kevés felhő
szórványos felhőzet
Lazíts, hogy élj!
Tudunk-e lazítani? – kérdezte a teremben ülőktől a férfi. A művelődési házban több mint százan gyűltek össze, hogy meghallgassák az előadását, mindenki jó tanácsra, a mindennapok kellemesebb megéléséhez várt útmutatót.
Csendben ültek. Bár arcukon látszott, hogy tudják a választ, nem szólalt meg senki, csak gondolatban mormolták: nagyon nehezen, néha. Nem, egyáltalán nem tudok lazítani. Volt, akinek éppen egy televíziós reklám jutott az eszébe, ott is ezt a kérdést tették fel, és miután a lehetséges válaszok közül a relaxációt és a testmozgást is elvetették, végül egy vitamin szedését ajánlották.
– Sajnos társadalmunk egyik legnagyobb problémája, hogy az emberek nem tudnak lazítani – szakította meg a csendet a férfi.
A nyári szabadságok ideje van, többször hallottam az ismerősöktől, barátoktól, hogy egy hét szabadság semmire sem elég, mert az első három-négy nap azzal telik, hogy az ember kikapcsolja az agyát, elvonatkoztat az otthon hagyott feladatoktól és próbálja jól érezni magát.
De egyáltalán hogyan? Mert pihenni, aludni, feküdni és napozni a tenger vagy a tó partján csak három napig esik jól, utána már unalmas, és az ember azt keresi, mit is kezdjen magával.
A férfi szerint az önmagunkra figyeléssel, befelé fordulással egy-két óra alatt újra energizálhatjuk a testünket, megpihentethetjük az elménket, hogy aztán tartalmas napokat töltsünk együtt a családunkkal.
– Személyes döntés, hogy az ember hogyan éli az életét. Vannak, akik a pénzben látják a biztonságot, mások karriert építenek és a szakmai elismerés adja meg a boldogságukat. Én ezekben nem hiszek. Én a szeretetben, jó emberi kapcsolatokban, a belső béke megteremtésében és a rám rótt feladatok becsületes elvégzésében, majd elengedésében látom az emberi élet szépségét – mondta.
Pál Bíborka
.jpg)
