A medvetámadásokról szóló híradások elsöprő többsége csak a történet legvégéről tájékoztat, és ekkor is egyoldalúan – vallja Dezső László természetfotós, vadász, az Erdélyi Kárpát-Egyesület tiszteletbeli elnöke. Ha tehetné, mindennap előadást tartana arról, hogy miként jutottunk idáig. Erre nincs lehetősége, arra viszont igen, hogy medvelesén bemutassa az érem másik oldalát is. Aki eltölt vele és a medvéi közt néhány órát, más emberként köszön el tőle. [caption id="attachment_56670" align="aligncenter" width="2600"] Vilma ráérősen lakmározik. Nem siet, nem idegeskedik, nem támad Fotó: Kovács Hont Imre[/caption] Baráti szálaknak köszönhetjük, hogy Dezső László meghívta szerkesztőségünket medvelesre. Bár nem tagadjuk, a baráti szálakon túl talán annak is köszönhetjük a meghívást, hogy a medvetámadásokról szóló, olykor egyoldalú tudósítások a mi lapunk hasábjain is megjelennek, akarva-akaratlanul részei vagyunk az eluralkodott medvegyűlölet terjesztésének. Éppen ezért számunkra is hasznos tapasztalat, kiváló élmény volt a medvék közé látogatni. Medvevárás Gyergyóalfaluban találkozunk vendéglátónkkal, onnan terepjáróval visz el ötünket a Görgényi-havasokba. 17 óra táján indulunk, 18 kilométert haladunk, már közel járunk Maros megye határához, amikor megállunk egy patak mellett. Út közben a helyszínről, és egyebek mellett a vadász személyéről is mesél. – Sajnos, nagyon felhígult a vadászszakma. Valamikor tiszteletet parancsolt a vadász személye, mert ő az erdő őre is volt egyben. A vadász nemcsak kilövi az állatot, hanem eteti, megfigyeli, tanulmányozza, védelmezi őket. Néhány nyomból megállapítja az adott állat lelkiállapotát is, és mindennapjainak tetemes részét a természetben tölti. A mai vadásztársadalom jelentős hányada viszont attól vadász, hogy sok pénze van és jó fegyvere. De két nyomot alig különböztet meg egymástól – mondja a vadász. Az autóból kiszállva csendben a medveleshez megyünk. Át a hangosan zúgó patak felett levő hídon, besurranva a les „földszinti” szobájába. A les immár több mint négy éve áll, kétszintes, hő- és hangszigetelt építmény, amelyet saját kezűleg épített fiával Dezső László. Mintegy tíz éven át kereste az ideális helyszínt: legyen könnyen megközelíthető, nyújtson megfelelő kilátást, legyen patak a közelében, hogy annak hangja tompítsa az emberi hangokat. Ma már az enyhe fénnyel megvilágított tisztást webkamera is pásztázza, házigazdánk hárompercenként fényképet kap telefonjára a tisztásról. Amíg mi elhelyezkedünk az emeleti szobában – benne ágyak, szekrény, és az ablaknál pad –, addig ő ételt szór a tisztásra: kukoricát, búzát, almát, a vaddisznóknak krumplit. Percről percre egyre izgalmasabb: tegnap ilyenkor már jöttek a medvék, lássuk, ma mi lesz. Vendéglátónk biztos benne, hogy jön a medve – az utóbbi három év alatt egyetlen este volt, amikor nem jött –, de addig is elmeséli, mi bántja őt a leginkább. A medvének nincs ügyvédje Romániában évente ezrek halnak meg közúti balesetben, százak lesznek gyilkosság áldozatai, és mindössze néhányan veszítik életüket medvetámadás miatt. Az autógyártók, útépítők, gyilkosok ellen még sincs akkora cirkusz, mint a medvék ellen – mondja. – Gondoljunk csak bele, mekkorát változott a világ. Hétvégi házakat, sőt lakóházakat építünk az erdőbe, a medve lakóhelyén. Többségüket építkezési engedély nélkül, de ezzel nem foglalkoznak a vezetők, mert szavazatokat veszítenek, ha bolygatják. Láncfűrésszel vágják és hangos teherautókkal szállítják a fát, nagyon sokat éjjel, és erről is tudnak, mégis nagyban megy a lopás (hallhattuk, amint a les mellett is elhaladtak teherautók sötétedés után). Négykerekű-túrákat szerveznek – olykor maguk a településvezetők – erdőn-mezőn keresztül, de azt is érdemes tudnunk, hogy amikor az innen több tíz kilométerre levő falvakból fellőnek egy-egy tűzijátékot, a medvék innen is „szétröppennek” az ijedtségtől – sorolja. – Azt sem hallgathatjuk el, hogy a vadásztársaságok éveken át engedték, hogy az akár 20 ezer eurót érő, rengeteg pénzt hozó kapitális medvéket lőjék ki a pénzes nyugatiak, éppen azokat az egyedeket, amelynek a populáció szabályozásában volt hatalmas szerepük. Ugyancsak fontos tényező, hogy a támogatások miatt elterjedt például Gyergyóvidéken is a kukorica, ezzel is a víkendházakkal és ATV-kkel elűzött medvéket csalogattuk a mezőgazdasági területekre. Dezső László szerint egyáltalán nincs több medve, mint régen volt, csak az élőhelyük bolygatása miatt többet látunk. Szeretné, ha tényleg megtörténne a szakszerű medveleltár, és meggyőződése, hogy sokkal alacsonyabb szám jönne ki, mint amennyivel riogatnak. Az embernek van ügyvédje, a medvének viszont nincs. Dezső szerint ezért támadható ennyire. Vilma, az est sztárja A mondat közepén egyszer csak megáll, és azt mondja: medveszagot érzek. Tíz másodperc nem telt el, a medveles jobb oldala felől előcammogott Vilma, a mostanában betegeskedő medve, amely éppen nemrég verte el magától a bocsát. Most is rácsodálkozom erre a pillanatra: kizárt, hogy láthatta volna az oldalról érkező medvét. Tényleg megérezte a szagát. Vilma leült a tisztás szélén és perceken át kémlelte a helyet, „Bundásfalvát”. Egyik fényképezőgép segédfényét azonnal észrevette, kissé el is bizonytalanodott, de mégsem ment el. Dezső László szerint már eddig is körbejárta a tisztást, mert minden látogatónak idegen a szaga, ezt érzi a medve, és ösztönösen elkerüli az embert. De hát akkor miért nem kerüli el azokat, akiket megtámad? – tesszük fel a kérdést. – Okkal – válaszol. – Érdemes elgondolkodnunk azon, miért van az, hogy szinte kivétel nélkül pásztorokat támad meg. Talán mert hergelik a medvét? Mert nem hívja vissza azonnal a kutyáit? Miért keresi éjjel 1 órakor a pásztor a tehenet az erdőben? Nem aludnia kellene, és a tehénnek nem biztonságban kellene lennie? Az a nagy baj, hogy a pásztorszakma is nagyon felhígult. A mai pásztorok zöme innen-onnan verbuvált alkoholista, akik nem végzik becsülettel a munkájukat. De a munkáltatójukkal is gond van, mert túl sok állatot bíznak egy-egy pásztorra. Ezekről mind beszélni kell, mert különben hogy történhet meg az, hogy itt, a medveles közelében levő esztenánál sosem történt medvetámadás? Miért nem félnek a medvéktől azok a környékbeli pásztorok, akikkel gyakran találkozom és elbeszélgetek velük? Itt, ezen a tisztáson volt már olyan, hogy egy időben legelt a tehén és lakmározott a medve – nyomatékosítja Dezső László. Közben besötétedik, Vilma egyre közelebb jön, a lestől mindössze néhány méterre eszi az almát, kukoricát. Társasága is kerül: egy hatalmas vadkan jelenik meg, tisztes távolságból ő is nekilát a krumplinak. Enyhíteni az elzárkózáson Vendéglátónk iskolákban is tart olykor-olykor előadásokat. Ott, ahol nyitottság van erre. Az összes gyerek jelentkezik, amikor megkérdezi: kinek van otthon plüssmacija. Ki szereti Micimackót? …És akkor is jelentkeznek, amikor azt kérdezi: ki kell-e lőni a medvéket? – A nevelésen nagyon elcsúszik ez az egész. Nagyon sajnálatos, hogy a szeretetet árasztó plüssmaciból néhány év alatt vérszomjas, gyűlölt emberevő lesz. Tanárok, iskolaigazgatók is jártak itt a medvelesen, és bevallottan szeretnék, ha a gyermekeket is elhozhatnák ide. Én is ezt szeretném, de a szülők megdöbbennek az ötlettől: „meg akarod etetni a gyermekeinket a medvékkel?” – meséli a házigazdánk. Elmondása szerint többeket meghívott azon település- és megyevezetők közül is, akik nemrég Bukarestben tiltakoztak, de visszautasították a meghívását. Elzárkóznak, holott láthatnák, hogy mekkorát tévednek, amikor ragadozónak nevezik a szinte kizárólag növényekkel táplálkozó medvét. A friss rendeletről Dezső László megítélése szerint a medvekvóta-rendelet nagyszerű, mert a kilövést csak végső megoldásként jelöli meg. Mint mondja, hatékony megoldás lehet, ha ritkábban lakott helyekre szállítanak falvakat megközelítő egyedeket – ilyen például Fogaras környéke. – Magam is vallom, hogy fontos a beavatkozás, adott esetben valóban ki kell lőni néhány medvét. Ez is része kell legyen a szabályozásnak, mi több, nélkülözhetetlen eleme a vadgazdálkodásnak. De ezt józan ésszel és indokoltan tehetjük, nem gyűlöletből, nem szórakozásból. Azt is tudnunk kell, hogy valóban történnek olyan esetek, amikor mások által felhergelt medvék éppen útjukba eső ártatlan emberre támadnak, vagy erdőjárók belebotlanak egy-egy alvó medvébe és a pánik miatt nem úgy viselkednek, ahogy kellene. De ezek elenyészőek, és ezek alapján nem vonhatunk le következtetéseket, hiszen az ember a saját házában is veszélyben van. A medvének egyszerűen nincs dolga az emberrel, normális körülmények között elkerüli, esze ágában sincs megtámadnia – hangsúlyozza a vadász. Medveles-szövetség Örömmel számol be ugyanakkor arról, hogy egyre népszerűbbek a szakszerű medvelesek. Nála is öt kontinens turistái megfordultak már. – Legalább három szempontból hasznosak ezek. Egyrészt amíg az eledellel itt tartjuk a medvéket, addig nem mezőgazdasági területeken táplálkoznak. Másrészt, aki idelátogat, hasznos tudnivalókkal tér haza. Harmadrészt idegenforgalmi vonzata is lehet, mert erre igenis lehet turizmust építeni. Az embereket érdekli ez, hajlandók fizetni érte, és a működtetőnek is szüksége van némi bevételre, mert az ételt megvásárolja, a látogatót megvendégeli, időt szentel rá – részletezi. Felmerült egyébként medveles-szövetség létrehozása, amelyben neki is szerepe lesz. Mint mondja: ez akkor tud erős szervezet lenni, ha etikai kódexet írnak elő. Félő ugyanis, hogy elterjednek a haszonlesők, akik vérrel, hússal csábítják oda a medvéket. Ez hatékony, de felelőtlen és veszélyes megoldás, mert rákaptatják a medvéket a vérre. Búcsú a medvéktől Volt rá példa, hogy 21 medve tartózkodott egy időben „Bundásfalván”, mint ahogy arra is, hogy 30 vaddisznó és 7 medve tanyázott a tisztáson. Dezső László több mint 20 medvét el is keresztelt. Ahogy fogalmaz: ő nem „egy” medvét lát, hanem „azt a” medvét látja. Némileg csalódottan jegyzi meg, hogy igaza volt a vadőr barátjának: mivel éppen beérett a szeder, kevés medvére számíthatunk. Vilmán és a vadkanon kívül nem érkezik senki, ezért Dezső László – magát igazolva – kiballag a tisztásra. Vilma majdnem hátast dobott az ijedtségtől, eszeveszetten elszaladt, a vadkan pedig először csak néhány méter futott, és megállva ismét hátrapillantott: „Ez tényleg egy ember? Mit keres itt ebben az órában?” Miután végképp meggyőződött, szélsebesen elszaladt ő is. Házigazdánk megjegyezte: körülbelül ez a medve támadási szintje. Visszaindulunk Alfalu felé, és bosszúsan fogadjuk a webkamerás felvétel tájékoztatását: távozásunk után néhány perccel újabb medve, Csizmás érkezik a tisztásra, rá nemsokára pedig Sálas és a bocsa is megjelenik. Hát, őket már csak felvételről látjuk. Vagy mégsem? Alig várjuk az alkalmat, hogy – esetleg rokonokkal, barátokkal – visszatérjünk, mert több mint kaland, több mint élmény: hasznos, a jelenlegi medvék elleni gyűlölettől fűtött időkben pedig rendkívül tanulságos találkozás volt. Kovács Hont Imre