Hirdetés

Még egy átlagos hétvége

Kiss Előd-Gergely
Becsült olvasási idő: 3 perc

Eljött a szüret ideje, ahogy minden évben szokott októberben. Családi kiskertünkben le is szedtük a szőlőt. Kevés békésebb, természetközeli tevékenysége van az embernek a szőlőszedésnél. Legfeljebb azon bosszankodtunk, hogy a darazsak a fehér szőlő egy részét alaposan megdézsmálták. A szemetek! Szedés közben is ott zsongtak körülöttünk, de szerencsére nem támadtak ránk, ahogy mi sem bántottuk őket.
Ehhez képest Közel-Keleten a diplomácia mint eszköz már szóba sem jöhet a konfliktusok rendezésére. A felek valamiért ragaszkodnak hozzá, hogy kölcsönösen kiirtsák egymást. A múlt hétvégén a Hamász hajtott végre terrortámadást Izrael ellen, Izrael ezen a hétvégén döntött úgy, hogy visszavág. 
Azt hiszem, ha ellenséget kellene választanom a Hamász, az izraeli hadsereg és a darazsak közül, egyértelműen a darazsakat választanám. Pedig a darazsakat kimondottan utálom. Mégis, hogy van pofájuk megenni a mi szőlőnket, amit egész évben féltőn nevelgettünk, hogy legyen bőséges termése?
Ha a darazsak szemszögéből nézem a dolgot, akkor el kell ismernem, hogy ők is joggal neheztelhetnek ránk, elvégre a szőlőtőkék között elrejtve egész évben lestek rájuk a darázscsapdák. Sok darázs oda is veszett. Ennek ellenére nem hirdettek vérbosszút. Ha akartak volna, most halálra csíphettek volna, mert szinte végig ott röpködtek körülöttünk. Biztosan bosszantotta őket, hogy megfosztjuk egyik táplálékforrásuktól. Agyatlan állatok, mégis mit várunk tőlük?
Ehhez képest a Közel-Keleten komoly stratégiai megfontolás, gondos, tervszerű előkészítés előzi meg a terrorcselekményeket és a válaszcsapásokat egyaránt. De az is lehet, hogy a felek túl sok Harry Pottert olvastak: „Nem élhet az egyik, amíg él a másik.” Egy képzeletbeli varázsvilágban ez még teljesen elfogadható alapállás, mert egy jól megírt regényben szükség van drámára, emberi sorstragédiára. De vajon biztos, hogy Izraelben és a Gázai övezetben is?
Nem tudom, nem vagyok katonai stratéga, hogy értsem az izraeli hadsereg terveit, és a felfogóképességem is túlzottan korlátozott ahhoz, hogy meg tudjam érteni a Hamász terroristáit. Bár ahogy elnézem, az Európai Unió vezetői is nyakig ülnek a slamasztikában. Az Európai Bizottság (EB) szombaton bejelentette, hogy megháromszorozza a Gázának szánt humanitárius segélyt. Tárgyalásokat folytatnak az ENSZ-szel és annak szervezeteivel, hogy a humanitárius segély el is juthasson a rászorultakhoz. Mondjuk, ez nem lesz egyszerű úgy, hogy közben Ursula von der Leyen, az EB elnöke közösségi oldalán úgy fogalmazott: „A bizottság támogatja Izrael jogát, hogy a nemzetközi humanitárius jog teljes tiszteletben tartásával védekezzen a Hamász terroristái ellen.” 
Az ezzel az aprócska gond, hogy a Hamász terroristái élő pajzsként használják a gázai civil lakosságot. Az izraeli hadsereg meg úgy döntött, felszámolja a terrorszervezetet. Márpedig ez nehezen sikerülhet nekik úgy, hogy közben a nemzetközi humanitárius jogot teljes mértékben tiszteletben tartsák. Esélye sincs azon a vidéken szegény kategorikus imperatívusznak.
Felfoghatatlan az a borzalom, ami most történik a Közel-Keleten. Talán jobb is, ha mi inkább a szőlőt szedjük és hessegetjük a darazsakat.



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!