Az ENSZ 21., párizsi klímakonferenciáján részt vevő 195 ország szombat este elfogadta a klímavédelmi megállapodást, amelyben kötelezik magukat a légkör felmelegedése elleni küzdelemre. A hírügynökségek történelmi jelentőségűnek nevezték a megállapodást. A klímamegállapodás megerősíti azt a központi célkitűzést, hogy a Föld légkörének felmelegedését a 195 ország 2 Celsius-fok alatt tartja az iparosodás előtti mértékhez képest, és folytatja az erőfeszítéseket annak érdekében is, hogy a felmelegedés csak 1,5 Celsius-fokos legyen. A világ országai most először írtak alá globális klímavédelmi egyezményt​. A megállapodás általános és kötelező érvényű keretet teremt a következő 20-30 évre, és a 2020-ban lejáró kiotói egyezményt váltja fel – írja az MTI. Az egyezmény jelentőségéről Korodi Attila parlamenti képviselőt, korábbi környezetvédelmi minisztert kérdeztük. – Mitől fontos ez a megállapodás? – Először van olyan közjogilag is bevállalt saját cselekvés​i terv, amit az Egyesült Államok, Kína, valamint India, mint az egyik legnagyobb szén-dioxid-kibocsátó állam is elfogad. Mostanig a kiotói egyezmény volt érvénybe​n,​ a 2011-ben Durbanban hozott megállapodással meghosszabbítva. Leszámítva néhány európai országot és egy-két kivételt a világ más részéről, senkinek nem volt semmilyen felelősségvállalása.​ Nagyon fontos, hogy mindenki egyetért Párizsban azzal, hogy ​a 2 Celsius-fokos felmelegedési küszöb az az érték​, amelyen még épkézláb megoldásokkal ​ellensúlyozni lehet a kl​ímav​áltozás hatásait​. A felett már nem. A megállapodást természetesen ratifikálnia kell minden nemzeti parlam​e​ntnek. Itt az Egyesült Államok szenátusa gondokat okozhat, de azt gondolom, hogy a nemzetközi megállapodás elég normális keret arra, hogy egy ilyen egyezményt elfogadjanak a nemzeti parlamentben. Legfeljebb még tárgyalások lesznek egy-egy aláíró állammal. A megállapodásban szankciók nincsenek. Kínára és az Egyesület Államokra jellemző, hogy drasztikus természeti hatások érik a klímaváltozások miatt. Ezért sem hiszem, hogy szankciókról kellene beszéljünk. – A folyamatban mindenkinek meg​v​an a szerepe​. Hogyan csapódnak le az egyszerű emberek szintjén a vállalások? – Romániában az egyszerű ember​e​k szintjén kevésbé fog érződni az uniós vállalás, amely szerint 2030-ig 40 százalékkal kell csökkentsük uniós szinten a CO2-kibocsátást. Nem látom azt, hogy olyan drasztikus, a mindennapi életünket befolyásol​ó​ döntések lesznek, amelyek miatt többletköltséget kellene fizetni​. Ez főleg az iparra, a szállítási rendszerekre, az energetikára vonatkozik. Romániának jó alapjai ​vannak ​arra, hogy ezt még józan keretek között végig tudja vinni, anélkül, hogy drasztikus átalakításokat jelentsen. Biztosan lesznek olyan közpolitikai döntések, amelyek az energiamegtakarítás irányába terelik, és e téren segítik az embereket. A szállításügyi rendszer​re​, az energetikai iparra lehet hatása. Ez utóbbi esetében a zöld energia további beépítése várható, ugyanakkor a nehézipar által használt technológia átalakítására lesz szükség. Itt most szén-dioxidról beszélünk, de az ammónia- vagy metánkibocsátás többszörös szén-dioxid-koncentrátumot jelent, ha a légtérbe kikerül. – Mit tehet az egyszerű ember? – Nagyon egyszerű dolgokat tud tenni. Például a villamosenergia-használatban az egyre inkább elérhető led alapú égőket kezdi használni. A háztartási és egyéb gépeket, amennyire lehet, lecseréli energiatakarékosra. A szállítás szempontjából közszállítást is használ, vagy alacsony fogyasztású autókat. Ezek egyszerű gesztusok, de nagyon sokat jelentenek, mert ezekkel meg lehet sokszorozni a hatást. Az ENSZ és az Európai Unió is külön stratégiákban kezdett foglalkozni a fogyasztás témakörével. Itt nem energiafogyasztásról beszélünk, hanem egyszerűen a mindennapi fogyasztásról. Ezt racionalizálni kell, normális keretek között kell tartani. Ha minden ország így fogyasztana, mint mi Romániában, akkor másfél-ekkora Földre lenne szükségünk. Amennyiben pedig ezt a fogyasztást amerikai fogyasztási kultúrával mérjük, akkor legalább hat Földre volna szükségünk.​ Daczó Dénes