enyhe eső
havazás
Megkerülte a szekér a lovakat
Múlt pénteken Klaus Johannis államelnök bejelentette, nem hirdeti ki az új Adótörvénykönyvet.
Az üggyel kapcsolatos történéseket már a hétfői lapszámunkban részletesen ismertettük, most csak egyetlen vetületre világítanánk rá. Az újratárgyalás igénylésére vonatkozó államelnöki kérés a maga nemében „formabontó”, ugyanis abban nem szerepelnek tételesen az államelnök által kifogásolt, illetve módosításra szoruló előírások, kitételek csupán az általánosságok szintjén megfogalmazott kockázati lehetőségek és fenntartások. Nos, az államelnöki bejelentéstől eltelt napok folyamán a parlamenti pártok, a különböző érdekképviseletek, tekintélyes hazai kutatók, gazdasági elemzők figyelmének homlokterébe került az új Adótörvénykönyv további, illetve lehetséges sorsa, de a közvéleményt is élénken foglalkoztatja a kérdés. A véleményformálók nagytöbbsége– nem csak a kormány oldaláról – indokolatlannak és megalapozatlannak tartja a kihirdetés megtagadását.
Az államelnökhöz közelálló liberális párt vezetői igen együgyű módon próbáltak kiállni egykori vezérük mellett, már-már megfeledkezve arról, hogy a törvényt fenntartás nélkül szavazták meg, sőt végső soron nekik köszönhető, hogy 20% helyett 19%-ra csökken a jelenlegi 24%-ről az általános áfakulcs. Közben folytak a találgatások, a latolgatások a tekintetben is, hogy miként és merre mozdulhat a kormány, azaz 2016. január 1-jétől hogyan is léptethetik hatálya az új Adótörvénykönyvet. Erre elméletileg több variáns is kínálkozik, de gyakorlatilag egy, nevezetesen a törvény újratárgyalása egy rendkívüli parlamenti ülésszak keretében. A szakjogászok meglátása szerint is ez az egyetlen „életképes” megoldás.
Menet közben, pontosabban kedden bekövetkezett egy igen faramuci, a maga nemében nevetségesnek is nevezhető helyzet: az államelnök kihirdette a Fiskális Eljárási Törvénykönyvet.
Ezt sokan értelmetlennek, visszásnak tartották, s annak okán bírálták is az államelnököt, a kormányfő pedig azt nyilatkozta, hogy „van szekerünk, de nincsenek lovaink”. Úgy is fogalmazhatnánk: a szekér megkerülte a lovakat. Az Adótörvénykönyv hiányában amúgy „a munka tárgya nélkül” marad(hat) az Adóeljárási Törvénykönyv. Ám az államelnök mentségére legyen mondva, kénytelen-kelletlen ki kellett hirdetnie az Adóeljárási Törvénykönyvet, mert az Alkotmány értelmében egy törvény kézhezvételétől számított 20 napon belül azt ki kell hirdetnie, vagy vissza kell küldenie újratárgyalás végett a parlamenthez. Az vitathatatlan, hogy a dolgok ilyenszerű alakulása okán az államelnök kínos helyzetbe hozta magát.
Visszatérve az általa igényelt újratárgyalásra, talán nem érdektelen, hogy volt a kezében egy olyan lehetőség, eszköz, amivel nem tudni miért, de nem kívánt élni. Miről is van szó? Az Alkotmány 86-os szakasza értelmében Románia elnöke konzultálhat a kormánnyal sürgős és különösen jelentős problémákra vonatkozóan. Nem túlzás azt állítani, hogy az Adótörvénykönyv „problémája” az adott körülmények között akár sürgősként és akár fontosként is értékelhető. Egyébként a pénzügyminiszter a múlt pénteken délelőtt személyesen sugalmazta az államelnöknek egy esetleges eszmecsere indokoltságát, már amennyiben azt az államelnök is annak tartaná. Az viszont – állítólag – halk nevetgélés közepette csak annyit jegyzett meg: „túl késő”. Az is igaz, hogy utólag Teodorovici sem maradt adós: „legalább meghívhatott volna egy kávéra” – jegyezte meg.
Hétfőn délben megbeszélést tartott a kormánypárt csúcsvezetősége, s azon jelen volt Gabriel Oprea kormányfőhelyettes, az UNPR elnöke is. Mindenki azt várta, hogy a kormánypárt, illetve a kormánykoalíció nevében nyilvánosságra hozzák álláspontjukat az Adótörvénykönyv visszautasításáról. Aznap azonban előzetes bejelentés nélkül orvosi felülvizsgálatra Törökországba utazott Victor Ponta kormányfő, s ilyenképp nem vett részt a szóban forgó ülésen. Amúgy az ülést követően szűkszavúan azt nyilatkozta Rovana Plumb – a kormánypárti PSD ideiglenesen megbízott elnöke –, hogy kormányzati döntésről lévén szó, ennek közlése Victor Pontára hárul. A tegnapi kormányülés kezdetén Victor Ponta kormányfő hivatalosan is bejelentette, hogy egyeztetett a kormánykoalíciót alkotó pártok vezetőivel, és egyöntetűen arra az álláspontra jutottak, miszerint legkésőbb szeptember 1-jéig újra el kell fogadni az új Adótörvénykönyvet, lehetőleg módosítások nélkül. Ennek érdekében pedig szükséges a parlament rendkívüli ülésszakának összehívása. Erre lehetősége és módja is van a kormánykoalíciót alkotó pártoknak, összhangban az Alkotmány 66-os szakasza (2)-es bekezdésének előírásaival. Érdemes megemlítenünk talán azt is, hogy kedden a kormányfő, illetve a pénzügyminiszter külön-külön is megpendítette annak lehetőségét, hogy az áfacsökkentésre már esetleg 2016. január 1-je előtt is sor kerülhet.
Tegnap előzetes bejelentés nélkül Bukarestbe érkezett a Nemzetközi Valutaalap technikai küldöttsége, mely valószínűleg az új Adótörvénykönyv által kilátásba helyezett fiskalitás-lazítási intézkedésekről is tárgyalni fog, de úgy tudni, hogy az állami érdekeltségű cégek hovatovább növekedő adósságállományának a „sorsáról” is.
Hecser Zoltán
-min.jpg)
