Magvetők
Nem mindennapos terepszemlén vettem részt minap. Magvetőkkel látogattunk magvetőkhöz. Hatodik esztendeje indította útjára Kiskertész programját Hargita Megye Tanácsának Vidékfejlesztési Egyesülete, amelyhez a Hargita Megyei Agrárkamara is társult. Az előző évek eredménye, hogy idén újabb tizenkét település csatlakozott a programhoz.
Kiskertészeket látogatva, portáról portára járva, egyre jobban erősödött bennem az érzés, hogy itt többről van szó néhány tasakocska mag kiosztásánál.
A szerencsés véletlen része, hogy ezúttal a Nyikó menti településeken járhattam, így nemcsak forgalmas főutak mellett követtem az értékelő zsűri munkáját, hanem olyan falvakban is, ahová csak az jár, akinek dolga akad arrafelé.
Csendes, azt is mondhatnám, túl csendes részein voltunk a megyének. Ott, ahová biztosan sem a terrorista, sem a migráns nem kívánkozna. Errefelé a medve volt az utóbbi hetek hívatlan vendége. A gazdák csak számolják a kárt: egy, két... tizenkét sertés, egy tehén. Aztán ki tudja, még mi következik...
Ezekben a falvakban a gazdák nem tudnak nagyüzemi mezőgazdaságot folytatni. A föld terem, de a termény csak a család megélhetésére elegendő, sok-sok munka után.
A föld terem, csak azt kell megtanulni, hogyan kell bánni az adott értékkel. A kiskertészek pedig éppen ezt tanulhatják, tapasztalhatják meg, hogy miként kell bánni a földdel.
Csillogó szemű lányok és fiúk vezettek át az udvarokon, át a kertbe, ahol büszkén mutatták, hogy milyen lett a murok-, a cukkinitermés. Volt, ahol már a zöldborsó, saláta és hónapos retek másodszor terem. A gyermek mellett pedig ott állt a büszke szülő, nagyszülő. A kiskertészek mellett a nagykertészek, akiktől mindig lehet tanulni. A legtöbbet. Azt, amit sem a szakirodalom, sem az ismeretterjesztő műsor nem képes átadni. A generációk tapasztalatát, amit a nagymama örökít át a kerti munka során az unokára, s ami később emlékké alakul és beleég minden emberpalántába.
A kiskertész program tehát több a magok osztásánál, a magok elvetésénél, a zöldségek betakarításánál. Állandó megfigyelésre, odafigyelésre készteti a program résztvevőit. A kertben mozogva közelebb kerülnek a természethez. Az éghajlat, az időjárás figyelésével megtanulják, mit jelent a gondoskodás, a felelősség. A kerti munka alkalmat teremt arra, hogy az emberek egymással beszélgessenek. A magvetés igazi haszna talán ebben mérhető.
Az ember felelősséggel tartozik azok iránt, akiket megszelídít, vagy amit az éltető földbe vet. A gyomok vetés nélkül is nőnek, burjánoznak. Rendszeresen szükség van a gyomlálásra, öntözésre, később akár a karózásra. Olyan ez, akár egy tanítómese, amit ott a kertben lehet élesben kipróbálni, megtapasztalni.
A diákok nemcsak magot vetettek, de le is jegyezték tapasztalataikat, fogalmazást írtak. Vallomásaik szerint külön örömet, boldogságot jelentett számukra, hogy saját termésüket tehették az asztalra.
Az elnéptelenedő falvak zsákutcáiban lehet éppen ezeknek a zöldségmagvaknak köszönhetően kapaszkodik meg maradandóan az élet.
Daczó Dénes