Coelho regénye nyomán érthető vággyá vált sok olvasóban az El Camino-zarándoklat. S bár „caminózni” divat lett Magyarországon is, a Magyar Zarándokutak mozgalmat fölfedezők már tudják: nem kell Spanyolországig utazniuk a tartalmas és tartós „lélekgyalogláshoz”: Magyarországon és Erdélyben is van zarándokút, mégpedig a Mária út. A testi és lelki gyakorlatra fölkerekedők zarándok-beszámolóiból Gergely Edit szerkesztett ízelítőt. A Mária útnak szakmai szemmel is a legszebb honlapja van az összes közül – állítja a Vous.hu magazin magyar zarándokutakat ismertető cikke a mariaut.hu címre utalva. Az ausztriai Mariazelltől Csíksomlyóig vezető, körülbelül 1400 kilométert gyalogosan 60 nap alatt lehet bejárni, és arra voltunk kíváncsiak, hogy a Magyar Zarándokutak civil közösségéből ki milyen úti élményeket és tapasztalatokat jegyzett föl magának. A kezdő és tapasztalt zarándokok lelkületét – kísértéseiket és áldással telített pillanataikat – egyéni útjukról szerkesztettük ízelítőül. Az angyalka megsegített – Gondolkodtam egy ideig, vajon egy súlyos betegség után bírom majd az utat, vagy pontosabban bírja a lábam? – kezdi zarándoknaplóját a szegedi Miháczi János. – Az utat választottam: ha ugyanis maradok Szegeden a régi életformámnál, csak sodródtam volna, és a depresszió egyre inkább elhatalmasodott volna rajtam. Az akkor magánéleti válsággal is küzdő János megkezdte a felkészülést. Ugyan eladdig is rendszeresen úszott és kerékpározott, de most elkezdett gyalogolni is, fokozatosan növelve a napi „adagokat”. Az utolsó szakaszban minden hajnalban 2-3, majd 4 órát ment hátizsákkal. Aztán már esténként is. Sokszor nehéz volt elindulnia, de… „az angyalka megfricskázott: Mi lesz majd az Úton?” Eszébe jutottak korábbi alkalmi túrái is: nagyobbik fiával Erdélyben járt a Hargitán és a Nagyhagymáson is. Aztán – szintén betegség után – a Torockó melletti Székelykőt is megmászta, és nagy hatást tett rá a föltáruló panoráma az összes erdélyi helyszínen. Útja során szerette a hajnali, még sötétben indulások csöndjét, a pirkadat illatát a fenyvesek közt. És ugyan a déli kánikulában olykor megfordult a fejében, hogy stoppolna az országút mellől, „de megszólalt az angyalka: „Ez zarándokút…!” – és kitartott mindvégig. „Amikor beléptem a templomba, meghatódtam. Hosszú ideig csak térdeltem a kegykép előtt, még a hátizsákomat sem vettem le. Megköszöntem az Utat.” Megismerni a tájakat A salgótarjáni Maruzsné Kovács Éva a „lelkes zarándoksegítő” húga unszolására indult élete első zarándoklatára, és azóta évente két-három egyéni utat is vállal. Mint följegyzi, azt tapasztalta zarándoktársaitól: többen és többször megemlítik, hogy nem a teljesítmény számít. – Megyek, amennyit akarok vagy bírok, de közben megismerem szép hazám eddig ismeretlen tájait. Elmerülhetek saját gondolataimban, gondjaimban, megoldásokat kereshetek. Megismerhetek egy csomó segítőkész embert. Kiszakadhatok a mindennapok talán már nyomasztó világából, hogy a friss levegőt, jóleső mozgást ne is említsem. És ezáltal vallásos, igazi lelki felüdülésben lesz részem. Folyamatos érdeklődés A szombathelyi Szelestey P. Attila rutinos zarándok, gyakorlott futó is, aki saját honlapján is biztatja embertársait a magyar zarándokutak bejárására. „Miért indultam el, miért induljon el Ön?” – teszi fel a kérdést. Mint fogalmaz, ő maga ugyan „nem vallásos intézményileg”, de bizakodó: abban bízik, „hogy van kiinduló pont”. Tapasztalata szerint korosztályonként, habitusonként, életmód szerint kinek-kinek más lehet az indíttatás, de Évához hasonlóan, ő is úgy érzi: a teljesítménykényszert „idővel jó esetben kinövi az ember”. A zarándok mindig érdeklődjön, mert a helyi jobban ismeri az utat, ráadásul többnyire örömmel megnyílik: ő is számtalan pásztorral, traktoristával, szerzetessel és falusi járókelővel került kapcsolatba zarándoklatain, nem beszélve a szállásadókkal éjjelig tartó kvaterkázásokról. Én magamnak önismereti zarándoklatként határoztam meg az utam. Az élményeket leírni nem, csak átélni lehet igazán. Nagyon „divatos” manapság a Camino, amely tényleg egyetemes keresztény zarándokút és életre szóló élmény lehet, de itt van nekünk a sajátunk, Esztergomtól a Pilisen át, az alföldi rónaságon keresztül a Mecsek gerincein leereszkedve, végig a Duna kíséretében Máriagyűdig. A nagy testvér a Mária út, Mariazelltől Csíksomlyóig 1400 km, s hozzávetőlegesen 60 gyalognapot igényel. A két út gyakran összefut, engem többször segített ki a Mária-út jelzése, amikor saját jelem hiányában elbizonytalanodtam – árulta el Szelestey.