Végre sikerült két napra kilépnünk a „székely enklávéből”. És talán a koronavírus-járványból is. Úgy alakult, hogy Nagyálmos Ildikó kolléganőnket meghívták Kaplonyba, ahol múlt vasárnap - május 30-án - előrehozott gyermeknapi ünnepséget szervezett a Szivárvány Egyesület. A Szatmár megyében, Nagykárolytól mintegy öt kilométerre elhelyezkedő község túlnyomóan magyar többségű, a lélekszám valamivel háromezer fő fölötti, szépen fejlődő, életképes település, amely méltán híres termékeny földjéről, amelyet haszonnal és nagy hozzáértéssel művelnek a helyi gazdálkodók, illetve itt található az Ybl Miklós tervei alapján készült Szent Antal templom, mellette pedig a ferences kolostor. Itteni tartózkodásunk idején Sződemeterre és Érdmindszentre is ellátogattunk. Kellemes benyomások és megtartó gondolatok születtek bennünk, amelyet itt elmondunk az olvasónak. Kolostor, templom, Károlyi-kripta Mivel ezen a helyen nyugszik a Rákóczi-szabadságharc hadvezére, gróf Károlyi Sándor (1669-1743) és a Károlyi-család több generációjának jeles személyisége, illetve (2015-ig bezárólag) 40 családtag is, amikor a földrengés következtében (1834) leomlott korábbi templom újjáépítését végezték, jórészt gróf Károlyi György (1802-1877) támogatásával, az épületkomplexumhoz – a szentély meghosszabbításaként – hozzáépítették a családi kriptát is. Kaplonynak egyébként ez a harmadik római katolikus temploma, ugyanezen a helyen már 1080-ban létezett a bencés kolostor és a Tours-i Szent Márton-templom, amelynek lebontására Károlyi Sándor kért és kapott engedélyt 1711-ben, aki ugyanekkor elkezdte saját birtokain, így ebben a községben is, a katolikus svábok betelepítését (1712-től), hiszen a vidék lakossága a járványok és a hosszan tartó háborús viszonyok következtében vészesen leapadt a 18. század első évtizedeire. [caption id="attachment_122181" align="aligncenter" width="703"] A Szentkorona márványból készült másolata az ezerszáz éves ittlétre emlékeztet[/caption] A templomot Mihály Zoltán diakónus kalauzolásával tekinthettük meg. A kriptához vezető folyósón megtekinthettük a „sváb madonnát”, a Mária-kegyképet is, amelyet szokásukhoz híven a szülőföldjükről kitelepedők vittek magukkal; ez az ábrázolás is a 18. század első feléből származik, az ős-telepesek hozták és helyezték el a falu korábbi templomában. A műalkotás a későbbiek során nyerte el mai formáját, és – feltételezhetően – a harmadik helye a mostani, de ezt a szegletet, a mellékoltárral együtt már úgy alakították ki a 19. század közepén történt újjáépítéskor, ahogy jelenleg is látható. [caption id="attachment_122182" align="aligncenter" width="359"] A világháborús emlékhely - mind a két 20. századi nagy háború, majd az 1945-ös deportálás is jelentős emberi áldozattal járt[/caption] A kolostortemplomban vasárnap bérmálás volt. Nyilvános ünnepi szentmise. A világháborús emlékmű mögötti zöldövezetben azonban mementóként ott volt a szabadtéri oltár, illetve az a sátor, ahol az elmúlt időszakban szabadtéri szentmiséket tartottak. A helyi egyháztanácsosok szerint az ínséges időszakban sem csökkent a szentmisék látogatottsága, a hívek mindvégig buzgón jártak az alkalmi misehelyszínre. Most abban reménykednek, hogy csak különleges alkalmakkor, falunapok, búcsúk idején használják majd ezt a kültéri alkalmatosságot. [caption id="attachment_122183" align="aligncenter" width="682"] Mihály Zoltán diakónus mutatta be a templom és a Károlyi-kripta értékeit[/caption] Míg a templomot látogattuk, az idő alatt kezdetét vették a Szivárvány Egyesület, a helyi iskola és az önkormányzat önkéntesei által szervezett programsorozat. Részben a községháza előtti parkban, részben a közvetlen szomszédságban levő kultúrotthonban ügyességi játékokkal, kézműves-foglalkozásokkal, gyerektornával, lovas-hintózással, légvárral, limonádé-pulttal, palacsintával, illetve egyéb szellemi és földi jóval várták a legkisebbeket és szüleiket. A gyermekversíróként is népszerű Nagyálmos Ildikó legutóbbi kötetét vihette el erre a találkozóra, amelyről a délután folyamán kötetlenül beszélgetett kisebb és nagyobb olvasóival, illetve dedikálta is Papírtáj című könyvet. Öröm volt látni, hogy sokan eljöttek, és önfeledten vettek részt a foglalkozásokon, és mondhatni: annyira felszabadultan, mint a járvány előtti boldog „békeidőben”. Azzal a bizakodással, hogy életünk lassú létekkel visszatérhet a megszokott kerékvágásba. Jövőkép Kaplonyban Megyeri Tamás (RMDSZ) polgármester első mandátumát tölti. Elmondta, hogy hosszú idő után tulajdonképpen ez az első községi nagyrendezvényük, hiszen hivatalba lépése óta minden szabadabb kezdeményezést „elkaszált” a vírus. Izgalommal és nagy lelkesedéssel bonyolította a szervezést, amelynek programpontjai a legutolsó pillanatig alakultak, módosultak – az időjárás is rendetlenkedett –, de végül elégedetten nyugtázta, hogy azért nagyjából „összejött” minden és felszabadultan szórakozhattak mindannyian. Egyébként a soron levő és a távlati tervek kidolgozásán is rengeteget dolgoztak a hivatal munkatársai a karantén és a korlátozás idején. A járvány ebben nem okozott fennakadást. Hamarosan új garázst és tűzoltószínt építenek az önkormányzat mögé, a közeljövőben pedig – önerőből – kialakítanak egy sportkomplexumot. Nem is olyan távlati elképzelés, talán már ebben a ciklusban megvalósulhat az új községháza, amely egy használaton kívüli iskolaépületben lesz, annak megfelelő átalakítása, vagy teljes újjáépítése után nyerheti el végső formáját. Vannak még itt-ott hagyományos parasztházak, amelyek közül több is alkalmassá tehető lenne egy helytörténeti gyűjtemény befogadására. Távolabbi projekt az egykori Ecsedi-láp maradék-mocsárvilágának a rehabilitálása és megfelelő védettséggel történő ellátása. A Kraszna szabályozása során (1889-1900) jórészt eltűnt ugyan ez a Szatmári-síkság és a Nyírség közötti, egykor Balaton méretű vizes élőhely – az árvízvédelmi munkálatok után mezőgazdasági használatba vették –, de kellő odafigyeléssel kivitelezhető a terv. Annak a határ innenső oldalára eső szeglete. Ha a község telekkönyvileg rendezi és összevonja a tulajdonában levő területeket, illetve, ha még vásárol újabb parcellákat, akkor helyi és Európai Uniós pályázati forrásokból megvalósíthatóvá válik, és így jelentősen megnövelheti a község idegenforgalmi érték-kínálatát. Szóval távlatok mutatkoznak és szépen körvonalazódnak a felelős vezetők fejében. [caption id="attachment_122189" align="aligncenter" width="518"] Nagyálmos Ildikó költő és Megyeri Tamás polgármester[/caption] Ha már ezen a vidéken jártunk, nem állhattuk meg, hogy szemügyre vegyünk néhány közeli magyar vonatkozású történelmi és kulturális vonatkozású látnivalót. Egyébként ezt a vendéglátó község polgármestere is szorgalmazta, elkísért Ady Endre és Kölcsey Ferenc szülőfalujába, sőt szállást is Sződemeteren foglalt számunkra. Öntudatos, makacs kálvinisták hona Érdmindszent mintegy 25 kilométerre található Kaplonytól. Régi, katolikus és kisnemesi település volt, amint a neve is utal rá, valaha a Mindszenti – Mindzenthi – család birtokolta, a továbbiakban a Becsky, a Gencsy, a Pelei családok rendelkeztek itt jelentősebb földterülettel, illetve gróf Károlyi Antal (1732-1891). Szatmár és környéke, Erdély, illetve a Partium peremvidéke számtalan támadást szenvedett el a török hódoltság korában, az 1660-os betöréskor, amikor Várad is török kézre került, teljesen elnéptelenedett és pusztaként tartották számon. [caption id="attachment_122193" align="aligncenter" width="2560"] Romos parasztház[/caption] A 18. században a Pelei és az Andrási családokat jegyzik helyi birtokosokként. Ekkor már többnyire reformátusok érkeztek. 1910-ben 789 lakos élt itt, ebből 413 volt magyar; 1992-ben 175 lakosából 92 vallotta magyarnak magát, míg 2011-ben a 124 lélekből 84. A jelenlegi pontos lélekszámról nem találtunk megbízható adatot, viszont az Ady-szülőház gondnoka, Szilágyi Enikő 50 főre becsüli az itt élő reformátusok számát, és még néhány más vallású magyarról is tud. Úgy tűnik, hogy az elmúlt években az elöregedő helyi lakosság körében csökkent a magyarok aránya. Az biztos, hogy a beköltöző nyugdíjasokkal együtt sem élhetnek ma itt 150-nél többen. Sok az elhagyott és romos ház. A rendelkezésre álló szántók jelentős részét művelik, viszont a kaszálók és a legelők kihasználtsága igencsak szerény, hiszen lecsökkent a szarvasmarhák és a juhok száma is. [caption id="attachment_122192" align="aligncenter" width="2560"] Érdminszent - a református templom távlati és közeli képe[/caption] A költő szülőháza, amint azt korábbi látogatásaink során is láthattuk, igencsak szerény, egyszerű parasztház. Az új már kúria-szerű, a jóval komfortosabb családi ház 1900-ra épült fel. A szobákban fennmaradt az eredeti bútorzat, ami viszonylagos jólétről árulkodik. Idegenvezetőnktől megtudtuk, hogy a költő édesapja, Ady Lőrinc (1851-1929), miután felnevelték és taníttatták gyermekeiket – a költőnek egy felnőttkort megért öccse volt, Ady Lajos (1881-1940), aki Kolozsváron szerzett magyar-latin szakos tanári oklevelet – kiváló gazdaként már megengedhette magának ezt a modernizálást, amely abban a korban jelentős felemelkedésről árulkodik. Annak idején a költő édesanyja, és maga Ady is, nosztalgiával emlékezett vissza a lelkész-elődökre, fájlalták a deklasszálódást, az elszegényedést, de a családnak sikerült kiemelkedni a fél-paraszti sorból az „úri” társadalom szintjére. Ady Lőrinc hosszú időn át volt a helyi református gyülekezet gondnoka, az egyház földjeinek egy részét ő bérelte, és – feljegyezték róla – azt is olyan szorgalommal, becsülettel és haszonnal művelte, mint a sajátját. [caption id="attachment_122195" align="aligncenter" width="2560"] A szülőház[/caption] Itt is érdeklődtünk az iránt, hogy a koronavírus-járvány mennyire érintette a turizmust, a kulturális életet, hiszen azért számos utazási iroda illeszti a programjába Érdmindszentet – hivatalosan egyébként 1957 óta Adyfalva, románul Ady Endre a neve –, és egyéni látogatók is gyakran elzarándokolnak ide. Tavaly 800 látogatónál valamivel kevesebben jártak itt. Biztató jel, hogy idén már meghaladták a 400 belépőt. Nyilvánvaló, hogy az Ady munkásságához kapcsolódó irodalmi vetélkedők és a szavalóversenyek is elmaradtak, amelyek általános- és középiskolások jelentős csoportját mozgatják meg Kárpát-medence szerte. Az irodalom és a rendkívüli életmű utóélete azonban folytatódik. Ahogyan a magyar lét is. Úgyszintén. [caption id="attachment_122200" align="aligncenter" width="2560"] Az Ady-család múlt századforduló táján épült háza, eredeti szobabelső és... „Aki soha nem lát magában tökéletet, mindég közelebb van ahhoz, mint a csalhatatlan.”[/caption] [caption id="attachment_122202" align="aligncenter" width="385"] ... Ady Lőrinc sírja a helyi teremtőkertben[/caption] A Himnusz költőjének szülőhelyén A Kölcsey családnak Sződemeter volt az egyik fészke. Nemzetségük Szatmár megyében törzsökös, azt tartják, hogy vagyonukat nem adomány, hanem az ország első elfoglalása és felosztása idején szerezték. Álmosdon és Szatmárcsekén is voltak birtokaik. Azokban az években – 1790 és 1792 között – itt éltek, a költőt ebben a faluban anyakönyvezték. Később, amikor sanyarú gyermek- és ifjúkora után – hiszen édesapját hétéves korában, édesanyját pedig tizenegy éves korában veszítette el, dajkája és nagybátyja gondoskodott a neveltetéséről – immár a maga ura lehetetett, szépen gyarapította a szatmárcsekei birtokot, kiválóan gazdálkodott és az ottani kúriát is bővítette. Kölcsey Ferencet Szatmárcsekén helyezték örök nyugalomra, így válhatott az a falu a magyarság egyik zarándokhelyévé. De a bölcsőhelye is épp annyira fontos. [caption id="attachment_122205" align="aligncenter" width="2560"] A sződemeri református templom és a Kölcsey Ház bejárata...[/caption] [caption id="attachment_122206" align="aligncenter" width="2560"] ... és utcakép jellegzetes házakkal és szépen művelt kertekkel[/caption] Ezt kívánta hangsúlyozni Pakulár István beszolgáló lelkipásztor, aki néhány évvel ezelőtt kezdeményezte a református templom, a múlt század hatvanas évei óta lakatlan parókia felújítását, és megálmodott ide egy kulturális központként és vendéglátóhelyként szolgáló objektumot is. A hangulatában és küllemében a környezethez tökéletesen illeszkedő, egy hagyományos kisnemesi kúriára emlékeztető új épületet emeltek a Bethlen Gábor Alap, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Dunamelléki Református Egyházkerület és a Romániai Vallásügyi Államtitkárság, valamint kisebb magánadományozók segítségével. [caption id="attachment_122212" align="aligncenter" width="325"] Pakulár István tiszteletes[/caption] A földszinten két teremben Kölcsey életéhez köthető dokumentumok és tárgyak másolatait helyezték el, az alagsorban konyha és étkező, az emeleti helyiségekben pedig vendégszobák helyezkednek el. Egyazon időben 28 vendéget lehet itt elszállásolni. Az udvart rendezték és parkosították. [caption id="attachment_122213" align="aligncenter" width="2560"] Az egyik földszinti terembe Kölcsey ruházatának másolatát láthatjuk, sok gondosan összeválogatott tárgyi replika és multimédiás eszközök segítik a Kölcsey életében és éleművében való tájékozódást[/caption] [caption id="attachment_122214" align="aligncenter" width="2560"] Újabb vásárlással bővíthető a komplexum és tájház alakítható ki[/caption] „Aki soha nem lát magában tökéletet, mindég közelebb van ahhoz, mint a csalhatatlan.” A lelkész elképzelése azonban sokkal merészebb: a továbbiakban meg kívánják vásárolni a szomszédos ingatlant, amelyen egy szépen megőrzött, a tájegységre jellemző parasztház található melléképületekkel. Itt tájház hozható létre a továbbiakban. A felújítás és az új épület 2019-re lett kész. Irodalmi és idegenforgalmi jellegű programokat azonban a koronavírus-járvány miatt itt sem tudtak tartani. Hosszú idő után mi voltunk az első vendégei a tiszteletesnek, aki ezúttal nagy empátiával vette át és teljesítette a vendéglátói szerepet. Elmondta, hogy 40 fős a filia lélekszáma, akiknek lelki gondozása mellett, feleségével, Pakulár Juliánna tiszteletes-asszonnyal a tasnádi és az újtasnádi híveket is szolgálják. A bezártság, a járványügyi korlátozások – mondotta – eléggé megviselték a sződemeteri kis gyülekezetet, az utóbbi időszakban, amikor már szabadon látogathatták a szertartásokat, a rendszeresen visszatérő hívek száma mindössze 8-10 főre korlátozódott. [caption id="attachment_122217" align="aligncenter" width="2560"] A költő szülőházát ma a helyi görögkatolikus egyházközség birtokolja - túl rövid volt a tartózkodás időtartama, nem tudtunk bejutni[/caption] Épp Kaplonyban való tartózkodásunkkal egyidőben – vasárnap, május 30-án – ünnepelték az épületegyüttes felavatásának kétéves évfordulóját. Tették ezt azzal a megfontolással, hogy tovább öregbítsék a hely hírnevét, hogy ezzel az együttléttel elkezdhessék a – remélhetően – immár járvány utáni szabad életet. A templomban lévő posztamensben elhelyezték a Kölcsey Ferenc megkeresztelésének anyakönyvi bejegyzését tartalmazó egyházközségi anyakönyv nemesmásolatát. A kópiát a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársai készítették. Az ünnepséget a Tasnádi Ady-Kölcsey Kulturális Egyesület citeraköre tette emelkedetté. [caption id="attachment_122218" align="aligncenter" width="960"] Felvételek az ünnepségről - Forrás: Facebook[/caption] „Az élet fő célja – tett; s tenni magában vagy másokkal együtt senkinek nem lehetetlen. Tehát tégy!” – választották Kölcsey Ferenc intelmét a rendezvény mottójául… Ha élünk, ha egészségünk is engedi, akkor sokat fogunk még hallani a sződemeteri Kölcsey Ferenc Egyházi és Kulturális Központról. Biztos, hogy egyre többen és többször fogunk oda ellátogatni. A szűkebben és tágabban értelmezett környezet motorjává válhat ez a hely. A tiszteletes lelki szemei előtt időnként megismétlődő Kölcsey-napok lebegnek; akár a Kölcsey nevét viselő egyesületek is találkozhatnak itt olykor, vagy azok a jóemberek, akik a költő nevét viselő utcákban élnek szerte a magyar glóbuszon. Konferenciákat, irodalmi vetélkedőket, hangversenyeket, akár népviselet-bemutatókat is szervezhetnek ide. A templomban található egy nyomda-replika, amelyen – hasonlóan a Léderer és Heckenast-féle sajtóhoz – kinyomtatható lesz majd eredeti betűkkel, merített papírra a Himnusz, hogy otthonaikban, fizikai valóságában is velünk lehessen a nemzeti ima. Akár be is keretezhetjük majd, akár egy ereklyét. Hogy lássuk. Hogy tudjuk, merjük minden körülményben önmagunkhoz méltó módon, teljes értékű magyarnak érezni magunkat. Én így gondolom. És lehessünk általa együtt a szétszaggatottság dacára is. A külön meg nem jelölt fotókat a szerző készítette

Simó Márton