A kormányzati, illetve az államigazgatási intézményrendszer szintjén gyökeres fordulatot eredményező (legalábbis az államelnök és az új kormány szerint) 2019/68-as sürgősségi kormányrendelet főbb előírásait ismertettük tegnapi lapszámunkban, a teljesség igénye nélkül, s azt folytatjuk ma is, meglátásunk szerint lényeges, újdonságszámba menő előírásainak felvázolása révén. Az előírások gyakorlatba ültetésének első lépései, nevezetesen az újonnan kinevezett tárcavezetők „bársonyszékbe ültetése”, kapcsán sok minden elhangzott, egyrészt a kormányfő, illetve a kormányfőhelyettes Raluca Þurcan, másrészt pedig a „felavatott” miniszterek részéről. Azokra, mármint a bíráló jellegű felvetésekre esetenként válaszoltak az érintettek is, azaz a Dăncilă-kormány néhány egykori minisztere. Apropó kormányfőhelyettes, akiről, illetve amely funkcióról megelőző írásunkban nem esett szó: nos, amint azt előzetesen bejelentették és a sürgősségi kormányrendeletben is szerepel, a kormánynak tagja egy kormányfő-helyettes is, akiknek a feladatkörét a kormányfő döntése révén fogják megállapítani. Ez a döntés eddigelé nem született meg, így egyelőre csak annyit tudni, hogy tárca nélküli kormányfőhelyettesi tisztségről van szó, tevékenysége és kabinetje működtetésének a költségeit pedig az állami költségvetésből biztosítják a kormányfőtitkárság költségvetése révén. Az elmúlt napokban látottak, tapasztaltak arra engednek következtetni, hogy Raluca Țurcan előreláthatólag a közmunkálati, fejlesztési és közigazgatási, valamint a tanügyi és az egészségügyi minisztériumokért fog felelni. A maga nemében érdekes módon fog rendeződni az európai ügyekért, illetve az európai pénzalapokért felelős egykori tárcák sorsa. Azok mint tárcák megszűntek. A külügyminisztérium keretében működik (illetve működni fog) egy olyan struktúra, amely felelni fog az európai ügyletek ügykezeléséért, s azt az európai ügyleteket felügyelő államtitkár fogja koordinálni. Ugyanakkor azonban azon hatáskörök gyakorlása tekintetében, amelyek Románia részvételére vonatkoznak, az európai unió intézményeinek a döntéshozatali eljárásában a szóban forgó struktúra közvetlenül a kormányfő koordinálásában találtatik, a külügyminiszter révén. Kicsit tekervényes a megfogalmazás, mint ahogy annak bizonyulhat az ügymenet is. Mi azt olvastuk ki a kormányrendelet előírásaiból, hogy a kormányfő tudta nélkül nemigen lehet majd lépni román részről az európai, illetve uniós kérdéskörben. „Karcsúsítás” a láthatáron? A maga nemében az is érdekes és fura, hogy a fentebb említett két megszűnő minisztérium struktúráinak és személyzetének mi is lesz a további sorsa. Mondjuk ezt annak okán, hogy a többi megszüntetendő/megszűnő tárca esetében ezeket a problémákat, amint azt már tegnapi lapszámunkban megírtuk, a kormányrendelet révén kívánják rendezni. Ilyen összefüggésben azt is megemlíthetjük, hogy annak az átadási-átvételi protokollnak a keretében, amelyről említést tettünk megelőző cikkünkben, s amelyet a kormányrendelet 13-as szakasza ír elő, az is szerepel, hogy a személyzeti struktúrákat és a bérezési jogosultságok ugyancsak átkerülnek az új minisztériumokhoz. Ezt azért is szükségesnek tartjuk nyomatékolni, mert az elmúlt napokban olyan értesülések és híresztelések napvilágot láttak, miszerint a reorganizációval párhuzamosan leépítésekre, sőt esetenként jelentős arányú leépítésekre is sor kerül(het). Ez azonban nem azt jelenti, hogy a központi közigazgatási intézményrendszer szintjén ne következnének be majd „karcsúsítások”, ezt többé-kevésbé határozottan maga a kormányfő is kijelentette és egyes tárcavezetők is hangoztatták. Világosan és konkrétan nem állította egyikük sem, hogy milyen arányú lenne a „személyzetszám méretezése”. Még a beiktatás előtt Florin Cîțu pénzügyminiszter viszont többször is beszélt az indokolatlanul nagy állományról, Orban kormányfő pedig a politikai és személyes („komasági”) kapcsolatokon alapuló létszámfelduzzasztásra célozgatott többször is. Ha már ennél a témakörnél tartunk, utalhatunk arra is, hogy a kormányfő (de nem csak) bejelentése szerint minden egyes tárcánál, szakhatóságnál és ügynökségnél, valamint mást struktúránál sor kerül a személyzet tevékenységének a kiértékelésére, majd auditálásra, ez utóbbiba bevonva külsősöket (az akadémiai intézményrendszer egyes munkatársait, független szakértőket) is. Hogy miként képzelik el ezt a folyamatot és milyen időrendben, arról nem szól a fáma, mint ahogy arról sem, hogy mikor lehet majd pontot tenni erre a körülményesnek és hosszadalmasnak ígérkező eljárásra. Tehát egyelőre rejtély, hogy hova akar kilyukadni a jelenlegi kormány a központi közszférai személyzeti állomány tekintetében. Amúgy hallani lehetett 100 000, de 200 000 fős csökkentési szándékról is. Tekintélyes és tárgyilagos humánerőforrás-gazdálkodási szakértők szerint viszont egy ilyen arányú létszámcsökkentésre csak fokozatosan kerülhet sor, s nemzetközi tapasztalatok szerint is csak 2-3 évet is igényelhet. Az Orban-kormány viszont csak egy évre tervezhet, a „jövőbe látásra” nemigen van feljogosítva és lehetősége sem nagyon lehet. Mindennek kapcsán megjegyzendő az is, hogy a 62 célkitűzést, előirányzatot tartalmazó, de az általánosságokban kimerülő kormányprogram egy év alatti véghezvitele nehezen képzelhető el, s ezt nem mi mondjuk, hanem szakavatott politikai makrogazdasági és közpénzügyi szakértők, s nem utolsósorban külföldi szakelemzők, illetve nemzetközi szervezetek (IMF, Világbank stb.) illetékesei is. Személycserék futószalagon Az államigazgatás csúcsszintjén a fordulat bekövetkezett, hisz színre lépett az új kormány, s azt követte a „második vonal” szintjén eszközölt személyzetcsere. Orban kormányfőnek a Hivatalos Közlöny november 7-i és 8-i számában mintegy 60 olyan döntése jelent meg, amelyek értelmében államtitkárokat, államtitkár-helyetteseket, államtitkári rangú tanácsadókat mentettek fel tisztségükből (sokukat saját kérésükre) és esetenként helyükbe másokat nevezett ki. Elsők között menesztette – s ez érthető is – a miniszteri rangú kormányfőtitkárt, Toni Greblăt és november 8-án helyébe kinevezte Antonel Tănaset. A sebtében menesztettek között volt Ion Ghizdeanu, az Országos Stratégiai és Prognosztikai Bizottság (CNSP) elnöke is, akiről egyébként a kormányfő azt hangoztatta, hogy indokolatlanul túlzott hatáskörrel ruházta fel őt a Dăncilă-kormány, akárcsak az általa vezetett bizottságét. Ilyen vonatkozásban arra is utalt, hogy a lehető legrövidebb időn belül „felszántják” azt a fejlesztési és beruházási alapot (FDI), amelyet a hírhedt 2018/114-es sürgősségi kormányrendelettel hoztak létre, s amelynek az ügykezelése a szóban forgó bizottság hatáskörébe tartozott. Ghizdeanu helyébe különben ideiglenesen a bizottság egyik igazgatóját nevezték ki november 7-én. Egyébként november 8-ával bezárólag 55 államtitkárt mentett fel tisztségéből a kormányfő. (Azok között egyetlen magyar nemzetiségű volt, Gyöngyösi Zsolt Lőrinc, a sport- és ifjúságügyi minisztérium egyik államtitkára.) Ha már itt tartunk, arra is utalni kell, hogy annak idején a liberális párt vezetői (feltételezhetőn az államelnök sugalmazása alapján) bejelentették, hogy a szaktárcák száma csökkentésének egyik célja a költségvetési pénzalapok megspórlása. A Dăncilă-kormánynak 27 minisztere volt, a mostaninak 16. Mindegyiknek meglévén a maga 6-7 fős, sőt esetenként annál is nagyobb kabinetje. Kétségtelen, hogy ennek a karcsúsításnak van hozadéka a személyzeti költségek szempontjából is, de azt eltúlozni nem jelent egyebet, mint olcsó populizmust. Az államtitkárok és az államtitkár-helyettesek, valamint a minisztériumi főtitkárok és főtitkárhelyettesek száma is csökken. Ám az előbbi két kategória esetében nincs szó látványos változásról, hisz az új mamut minisztériumok különböző struktúráinak élén ugyancsak államtitkárok fognak állni. Riogató kijelentések Az elmúlt napok során lezajlott eseményekkel kapcsolatosan hallatta hangját az államelnök, s ugyanakkor többször is nyilatkozott Orban kormányfő, valamint az új kormány egyik-másik tagja. Nemegyszer felhevült hangulatban, már-már „vészmadárként”. Így például a kormányfő az egyik pillanatban olyasmiket mondott, hogy az egészségügyi szektorban nem lesz pénz az év végéig esedékes bérek kifizetésekre, máskor pedig azt, hogy a Dăncilă-kormány pazarlóan bánt a költségvetési pénzalapokkal, és sokszor feleslegesen költekezett. Továbbá olyasmiket is hallottunk, miszerint mismásoltak a költségvetés végrehajtására vonatkozó számadatokkal. Az új pénzügyminiszter hol azt hangoztatta, hogy képtelenség lesz beilleszkedni a költségvetési hiánycélba, s ezért a szociáldemokratákat hibáztatta, máskor pedig azt nyilatkozta, hogy mindent elkövetnek a költségvetési hiánycélba való beilleszkedés érdekében. Amúgy olyasmit is mondott a kormányfő, illetve a pénzügyminiszter, hogy a közszféra számos szegmensében máris gondok vannak, s még nagyobbakra van kilátás bizonyos kifizetések tekintetében, beleértve a személyzeti költségeket is. Ludovic Orban azt is tudni vélte, hogy a hozzájárulások begyűjtése terén több mint 1 milliárd lejes hiány mutatkozik. „A közpénzügyek helyzete nagyon rossz, nincs teljesítve az inkasszó terv” – így a kormányfő. Egyébként csütörtökön váratlanul az államelnök magához kérette a kormányfőt, a pénzügyminisztert és a külügyminisztert, s azokkal lezajlott megbeszélésen állítólag szóba került az idei költségvetés, valamint a jövő esztendei költségvetés-tervezet problematikája is. Nehéz kihámozni, hogy a negatív előjelű, rosszalló és sopánkodó kijelentéseknek mennyiben van valóságtartalmuk. Feltételezhető viszont, hogy bizonyos dolgokat eltúloznak, hisz mindig jól jöhet „a terhes örökségre” való hivatkozás, a megelőző kormány valós vagy vélt ballépéseinek, hibáinak a felhánytorgatása. A volt kormányfő és a volt pénzügyminiszter szerint valóban felmerültek az utóbbi hetek, hónapok folyamán bizonyos problémák, de azok áthidalhatóak lettek volna, ám nem állt módjukban sürgősségi kormányrendeletek meghozatala (például az idei költségvetés kiigazítása érdekében). Ez pedig azért, mert a kormány tevékenységét Johannis államelnök megtorpedózta nevezetesen azzal, hogy alkotmányellenesen megtagadta az egykori kormányfő által menet közben javasolt új miniszterek kinevezésére vonatkozó dekrétumok aláírását. Amúgy a hazai makrogazdaság, a hazai közpénzügyek helyzete valóban aggodalomra adhat okot, de a jegybank, az Európai Bizottság, a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank illetékesei szerint is óvakodni kell a felesleges riogatástól, a csőd közeli helyzet emlegetésétől. Abban viszont mindenki egyetért, hogy az idei költségvetési hiány meghaladhatja a 3%-ot (egyesek szerint 0,4–0,6%-kal), és az előirányzottnál kisebb arányú lesz a gazdasági növekedés, de ezzel egyidejűleg a legutóbb előre jelzettnél kisebb lehet az infláció.

Hecser Zoltán