Mivel a helyi civilek mindig igen aktívak a Parajd községhez tartozó faluban, mindig megszervezik azokat a programokat, amelyek erősítik a helyiek azonosságtudatát. Ráduly Jolán pedagógussal, közösségszervezével néztük át az itteni farsangtemetés történetét és vázoltuk fel az idei körvonalait. Idestova bő száz esztendeje annak, hogy itt ez farsangi szokás él és működik. Tulajdonképpen egy téltemető, farsangot lezáró rítus, amely már a múlt század elején dívott Alsósófalván. Hamvazószerdán tartják, amely nap idén március 2-án lesz. Korábban férfiak szervezték, a vidám siratóénekeket is maszkurának öltözött férfiak énekelték, amikor az általuk készített szalmabábuval körbejártak a falu utcáin. Ilyen szokás sokfelé élt a Kárpát-medencében, így a Sóvidéken is létezett. Nyilvánvaló, hogy 1915-től, a háborús években, meg az impériumváltás korában szünetelt egy ideig, de aztán a húszas évektől – miközben más szomszédos településeken feledésbe merült – felfrissítették, de ekkor már asszonyok vették kézbe a szervezést. Ekkor született a mai formájú siratóének is, amelyet később már férfiak és nők vegyesen adtak elő. Kialakult a mostani „dramaturgia”. A második világháborút követő időkben, a „proletkult” idején nem nézték jó szemmel a hatóságok, de a hatvanas évektől ismét helyi pedagógusok vették át a kezdeményezést. Kiss Sándor tanító színpadra állította a hetvenes évek elején, majd Kacsó András táncmester-koreográfus (1982) – mindketten helyi kötődésű értelmiségiek voltak –, hogy aztán a létezett szocializmus ideje alatt, majdnem végig fennmaradhasson. Akkortájt Andrási Ilona magyartanárnő, Fülöp Ildikó és Bíró Rozália közreműködésével vállalták a falusiak a szereplést. Barabás Lászlónak sikerült megszólaltatnia az idős adatközlőket, akik fiatalkorukban szereplői voltak a „keresztény elemeket ötvöző, pogány stertartásnak”. Bár a ’80-as évek második felében ismét bekövetkezett egy négy éves „mosolyszünet”, 1990 óta azonban ismét folyamatos, Alsósófalva egyik szimbóluma lett a farsangtemetés. Ebben a több mint három évtizedben számos videófelvétel, sokezer fotográfia készült. Alaposan dokumentálták, köztük dr. Barabás László néprajzkutató, Bálint Zsigmond, Szabó Károly, Farkas Antal és Ádám Gyula fotográfusok is. [caption id="attachment_145958" align="aligncenter" width="2560"] Farsangtemetés 2021-ben, szűk körben, amikor csak úgy, a maguk szórakoztatására tartották - A szerző felvételei[/caption] A két pandémiás esztendőben tanúi lehettünk, hiszen mi magunk is idelátogattunk a farsangot eltemetni, Ilyést elkísérni, hogy nem maradt abba. Nem halasztották, nem hagyták ki. Igaz ugyan, hogy korlátok közé terelték, 2020-ban és 2021-ben nem lehetett vendégeket, betérő alkalmi látogatókat fogadni. Az alsósófalviak „zárt ajtók mögött” tartották, ami azt jelentette, hogy lezajlott, de a turistacsoportok elmaradtak. Százötven-kétszáz fővel, maszkosan, összeborulások, éjszakai bálozás nélkül, „csak” a maguk örömére. Mindez azt jelzi, hogy kellő elszántsággal, bátorsággal korlátok között is meg lehet élni a hagyományt. [caption id="attachment_145961" align="alignnone" width="2560"] Dr. Barabás László néprajzkutató, amikor teheti, mostanában is részt vesz a farsangtemetésen[/caption] Azt nyilatkozta a beszélgetés során Ráduly Jolán, hogy voltak a múlt héten az egyeztetésen, amikor elhatározták, hogy a Hargita Megyei Kulturális Központ szervezésében ők is elmennek a Hargita Megyei Farsangbúcsúztatóra. Idén a farsangtemetés házigazdái – amely körforgásos alapon működik, a résztvevők sorban vállalják a vendégül látást – a Csíkborzsovai Hagyományőrzők és Szépvíz Polgármesteri Hivatala lesznek. Február 26-án, szombaton 10 órától fogadják a hagyományőrző csoportokat Szépvíz községben, majd 11 órától lesz a megnyitó Szépvíz központjában található szabadtéri színpadon. Ezt követően vonulnak a kijelölt útvonalakon, Szépvíz, Csíkszentmiklós és Csíkborzsova utcáin. Körülbelül déltől kezdődik a szentegyházi Ördögbetlehem bemutatása a csíkszentmiklósi kultúrotthonban. De ez csak „előjáték” az alsósófalviaknak. Ott „napján” tartják, úgy ahogy megszokták. Úgy tűnik, hogy kimarad egy utca, de beléptetnek két új helyszínt, ahol majd állomásozhat a kíséret. A Gagyaszár és az Újfalu utca népesedett be annyira fiatal családokkal, hogy ott is szívesen látják a menetet. Köztudott, hogy maguk az utcabeliek biztosítják egy-egy helyen az enni és innivalót, illetve a hangulathoz hozzárendelendő hangulatot. Ahogyan a közegyészségügyi előírások majd a község szintjén azt lehetővé teszik. Még egy másik – viszonylag friss – eseményről is értesülhettünk, hiszen decemberben Budapesten léphettek fel, a Hagyományok Háza szervezett számukra estet a Művészetek Palotájában (MŰPA), ahol az Udvarhely Néptáncműhellyel és más hagyományőrzőkkel közösen léphettek fel. „Jól esett ez a meghívás, kiváló alkalom volt, de vállalni kellett, hogy utána karantén betartására köteleznek. Így is történt, de a fennálló korlátozásokat és a bezártságot végül összesen 31-en vállaltuk – mondotta a falu kulturális életének egyik „mindenese”, de szerencsére többen vannak (!) –, csak akkor tudjuk megélni és gyakorolni a hagyomány, ha összefogunk, ha megvan hozzá a kedv, az akarat és a bátorság is.” Úgy tűnik, hogy ezek a tulajdonságok együtt vannak az alsósófalviakban. Víg nap elébe nézünk, ha elmegyünk hamvazószerdán a faluba. Mert elmegyünk. Menet közben aztán kiderül, hogy hányan? Nyitott lesz-e vajon a sóvidéki kisvilág? Vagy csak módjával? Érdemes lesz majd figyelni a híradásokra és a járványügyi jelentésekre.

Simó Márton