szórványos felhőzet
tiszta égbolt
Még hogy nem olvasol újságot...
Közhelyes arról beszélni, hogy a mai fiatalság nem olvas nyomtatott sajtót, mégis engedtessék meg, hogy megosszam ezzel kapcsolatban legutóbbi tapasztalatomat.
Több buszozós élményemről olvashattak, legutóbb egy újabbal gazdagodtam. Egyik vidéki rendezvényre készültem, Gyergyószentmiklóson egy diáksereg társaságában ültem fel a buszra, amely szinte zsúfolásig telt fiatalokkal. Ilyenkor megpróbálok kiszúrni valakit, akivel szóba elegyedhetek. Egyik telefonról mulatós mix, másikról a Deszpászító hasított a levegőbe, a „zenei élmény” közepette azon filozofáltam, hogyan szólíthatnám meg a mellettem ülőt. Kicsit meglepődve válaszolt, amikor megkérdeztem, meddig utazik, azonban abból, ahogy visszakérdezett, már éreztem, hogy jó lesz ez.
– Végzős vagy? – kérdezte a legnagyobb komolysággal, nekem pedig felcsillant a szemem, hisz pontosan hét éve érettségiztem, ha pedig valaki azt hiszi, hogy 12.-es vagyok, mégsem jelent annyira rosszat, ugye...?
Elmondtam, hogy újságíró-tudósító vagyok, erre pedig megjegyezte, hogy biztosan szép szakma, de mit fogok csinálni néhány év múlva, amikor már nem lesz újság? Tudatta, hogy nem olvas egyáltalán újságot, én pedig csak bólintottam, néhány pillanat múlva nagyot fordult a kocka. A különböző falunapok kerültek szóba, mire azt mondta:
– Gyergyóban nem olyan jó, mert a városnapok télen vannak. Szerencsére nyáron van ez a kulturális fesztivál. Tudod... Ami most lesz.
Fordult egyet az agyam, majd mint aki nem tud róla, visszakérdeztem:
– Most lesz? Nem is tudok róla...
– Hogy nem tudsz? Hiszen az újság is írta! – nézett rám furcsán.
– Hogy? Mi írta? – kérdeztem mosolyogva.
– Mindegy… – mondta, de itt már ő is nevetett, visszagondolva nemrég tett kijelentésére.
A busz megállni készült, nekem pedig le kellett szállnom.
– Nézegessed a Hargita Népét, lesz rólad is egy meglepi – veregettem vállon, majd elindultam az ajtó irányába.
Kertész László
