Hirdetés

Már sajnálom…

Bajna György
Becsült olvasási idő: 7 perc
Már sajnálom…
Fotó: Szőcs Zsuzsa

Határozottan sajnálom, hogy nem láttam a mára ötödik évébe lépett igen izgalmas vállalkozás első zsengéit. Akkor ugyanis a január 26-án megnyitott kiállítás még több üzenetet hozhatott volna számomra. A gyergyószentmiklósi Pro Art Galéria, mint mindig, most is kitűnő helyszínt biztosított, s a megnyitón részt vevő fiatalok ekkora többsége éveket vitte vissza örömben a magamfajtát. Sokszor egyenesen gyermeknek érzetem magam, s azok a figyelmeztető, máig hatásukat éreztető körmösök, amit a tankönyveim lapjainak kipingálásáért kaptam nagy ritkán, végleg értelmet nyertek. Sőt, büszkévé tettek, mert lám, én már akkor éltem a képpoézis lehetőségeivel – csaknem minden nebulótársammal egyetemben –, amikor sejtelmünk sem volt arról, hogy amit művelünk, az gyakorlatilag egyéniségfejlesztő. Ráadásul, amikor a nagy klasszikusoknak (Marx, Engels, Lenin vagy Sztálin), illetve az országvezető elvtársaknak bajuszt, szakállat, szemüveget pingáltunk a fényképére, az maga az alkotó világszemléletünk kezdeti szikrácskája volt.


Hirdetés


A kiállított munkák fénymásolatai­nak tarkasága a falakon, az asztalokon bemutatott, könyvekbe készített eredeti munkák, Szőcs Zsuzsánna értelmező-megnyitó szövege, Ferencz Zoltán grafikusművész zárógondolatai, amelyek a manapság ugyancsak ajnározott mesterséges intelligencia egyéniségromboló lehetőségeit is érintve dicsérték a tárlat anyagát, illetve a Székely Anna által az alkotásokról „összecsipegetett” szövegek, még izgalmasabbá tették a szemlélődést. (A program, amelyet Szőcs Zsuzsánna Lutz Leventével együtt hirdetett meg, s melynek keretében jelen kiállítás is létrejöhetett, egyazon pályázat folytatása. Az első nekifutás anyagát 333 alkotás értékelését annak idején Siklódy Ferenc grafikus, Váncsa Mónika festőművész és Lövétei Lázár László költő végezte. A legjobb alkotásokat vándorkiállításon mutatták be, a világháló lehetőségeit se feledve. A gyergyószentmiklósi Pro Terra Alapítvány ötletgazdái tehát olyan sikeres kezdeményezést hoztak tető alá, amely ma már igazolja: önjutalmazó tevékenységbe sikerült csábítaniuk immár több mint félezer képzett és képzetlen alkotót. Ami ellenben a kívülállót mindenképp megragadja, az nem is annyira a munkák minősége, bár az sem lényegtelen, hanem az, hogy ismét szerepet kap az olvasás, s nemcsak okos kütyük gombjainak szinte gépies nyomogatása eredményeként. E munkák csak úgy születhetnek meg, ha alkotójuk kiválaszt. Kiválaszt egy mű, fejezet, vers, oldal… szövegéből, neki tetsző részeket, szavakat, amelyek kiemelve aztán értelmes üzenetek hordozói. Olyan illusztrációk, amik immár a festő-rajzoló-satírozó személyiségéről is vallanak, ahogy irodalmi vagy más szövegekben: az idézetek, illetve az idézettek kiválasztóiról is.
A mentális egészségmegőrzés egyik alapeszköze is lehet a képpoézis, tartják az ötletgazdák, hiszen – ezt a Pro Terra Alapítvány kiadványában ki is fejtik – „a ventiláció hatása a képpoézis technikája által erősebb, mint az irodalom- vagy képzőművészet-terápiában, mert itt mindkét technikát: a verbális közlést és a vizuális közlést is egyszerre használja az alkotó”.
Ismerős az egy kép 1000 szónak felel meg kínai bölcsesség. E kiállításon szinte visszafelesel neki a megállapítás, hogy néhány szó 1000 képnek felel meg. Az ellenben, amikor az 1000 + 1000 egy helyen köszön rád, feledhetetlen élménnyel tarisznyál fel. 
A kiállítás anyagának értékelé­sekor elhangzott, hogy minden könyv­adományt szívesen fogadnak a Tanulók Házánál, mert nincs szándékukban abbahagyni ezt a felettébb hasznos alkotási lehetőséget. Pillanatnyilag kimondottan magyar nyelvű szövegekre készült munkákat részesítenek előnyben, s ha belegondolunk, hogy Németországtól Erdélyig érkeztek pályamunkák, elképzelhetjük, hogy gyakorlatilag évekig tarthatna az érdeklődésre való tekintettel az, ha más nyelvek felé is nyitnának.
E 2024-ben Gyergyószentmiklóson először bemutatott munkákat Kőrössy Erika, Váncsa Mónika és Lutz Levente értékelte. A két eddigi kiállítás válogatott anyaga két hétig volt látható. 
Az első alkalommal 333 alkotó munkáiból válogattak. E mostani esetben 40 szerző 46 alkotását választották ki az 550-ből. Ezek már a számhasonlítás fejezetbe tartoznak, aminél az eredmények és a minőségjavulás sokkal fontosabb. Nincs szándékomba kiemelni senkit, de a munkák jelentősebb része a mesterségbeli tudás fontosságát is kiemeli.
 



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!