Keresztény hitigazságokat és egzisztenciális témákat tartalmazó beszédeket és beszédvázlatokat, feljegyzéseket, néhány német nyelvű szöveg fordítását gyűjtötte kötetbe a szerkesztő, a könyv nemrégiben jelent meg a csíkszeredai Pro Print Könyvkiadó gondozásában. Márton Áron általában följegyezte a kéziratra – hely és dátum szerint –, ha a szöveget valahol elmondta, ám a mostani anyagban több olyan dokumentum is akad, amelyekről hiányoznak ezek az adatok; így könnyen meglehet: e gondolatok nem hangzottak el hallgatóság előtt. Sok a vázlat, az egyszerű följegyzés vagy idézet, töredék. Ezeknek a sorsa nem ismert, de joggal feltételezhetjük, hogy sokukat fölhasználta valamiképpen: előadásokon vagy személyes beszélgetések során. Ha a lejegyzés (vagy előadás) dátumát nem is, a forrást mindenképpen ráírta a lapokra, így a mai olvasó jól eligazodhat az írások ihletését illetően. A dokumentumok között több olyant is találtunk, amelyeket Márton Áron fordíthatott németből vagy latinból. Ezek egy része csiszolatlan, nehezebben érthető, mint azok, amelyeken többet dolgozott. Ezeket sem tettük félre, mert a szerkesztési elveink azt irányozzák, hogy Márton Áronnak lehetőleg minden sorát, gondolatát közkinccsé tegyük. Az érthetőség kedvéért több helyen lábjegyzetet fűztünk a szövegekhez. A jegyzetek tematikája igen gazdag, általuk a mai olvasó is betekinthet Márton Áron gondolatvilágába és lelkiségébe. Általuk közelebb kerülhetünk emberi és papi vívódásaihoz, lényéhez; kiszűrhetjük belőlük, hogy milyen hittitkok, gondok és témák foglalkoztatták leginkább. Továbbá: az itt közölt szövegek alapján lelki-szellemi érdeklődéséről is tudomást szerezhetünk. Habitusát ismerve biztosan kijelenhetjük: a szövegeken elmélkedett is, azokat átimádkozta, átszűrte a lelkén. Pap korában a szentségekről elmondott konferenciabeszédei – melyek közül a korábban nem közölteket tesszük közzé –, kifejezetten apologetikus jellegűek. Ma úgy mondanánk: zsinat előttiek. Az akkori idők gyakorlatának megfelelően a hitet támadó véleményeket észérvekkel próbálta cáfolni. A 2. vatikáni zsinat után az apologetikus prédikációk korszaka jószerével megszűnt, de ez nem azt jelenti, hogy félretennénk Márton Áron akkori gondolatait, beszédeit. Püspökként már más hangnemben és stílusban fogalmazta meg a beszédeit. Mivel főpásztorságának nagyobb időszaka egybeesett a kommunista rezsimmel, tapasztalnia kellett a marxista-leninista materializmus durva – és az egyszerű embereket ugyancsak megszédítő – propagandáját, olyan egzisztenciális témákkal foglalkozott, amelyek védekező jelleggel is bírnak, de az örök problémákra adják meg a (helyes) választ. Több olyan beszédrészt találunk a kötetben, amelyek a természettudomány és a vallás közötti viszonyt taglalják. Nyugodt érveléssel és evangéliumi tanúságtevéssel próbált válaszolni a támadásokra. Nem nézhette tétlenül hívei veszélyeztetettségét, a kemény marxista propaganda szólamaira higgadtan válaszolt, bátorította a csüggedőket és eligazítást adott a kételkedőknek.