Szikszai Zsuzsanna igazgató születésnapi énekköszöntője után Szücs György művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria munkatársa a művész régi barátjaként a főbb vonalakat emelte ki az életműből, amelyek rámutatnak az alkotó gondolkodásmódjára, illetve utalnak az elmúlt évtizedek művészi életének legfontosabb aspektusaira.
– Nagyon érdekesen alakult ez a kiállítás, amibe egy adott pillanatban Székelyudvarhelyen én is beérkeztem Budapestről, ugyanis akkor már feldolgozás alatt állt Lőrincz Lászlónak köszönhetően egy olyan műtárgyanyag, amelyről jelképesen azt mondhatnám, Gábor a tudatalattijába söpört. Szó szerint a padláson lappangott, ahová nehéz följárni. 
A művészettörténész szerint Biró Gábor összetéveszthetetlen, erőteljes stílusa korán kialakult, ez a lelet a főiskolai inspirációja, avagy az utána következő időszakból megmutatta azt az utat, azokat a lépcsőfokokat, vagy kis etapokat, amelyeken keresztül eljutott ahhoz a Biró Gábor-stílushoz, amit az elmúlt évtizedekben például a Makói Művésztelepen látható képeken is lefestett. Biró Gábort ilyenként ismertük és ismerték azok a művészek is, akik ide jártak, mondta.
Amint fogalmazott, a legkorábbi művekben fellelhető, előremutató nyilak, vagy ötletek, gondolatok már jelzik a késői Biró Gábort, és a másik műtárgycsoport is ezt tükrözi, hisz történelmileg, akarva, akaratlan, a vírus előtti és utáni időszakra osztjuk az életünket. 

– A vírus, a betegség és a fizikai gátoltság után egy egészen más, de láthatóan az érett, a festői Biró Gáborból előre következő és visszautaló művek szerencsésen találkoznak a Makói Múzeumba beérkező Biró Gáborral – hívta fel a figyelmet. – Három lépésből egy teljes életműnek egy-egy szeletét láthatjuk, és igazából mindenkire rá van bízva, hogy apró összefüggéseket, ötleteket, gesztusokat, dinamikákat felfedezzen a nagyon korai, mondjuk a 70-es évek végétől egészen a 2024-es képekig. A képcédulákon részben szándékosan nincs is dátum, a képek egy részén a szignatúra alatt ugyanez felfedezhető, de igazából egy érzetet, egy látványt akar a kiállítás közvetíteni, ami nem időben széthúzva, művészettörténeti korszakokra osztva és lábjegyzetelve, hanem egy Biró Gábor-i világfelfogást, egy saját szellemén átszűrt világot akar megmutatni úgy, hogy minden korszakból, ha nem is svédasztalszerűen, de mutatványként bizonyos csoportokat előhoz. 
A bevezető korszakban, illetve az utóbbi időben készült művek – ez az anyag érkezett Székelyudvarhelyről – és a makói táborban készült fajsúlyos képek szerencsésen összekötik ezt a két, egyébként is vékony szálakkal kapcsolódó korszakot. 
– Az utolsó időszakban Gábor barátja, Lőrincz László printekkel kedveskedett neki, amire ő nagyon takarékosan gesztusokat, ecsetvonásokat, színeket vitt fel, és ezek a nyomatok egyéni kézjeggyel visszaszkennelve egy más minőséget hoztak létre – hangzott el. – Igazából a képről, mint olyanról, az igaziról, a másolatról, az eredetiről szinte filozofikus kérdéseket tesznek fel. Egy külön kis univerzum ez is, miközben földrajzilag vagy topografikusan ezek az alakok Biró Gábor szobájában, a fotelben cigarettázás közben látható szemközti fal foltos lenyomatainak fotói, ahol esetleg egy konnektor, egy repedés, egy ázásfolt fellelhető, de szinte egy világtérképként érzékelhető ez a mikrovilág és a belefestéssel, átdolgozással ez a világ ki is tágul, és már nem az eredeti, konkrét helyszín, amire sose törekedett, hogy ezekben a képekben meg akarjon valamit örökíteni. 

A méltató szerint ez a kooperáció, szimbiózis vagy együttműködés egy új korszakot is nyit, másfelől pedig a művész számára is egy új kapcsolódás, továbbépíthető ez a fajta közös munka. 
– Így jött létre a tizenegy képből álló sorozat – hangsúlyozta. – Egy művész számára a foltok újabb inspirációkat jelentek, és ezeket csak tovább kell festeni, értelmezni kell – nyílás, ami kitárulkozik vagy éppen bezárul? Az örök vágyakozók fürkészik ilyen elszántan a rejtett női hajlatokat vagy a háttal álló elítéltek nézik így percekig, néha órákon, napokon keresztül a meszelés egyenetlenségeit, mikrohegyeit és -völgyeit, a lassan elmozdulni látszó vonalakat, s az idő múlásával a repedésekből elő-előmerészkedő apró lényeket… Érdekes, hogy miként válik néhány év alatt egy konzekvens gondolkodásmód a hagyományos olaj- vagy akrilfestéstől a szkennelésen, a printeken keresztül ugyanazzá a világgá, de valójában a hordozó egy másik dimenziót is kibont számunkra. Ilyen módon ez a hármas egység nagyon szépen rímel egymásra, miközben látszólag egy kis kiállítást látunk, ugyanakkor most mindegyik korszakhoz hozzá lehetne tíz-húsz művet rakni, de többet akkor se mondana, mint az a sűrítmény, koncentrátum, amit most önök látnak. 
A megnyitón Gilinger Katalin művésztanár, a Makói Művésztelep egyik vezetője elmondta, hogy Gábor a táborban az elsők között volt és tizennégy éven keresztül rendszeres résztvevője volt. 
– A határon túli magyarokra szerveződő művésztelep talán egyéni arculatán túl a történelmi jellegét is meghatározta, hogy kimondottan a Kárpát-medencei magyarokra épült, és ezen belül is legnagyobb részben az erdélyiekre, hisz nemcsak többen voltak, de jobban is ismertük őket. Gábort katalógusból, művészeti munkája alapján választottuk ki – mondta Gilinger Katalin.

Lőrincz László, a székelyudvarhelyi Rög­tön jövök galéria vezetője, Gábor kiállításának kezdeményezője is elkísérte a művészt makói kiállítására. A kérdésre, hogy mennyire hagyta magát befolyásolni a mester, mennyire volt gördülékeny a kapcsolat, volt-e ellenállás a munka során, László azt válaszolta: „Volt ellenállás, s ha volt, főleg Gábor pillanatnyi állapotaitól függhetett, amikor jobban unszoltam, hogy kellene haladni a munkával. Tulajdonképpen a sorozat tizenkettedik darabja azért is nem készült el. A friss sorozat első darabjai egy bukaresti csoportos kiállításra készültek, de kifutottunk a határidőből, így felvetődött az egyéni kiállítás lehetősége. Egy szerencsés találkozásnak köszönhetően ajánlotta fel Szikszai Zsuzsanna, hogy örömmel fogadnák Biró Gábor egyéni kiállítását Makón. Ezennel is szeretnénk köszönetet mondani a színvonalas szervezésért és kiváló fogadtatásért. A makói művésztelepen készült Biró Gábor-alkotások nagyon jól illeszkedtek a friss anyaghoz, és ezáltal vált életműszerűvé a kiállítás.”
Az október 10-én nyílt tárlat anyagát további helyszíneken is szeretnék kiállítani, a jelen kiállítás mintájára barátoktól kölcsönzött művekkel egészítve ki. Erre az alkalomra egy néhány oldalas katalógus is megjelent, amely a művész barátainak támogatásával készülhetett el.