Pünkösdvasárnap délutánján vidám zeneszóval, népviseletben vonulnak a gyergyóalfalvi templomba a legkisebbek, szüleik és nagyszüleik kíséretében. A papi áldást követően minden falurészen, utcában ünnepséget szerveznek a gyermekeknek: ez a pünkösdi királynéültetés, vagy ahogy Alfaluban nevezik, májuskirályné-ültetés hagyománya, amely a kommunizmus éveiben sem merült feledésbe. A gyergyószéki településen ma is igen népszerű, a pünkösdi ünnep fontos részét képező hagyományt Boncina-Székely Szidónia mutatja be.

Felvétel 2019-ből. A szokás ma is él                                                              Fotó: Vargyas Bernadett

Az alfalviak a pünkösdi búcsúból hazatérve a szívükben hozzák a Szűzanya áldását, és ezt átültetik a család többi tagjába, főként a legkisebbekbe: ez a májuskirályné-ültetés szokása – foglalja össze röviden a hagyományt Hunyadi Irénke pedagógus, a helyi Domokos Pál Péter Hagyományőrző Egyesület elnöke. „Kicsi lakodalom” Az ünnepséget vasárnap délután szervezik meg, általában utcánként vagy falurészenként az ott élő kisgyermekes családok. A király- és királynéválasztáskor nincsenek ügyességi versenyek, viszont előnyt élveznek azok a gyermekek, akik az adott évben voltak elsőáldozók: az ő fejükre kerül a menyasszonyi fátyol, illetve kezükbe a gyalogos zarándoklatot szimbolizáló, feldíszített pálca, a kalapjukra tűzött zöld ág és virág. Kettős sorba állva indul el a „lakodalmas menet”, elöl a gyermekekkel, nyomukban a szülőkkel és nagyszülőkkel a templom felé. Az odavezető úton vidám zeneszóval, népdalokkal, csujogatással hívják fel magukra a figyelmet:

„Kicsi csupor cseresznye Gál Viola menyecske, Kicsi csupor mandula Pál Attila az ura”

A templom elé érkező csoportok, élükön a királyokkal és királynékkal, szívmelengető látványt nyújtanak: a templomban rövid papi áldásban részesülnek, majd következik a szórakozás. A templomkertből énekelve indulnak ahhoz a családhoz, amely az adott évben házigazdaszerepet vállalt: a falu minden részén egy-egy kicsi ünnepség kezdődik el. A hosszú terített asztalokra szirupos víz, pattogatott kukorica, kürtőskalács kerül: a gyermekek játszanak, énekelnek, mulatoznak. A folytonosság csodája A pünkösdhöz kötődő hagyomány részleteinek felkutatásában és továbbéltetésében szerepet játszottak a hagyományőrző egyesület által szervezett rongyvágó kalákák, ahol az idősek emlékezetében élő részletek is megelevenedtek – mondta Hunyadi Irénke. – Nem tudjuk pontosan, mikortól él a szokás, de annyi bizonyos, hogy az ötvenes években már létezett, és a kommunizmus éveiben sem maradt ki, a lehetőségekhez mérten minden évben megszervezték. Nagy Erzsébet emlékeiben még él az a régi pünkösdvasárnap, amikor ámulattal nézte, ahogy a felnőttek a kemence ajtaja elé kihúzott szénen pattogatott kakast (kukoricát) készítettek. A lakodalmas menetet hegedű- és harmonikaszóval kísérték a templomba, és ahogy a házhoz visszaérkeztek, a citera is előkerült, és kezdődött a mulatság – az ötvenes években így vezették be gyermekeiket a pünkösd ünnepének csodájába a gyergyóalfalviak. Nagy Erzsébet később sem hagyta megszakadni a hagyományt azon a falurészen, ahol él: négy gyermekének tette évről évre emlékezetessé az ünnepet. Tavaly már a kisunokáját kísérte el, hogy olyan élményekkel gazdagodjon, amelyek őt is végigkísérték élete során.

Gyermekek a 80-as évekbe               Fotó: Nagy Erzsébet gyűjteményéből

A pünkösd öröme és reménysége – Az ünnep apró változtatásokkal, de ma is él és népszerűsége töretlen – állítja Vargyas Bernadett, aki pedagógusként fontosnak tartotta, hogy közösségi élményt adjon az óvodásainak, ezért négy évvel ezelőtt elvitte őket a királynéültetésre. – A kiindulópontom a gyermekkori élményem volt, amikor édesanyám először elvitt a pünkösdi ünnepségre, egy másik falurészbe. Később, amikor a húgom megszületett, édesanyám megszervezte a mi utcánkban is, majd a kezdeményezést a többi szülő folytatta. Kicsi lakodalomnak neveztük, és óriási élmény volt a pattogatott kakas – meséli Bernadett gyermekkori élményeit, amelyek arra bátorították, hogy szülőként és pedagógusként ő is részesítse a rábízott gyermekeket ebben a vallási-közösségi élményben. Az idén novemberben huszadik évfordulóját ünneplő Domokos Pál Péter Hagyományőrző Egyesület egy kiadvánnyal készül a születésnap megünneplésére, amelyben méltó helyet kap a májuskirályné-ültetés hagyománya: a néhai Gál Irma néprajzkutató által fellelt adatok és az egyesület további gyűjtései alapján átfogó képet nyújtanak a hagyomány születéséről és fontosságáról. A gyermekeknek szervezett ünnepség rövid, mint a pünkösdi királyság, de egy évig emlegetik. Hiszen az ünnepre szükség van, mert erőt ad a szürke hétköznapokhoz és mindig emlékeztet a közösség erejére.