Kedves Olvasóm! Légy nyugodt! Tudjuk, hogy mindig van valami, amiért aggódni lehet, kisebb-nagyobb stresszhelyzetek ólálkodnak körülöttünk, de te kerüld ki, oldd meg, amit tudsz vagy fogadd el, hogy léteznek, és mindenáron maradj nyugodt. Feltételezem, hogy te is értékeled a nyugalmat az élet mindennapjaiban, már csak azt kell közösen kitalálnunk/megtanulnunk, hogy ez milyen módszerekkel érhető el. Itt van mindjárt a költészet, a világirodalomból egy haiku, amiről a minap azt olvastam az amerikai Louis Proto Légy nyugodt című könyvében, hogy a zen-meditáció alapja: „Ülök csendesen, / nem teszek semmit. / Jön a tavasz és nő a fű / magától.” Kétségkívül meditációs kiindulópont, bárkinek érdemes megpróbálkozni az értelmezésével, de jelen esetben a hablaty szövegkörnyezetben elvész a jelentősége. A három-négy soros haiku japán versforma, a 17. századtól tartják önálló műfajnak, amikor Macuo Baso hírnevessé tette. Azt mondják, a japán haiku által kifejezett életérzést egyetlen más nyelvre sem lehet tökéletesen átültetni. Természetesen mi magyar fordításban olvassuk. Íme Baso 1694-ben írt utolsó haikuja, amelyet a halálra tudatosan készülő költő búcsúversének tartanak. Kosztolányi Dezső fordításában: „A vándorúttól fáradtan, betelten / kopár mezőkön, zörgő avaron / kószál a lelkem.” Ugyanaz a három sor Végh József fordításában így hangzik: „Úton, betegen, / aszó mezőkön álmom / barangol.” Kedves Olvasóm! Nem fárasztalak tucatnyi más fordításváltozat idézésével, küszködjenek ezzel az irodalomtörténészek, én visszatérek az eredeti felvetésemhez, hogy légy nyugodt. Azért ismétlem, mert a módfelett elszaporodott életmódtanácsok szerint is a nyugalom az iránytű a testi, lelki és szellemi jólléthez, és ez úgy érhető el, hogy mindenekelőtt nagyra értékeljük saját becses személyünket.

Többen is írnak arról, hogy sorsunk sodrásában meghatározó erő a személyes bioritmus. A bioritmus az élettani folyamatok ritmikus rendszere, például a főbb életfunkciók szakaszos ismétlődése: szívverés, be- és kilégzés, alvás és ébrenlét stb. Szerencsére kevésbé ismert az elmélet, amely szerint bioritmusból mindenkinek háromféle jut. Azért szerencsére, mert a kísérleti kutatások áltudományos elképzelésnek tartják azt, hogy egymástól külön-külön létezik egy huszonhárom napos fizikai, egy huszonnyolc napos érzelmi és egy harminchárom napos szellemi-intellektuális ciklus, mindhárom állandó mozgásban a maga saját csúcsával és hullámvölgyével egy-egy működési görbén. Az eredeti elmélet kidolgozója Wilhelm Fliess német fül-orr-gégész orvos volt, aki 1887-ben kötött barátságot Sigmund Freuddal, és ennek tulajdonítják, hogy pszichoanalízissel kezdett foglalkozni. Fliess bioritmusmodellje az 1970-es évek végén bukkant fel az Egyesült Államokban, ahol népszerűvé vált, mai napig hivatkoznak rá, viszont tudományosan soha nem sikerült igazolni. Azóta is rengeteg életmódtanács-osztogató könyvben megjelennek a Fliess-féle egyéni bioritmus-kalkulátor táblázatok, amelyeknek alapján mindenki kiszámolhatja, ha van ideje és kíváncsi rá, hogy mikor melyik van csúcson és melyik a hullámvölgyben, állítólag a hullámvölgy mindig valamilyen súlyos válság, betegség és más negatívum hordozója. Louis Proto Légy nyugodt című könyvében tehát megemlíti a zen-meditációt, és ennek kapcsán a fenti haikut, a három bioritmust és sok más iránytűt, jobban mondva a szokásos közhelyeket, mit együnk és mit ne, hogyan mozogjunk, kivel barátkozzunk, kinek higgyünk, kinek ne és hasonló, nagyjából csak az olvasás szintjén maradó bölcsességet. Van a könyvben egy gyöngyszem az intellektuális bioritmusgörbe csúcsát erősítő és szinten tartó siker- és boldogulástudatról, de az is lehet, hogy ez a modern intellektuális bioritmusgörbe mélypontja: „Ha utálatosak vagyunk magunkhoz és aggódunk a pénz miatt, ez a szegénységtudatból ered. Mennél inkább aggódik az ember a pénz miatt, annál kevesebbet kap belőle. Adunk néhány megerősítő állítást, amitől jobban érezzük magunkat, amelyek emlékeztetnek a világegyetem bőségére, és arra, hogy a rémületet bizalomra változtassuk. Íme! Mindig megkapjuk, amire szükségünk van. Én sem vagyok ez alól kivétel. A pénz felém folyik. Nem kell küszködnöm a túlélésért. Megérdemlem a pénzt. Mindenből megérdemlem a legjobbat. Nem elégszem meg többé azzal, amit megkapok, csak azzal, amit akarok.” Sajnos arról nem nagyon esik szó, hogy munkával is lehet megérdemelt pénzt keresni. Vajon ki lehet váltani a pénzre való tétlen várakozás ráolvasását a gyönyörű haikuval? Nem nagyon hiszem, hiszen ez a semmittevés nem a pénzről szól, hanem a természet örök ritmusáról, az újjászületésről: „Ülök csendesen, / nem teszek semmit. / Jön a tavasz és nő a fű / magától.”