Több mint 14 évvel ezelőtt jelent meg a Munkatörvénykönyv, a 2003/53-as törvény. Annak jelenleg hatályos változata nemigen talál azzal a szöveggel, amelyet 2003-ban olvashattunk a Hivatalos Közlönyben. Nem, mert az azóta eltelt évek során számtalan módosításon és kiegészítésen esett át, olyannyira, hogy 2011 májusában azt újraközölték a Hivatalos Közlönyben. Ám azt követően is „hozzá-hozzámatattak”. Ennek a szűnni nem akaró folyamatnak leginkább a kiadók örvendhettek: az egyik fővárosi székhelyű kiadóvállalat ez év februárjában jelentette meg a Munkatörvénykönyv 37. kiadását… [caption id="attachment_55032" align="aligncenter" width="450"] Nicolae Bratu is szorgalmazta a módosításokat...[/caption] A kormány ama elhíresült augusztus 4-i ülésén, amely során „belegázolt” számos jogszabályozásba, meghozott egy sürgősségi kormányrendeletet a Munkatörvénykönyv módosítására és kiegészítésére vonatkozóan is. Az augusztus 7-én megjelent 2017/53-as sürgősségi kormányrendeletről van szó. Annak megindokolásában többek között az áll, hogy a kormányprogram ama előirányzata, miszerint ösztönözni kell az új munkahelyek megteremtését feltételezi a törvényes formaságokat mellőző munkavégzés leküzdését, valamint az ellenőrzési tevékenység hatékonyságának fokozását. Ebben a kontextusban utalás van arra is, hogy a jelenlegi szabályozás merev, nem teszi lehetővé a megállapított szabálysértési bírságok „megfelezését”, már amennyiben annak befizetésére a jegyzőkönyv kézhezvételétől 48 órán belül sor kerül. Továbbá utalás van arra is, hogy nemigen sikerült érvényt szerezni a Munkatörvénykönyv ama előírásának, amely értelmében ötnél több olyan személy foglalkoztatása, akikkel nem kötöttek egyéni munkaszerződést maga után vonja a munkáltató(k) büntetőjogi felelősségre vonását is. Amúgy a 2016. január–2017. júniusi időszakban a területi munkaügyi felügyelőségek 349 ilyen esetet állapítottak meg, arról értesítve a bűnüldöző szerveket is, de utólag arról értesültek, hogy az esetek több mint 90%-ában a bűnüldöző szervek úgy döntöttek, hogy nem indítanak bűnüldözési eljárást, illetve időközben azt megszüntették. Ennek a szinte érthetetlen helyzetnek a kapcsán megemlíthetjük azt is, hogy nem is olyan régen az Országos Munkaügyi Felügyelőség főnöke, Danteș Nicolae Bratu már szorgalmazta a Munkatörvénykönyvnek a szóban forgó (a 264-es) szakasza módosítását, lévén, hogy a büntetőeljárások finalizálása szempontjából az nemigen bizonyult „életképesnek”, azt sugalmazva, hogy a szabálysértési bírságokat kellene megemelni. Szélmalomharc A feketemunka leküzdésére tett erőfeszítések nem új keletűek, de hazai viszonylatban azt nem sikerült visszaszorítani az elvárásoknak megfelelően. Ilyenképpen pedig a nemzetközi becslések szerint is Románia azon kevés európai országok egyike, ahol igencsak elharapózott a feketemunka. Egyébként a munkaügyi felügyelőségnek országos viszonylatban 2500 alkalmazottja van, s azok közül mintegy 1750 ellenőrzési hatáskörrel rendelkező munkaügyi felügyelő. Egyesek szerint ez a létszám nem képes megbirkózni azzal a „túlerővel”, amelyet a feketemunka, a szabálysértésekre „hajlamos” munkáltatók és munkavállalók „hada” jelent. A hivatalos adatok szerint éves átlagban 10 000 olyan személyt sikerül(t) beazonosítaniuk, akik a törvényes formaságok mellőzésével „munkálkodnak”. Tavaly 9936 ilyen személyt „leplezetek le”, s a szabálysértési eljárások során kirótt pénzbírságok összessége 42,17 millió lejt tett ki. Igen ám, de egyes becslések szerint akár az 1 milliót is meghaladhatja a feketén foglalkoztatottak száma, s ugyanakkor a Költségvetési Tanács 2013-as esztendei becslései szerint a feketemunka éves viszonylatban 4 milliárd euró körüli adócsalást jelent(het). „Elhallgatott” munka A mostani kormányrendelet révén egy újonnan bevezetett szakasz értelmében meghatározták, hogy mit is jelent a be nem jelentett munka (munca nedeclarată) fogalma: olyan személy munkába állását (munkába állítását), akivel nem köttetett meg írott formában az egyéni munkaszerződés, a tevékenység megkezdését megelőző napon, illetve az olyan személyét, aki esetében a tevékenység megkezdése előtti napon nem küldték meg a munkajelentést az alkalmazottak általános nyilvántartásba való bejegyeztetése végett. Továbbá a szóban forgó fogalom kiterjed arra az alkalmazottra is, akit azon periódus alatt foglalkoztatnak esetleg, amikor is munkaszerződése felfüggesztődött, valamint azon részmunkaidős egyéni munkaszerződés keretében foglalkoztatott alkalmazottra, aki a megállapított munkaprogramon kívül is tevékenykedik. Az egyéni munkaszerződés megkötésére vonatkozó 16-os szakasz megszövegezésén is módosítottak. Így például belekerült annak szövegébe az az előírás is, miszerint a tevékenység megkezdése előtt az egyéni munkaszerződést be kell jegyezni az alkalmazottak általános nyilvántartásába, és meg kell küldeni a területi munkaügyi felügyelőségnek. Továbbá a munkáltató arra kötelezett, hogy az egyéni munkaszerződés egy példányát megőrizzék azon a munkahelyen, ahol az az alkalmazott kifejti tevékenységét. A munkáltató ezentúl arra is kötelezett, hogy minden egyes alkalmazottra vonatkozóan a munkahelyen tartsa nyilván a naponta elvégzett munkaórák számát egyszersmind feltüntetve a munkaprogram megkezdésének és befejezésének az óráját (időpontját). A megszigorító jellegű kötelezettségek betartatása érdekében megemelkedtek a szabálysértési büntetéstételek is, amelyek felső értékhatára 20 000 lej. Így például abban az esetben, ha olyan személyt vagy személyeket fogadnak (állítanak) munkába, akivel vagy akikkel nem köttettek meg az egyéni munkaszerződések, az elkövetett szabálysértés okán 20 000 lejes pénzbírság alkalmazandó. Ezt viszont úgy kell érteni, hogy minden egyes beazonosított személyre. Ezek szerint, ha öt személyt „lepleznek le” munkaszerződés nélkül, akkor a bírság „végösszege” 100 000 lej lesz. Ezentúl azonban amint már arra utaltunk a 48 órán belüli bírság befizetés esetén az „megfelezhető”. (Eddigelé az ilyen esetekben kirótt pénzbírság megfelezését nem tette lehetővé a Munkatörvénykönyv.) Hatályon kívül helyeződött a már említett, a bűnüldözési eljárást lehetővé tevő 264-es szakasz (4)-es bekezdése. Bekerült viszont egy másabb, akár durvának is nevezhető szankció: a feketemunka esetén megállapított szabálysértések büntetéstétele kiegészíthető egy másabb szankcióval is, nevezetesen az adott munkahely tevékenységének a felfüggesztésére. (Az erre vonatkozó eljárást majd a munkaügyi felügyelőségnek kell kidolgoznia, majd azt jóvá kell hagynia a tárcavezetőnek, s a vonatkozó rendeletet közölni kell a Hivatalos Közlönyben.) Hecser Zoltán