, illetve a különböző kutatóintézetek nemigen hoztak nyilvánosságra az utóbbi 20 esztendő során mélyenszántó makrogazdasági tanulmányokat, elemzéseket. A szakemberek körében is ezért tartják fontosnak például azt a konferenciát, amelyet még 2013-ban szervezett a jegybank, s amelynek témakörét a romániai gazdaságban végbement átalakulások képezték. Továbbá a jegybank szakemberei számos hazai és külföldi gazdasági tematikájú konferenciákon is részt vettek, illetve tanulmányokkal jelentkeztek. Mindezt azért elevenítettük fel, mert nemrégiben, pontosabban november végén a Bukaresti Gazdaságtudományi Akadémián a jegybank kormányzójának első helyettese, Florin Georgescu egy olyan elemző jellegű tanulmányt ismertetett, amely élénk érdeklődést és ugyanakkor elismerést váltott ki a szakmabeliek körében. A 73 oldalas tanulmány révén bárki képet alkothat mindarról, ami releváns a hazai gazdaságban, beleértve azokat a történéseket és folyamatokat, amelyek révén megváltozott például a román ipar arculata, illetve struktúrája. Privatizálási mérleg Itt van például a sokat vitatott és sok kérdőjelt felvető hazai privatizálás ügye. Erről is megpróbált számvetést készíteni a szóban forgó tanulmány. Nos, abból az derül ki, hogy az elmúlt 25 esztendő során privatizált egykori állami tulajdonban lévő 7500 vállalat „ellenértéke” 7 milliárd euró volt, azaz ennyit inkasszált be a román állam. Ez a 7 milliárd euró ma a konszolidált költségvetési kiadásoknak a 14 százalékát jelentené. Az érdekesség kedvéért: a köznyugdíj költségvetésének bevételei 8 milliárd eurót tesznek ki, kiadásai pedig 11 milliárd eurót, s ezek szerint a privatizálásából származó pénz alig két esztendő során fedezné a nyugdíjpénztár deficitjét. A privatizálás tekintetében legjelentősebbnek mindenképp a Román Kereskedelmi Bank magánosítása bizonyult. Az abból nyert összeg 2,2 milliárd euró volt, s mint ismeretes arra 2004-ben került sor. A tanulmány választ ad arra is, hogy mi történt a privatizálásokból befolyt összegekkel. A már említett 7 milliárd euróból átutaltak 4,4 milliárd eurót az Állami Kincstárnak, 0,2 milliárd eurót fordítottak azon kártérítésekre, amelyeket az Állami Aktívákat Értékesítő Szakhatóság (AVAS) folyósított, 2,4 milliárd lejjel pedig az állami költségvetés kurrens költségeit finanszírozták. Az Állami Kincstárnak átutalt 4,4 milliárd eurót a következőkre fordították: egymilliárd eurót a közadósság finanszírozására, egymilliárd eurót folyósítottak kölcsönként az európai alapok menedzsment-hatóságainak, 0,2 milliárd eurót fordítottak a helyhatóságoknak nyújtott köl­csö­nökre, s jelenleg még rendelkezésre áll 2,2 milliárd euró. Amúgy a privatizálás felölelte az állam törzstőkéje 30 százalékának ingyenes átruházását is az úgynevezett tömegprivatizációs program révén, illetve az öt magántulajdonalap (FPP) révén. Ez összegszerűen 1,6 milliárd eurót jelentett. (Emlékeztetnénk, a tömegprivatizációra még a 90-es években került sor az úgynevezett MEBO-módszer révén, a magántulajdon-alapok pedig időközben átalakultak pénzügyi befektető társaságokká.) És még egy érdekes számadat: ha a privatizálásokból befolyt 7 milliárd euróból levonjuk a kereskedelmi bankért kapott 2,3 milliárd eurót és az így kapott összeget elosztjuk a privatizált vállalatok számával, akkor az derül ki, hogy egy vállalat privatizálási „átlagára” 667 000 euró volt. Az viszont egy más ügy, hogy egy felmérés szerint (amire egyébként utalás van a jegybanki tanulmányban is) a romániai privatizálásoknak csak alig 25%-a bizonyult sikeresnek, mint ahogy az is, hogy 1990-hez viszonyítva és 2014-gyel bezárólag 2 millió munkahely „veszett el”. A privatizálás kapcsán feltétlenül utalni kell arra is, hogy jelenleg a hazai össztőkének 83 százaléka a magánszféra tulajdonában van, míg 2000-ben ez az arány még csak 44 százalék volt. Elméletileg az aránynak 83 százaléknál is nagyobb kellene lennie, de az utóbbi esztendőkre beütemezett magánosítások sorra elbuktak. Ez történt olyan nagy állami érdekeltségű cégek esetében, mint például a vasúti teherszállítás (CFR Marfă) vagy a Román Posta. Uniós alapok Ugorjunk egyet térben és időben, s vessünk egy pillantást arra, hogy mit is jelentettek Románia számára az európai uniós alapok. Erre vonatkozóan is érdekes számadatokat tartalmaz a szóban forgó jegybanki tanulmány. A 2005–2015-ös időszakban a strukturális alapokból 31,8 milliárd euró érkezett. Ugyanakkor országunk 11,9 milliárd euró értékű hozzájárulást fizetett be az Európai Uniónak. Nos, ezek szerint az országunkat megillető nettó összeg 19,9 milliárd euró volt, ami jóval meghaladja a befizetett hozzájárulás értékét. A szóban forgó 31,8 milliárd euróból 9 milliárd eurót fordítottak a helyi közúti infrastruktúrára és az ivóvíz-kanalizálási hálózatokra, a mezőgazdasági szubvenciókra fordított összeg 7,4 milliárd eurót tett ki, 5,1 milliárd eurót fordítottak mezőgazdasági termelőkapacitások létrehozására, továbbá 4,7 milliárd eurót az országos közúti és vasúti infrastruktúra fejlesztésére. Hecser Zoltán