Nem túlzás azt állítani, hogy az idén viszontagságos és heves tiltakozások által kísért utat járt be a hazai kötelező gépjármű-biztosítás (RCA). Minden azzal kezdődött, hogy az év derekán a biztosítási díjszabások hovatovábbi megemelkedése okán a fuvarozók, illetve azok érdekképviseleti szervezetei elégedetlenségüknek adva hangot tiltakozó akciókat szerveztek, országszerte tüntetésekre került sor, el egészen a kormánypalota előtti „hangzatos” tiltakozó megmozdulásig. A dolgok annyira elfajultak, hogy a kormány jogszabályozási lépésre kényszerült, de hallatta hangját a parlament is, megtéve az első lépéseket a Pénzügyi Felügyeleti Szakhatóság (ASF) elnöke, Mişu Negriþoiu leváltása érdekében is. (Ennek a szándéknak a véghezvitele egyelőre eltávolodni látszik.) A foganatosított intézkedések nyomán a kedélyek ugyan lecsillapodtak, a díjszabásokat sikerült, legalábbis egyelőre kordában tartani, de a hosszú távú és érdembeli megoldásra még várni kell. Szeptemberben született meg az a sürgősségi kormányrendelet, amely révén a Cioloș-kormány egy gyökeres megoldással próbálkozott. A szeptember 19-én megjelent, a kötelező gépjármű-biztosításra vonatkozó 2016/54-es sürgősségi kormányrendeletről van szó, amely révén hatályon kívül helyeződött a romániai biztosításokra és viszontbiztosításokra vonatkozó, utólagosan módosított 1995/136-os törvény, s amely egyik előírása értelmében annak hatályba lépésétől számított 30 napon belül az ASF-nek a különböző járműkategóriákra vonatkozóan meg kell állapítani a maximális díjszabásokat. Egy ideiglenes hatályú rendelkezésről van szó, amellyel egyetértett a Versenytanács is, ugyanis az uniós direktívák értelmében hatósági árak bevezetése csak rendkívüli esetekben lehetséges a tagállamokban. Ugyanakkor azok hatályossága nem haladhatja meg a hat hónapot és nemigen van lehetőség egy újabb meghosszabbításra. Nem térnénk ki a maximális díjszabásokra, illetve az azokat jóváhagyó 2016/826-os kormányhatározatra, amely november 18-án vált hatályossá. (Ez utóbbi vázlatos ismertetésére lapunk november 14-i számában került sor.) Amit viszont meg kell jegyeznünk, az az, hogy időközben a biztosítók érdekképviselete és az egyik biztosítótársaság az Európai Bizottsághoz fordult, kifogásolva az RCA-díjszabások maximalizálását, illetve az arra vonatkozó jogszabályozási eljárást. Az EB vizsgálódása félhivatalos értesüléseink szerint megkezdődött. Ugyanakkor azt is hallani, tapasztalni, hogy egyes biztosítótársaságok megpróbálnak óvakodni az RCA-szerződések megkötésétől, illetve késleltetik az ügyintézést, főleg a fuvarozócégek esetében. Új szabályzó… A már említett 2016/54-es sürgősségi kormányrendelet több szakaszában is utalás van arra, hogy az ASF-re hárul egy új szabályzórendszer kidolgozása, illetve a kormányrendelet egyes előírásai gyakorlatba ültetése feltételeinek kidolgozása. A kormányrendelet 38-as szakaszában tételesen is szerepel, hogy az ASF-nek 45 napon belül, azaz november 5-ig ki kell bocsátania bizonyos szabályozásokat. Most már úgy is fogalmazhatnánk, hogy ki kellett volna dolgoznia, mert azok a szabályzók nemigen akartak megszületni. Végül is az ASF ügyvezető tanácsának november 22-i ülésén tűzték napirendre ezt a témakört, és a hatóság elnöke által november 25-én keltezett, a romániai gépkocsi-biztosításra vonatkozó, 2016/39-es norma a Hivatalos Közlöny december 8-i számában jelent meg. Ez a norma december 23-tól válik hatályossá, s azzal egyidejűleg hatályon kívül helyeződik a kötelező gépjármű-biztosításra vonatkozó utólagosan módosított és kiegészített 2014/23-as norma, valamint a gépkocsik javításba bocsátási dokumentumai kiállítására és kibocsátására vonatkozó, 2015/37-es norma, illetve a 2006/113141-es rendelet és a 2008/21-es rendelet. A mostani norma révén szabályozták a kötelező gépkocsi-biztosítási szerződés formáját és tartalmát; a biztosítótársaságok RCA-biztosítások gyakorlásának engedélyezési feltételeit és kritériumait; a kármegállapításra és -jóváhagyásra, valamint a kártérítési ügycsomó felszámolására vonatkozó eljárást; a bonusz-malusz rendszert; a közlekedési baleset békés úton történő megállapítására vonatkozó űrlap használatára vonatkozó eljárást, illetve az űrlap formáját, méretét és tartalmát; a károk megállapítását végző személyek kötelezettségeit és felelősségét, valamint azok jóváhagyását és bejegyeztetését. Az igen terjedelmes hatósági jogszabály a járműbiztosításnak minden egyes vetületére, tényezőjére kitér, ugyanakkor megpróbál egy sok vonatkozásban újdonságszámba menő rendszert bevezetni, meghonosítani. Annak átolvasásából az derül ki, hogy az alkuszoknak és a szervizeknek van/lesz okuk megelégedésre, de ugyanakkor komplikáltabbá fog válni a kárkifizetési/megtérítési eljárás. Mindezzel összefüggésben utalhatunk arra, hogy a szervizeknek jelentősebb szerepük lesz a kártérítés-kifizetési eljárásokban. Gyakorlatilag bárminemű gépkocsi-károsodást a javítócégeknek kell felértékelniük, és rajtuk keresztül kerül sor a jóváhagyásra is. Így például minden károsodott vagy megsérült alkatrészt külön-külön fel kell értékelni, s ezzel egyidejűleg a jelenlegi használatos informatikai és technológiai rendszerek (például az Audatex) használata nem lesz kötelező, azoknak csak tájékoztató jellegük lesz. Ugyanakkor az ASF új normája megteremti a törvényes keretet egy független testület kialakítására, nevezetesen a kármegállapítói és felértékelői szakemberek testületére. Ezeknek független jogállásuk kell hogy legyen, a biztosítóknak pedig módjukban fog állni a kármegállapítási tevékenység részleges vagy teljes „kiszerelése”. A független kármegállapítók bekerülnek az ASF által vezetett törzskönyvbe, és arra lesznek kötelezettek, hogy 2017 júliusáig elvégezzék a szükséges kurzusokat, ilyenképpen pedig majd részt vehessenek azokon a vizsgákon, amelyeket a Pénzügyi Felügyelet Intézet (ISF) fog szervezni. Nagyobb bürokrácia Félhivatalos értesülések szerint a biztosítótársaságok által megfogalmazott javaslatok túlnyomó többségétől az ASF illetékesei eltekintettek, azaz nem vették figyelembe a most megjelent norma szövegének véglegesítésénél. Amit kifogásolnak a biztosítók, az mindenekelőtt az, hogy meglátásuk szerint körülményesebbé és bonyolultabbá válik a kármegállapítás folyamata. Igen, mert a normában az is szerepel, hogy a kárfelértékelésnél ki kell kérni a károsult és a biztosítás birtokolójának álláspontját is. Ez pedig időigényes lehet, ugyanakkor gyakorlatilag megszűnhet a közvetlen kárkifizetés lehetősége, ez azért, mert minden egyes alkatrészt külön-külön fel kell értékelni. Továbbá a biztosítók szerint lesznek olyan esetek is, amikor ez a kármegállapítás, illetve felértékelés már-már lehetetlennek bizonyulhat. Például ki értékeli fel egy közlekedési balesetben esetleg elpusztult háziállat vagy esetleg egy oszlop értékét. Arról nem is beszélve, hogy a norma értelmében a biztosítótársaságok arra kötelezettek, hogy az esemény (mármint a káresemény) megállapításának időpontjától számított öt napon belül megejtsék a károk felértékelését. Továbbá egyes biztosítótársaságok szerint az RCA-szerződések megkötése is időigényesebbnek bizonyulhat, lévén, hogy a majdani biztosítottnak ki kell töltenie egy kérdőívet, de túl ezen, a biztosítónak ellenőriznie kell a különböző dokumentumokat és a gépjármű jellemzőit. Azt szokták mondani, hogy a puding próbája az evés. Ez esetben a próba a gyakorlat lesz, s valószínűsíthető, hogy néhány hónapnak el kell telnie még ahhoz, hogy számot lehessen adni arról, hogy a mostani norma révén bevezetendő RCA-rendszer „felsőbbrendű” lesz-e, mint az eddigi, vagy sem. De talán még ennél is lényegesebb a biztosított szempontjából, hogy milyen irányba mozdulhatnak el a díjszabások a maximalizálási periódus végezetét követően, azaz 2017 áprilisától arrafelé… Hecser Zoltán