Az elmúlt időszakot Kencse Előd, Csíkszentimre polgármestere kudarcként élte meg, legalábbis ami a bürokratikus folyamatokat, sikertelen közbeszerzési pályázatokat és a közösségi életet illeti. A nehézségek ellenére is bizakodóan áll a dolgokhoz és minden lehetőséget megpróbál kiaknázni a település infrastrukturális és kulturális fejlődése érdekében. – Hogyan értékeli az elmúlt év csíkszentimrei történéseit? – A közösségi élet terén az elmúlt időszakot sajnos kudarcként könyveljük el, hiszen községünk fúvószenekara, tánccsoportja még a próbákat is kénytelen volt nélkülözni. A járvány és a visszaszorítása érdekében hozott korlátozások az embereket eltávolították egymástól és a közösségi együttléttől. Gyakorlatilag megállt az élet a faluban, mert nemcsak infrastrukturális fejlődésben kell gondolkodni egy település életében, hanem az organikus közösségre is oda kell figyelni. Engem ez a leállás különösen érintett, mert számomra, aki szolgálatot vállaltam a falu élén, rossz látni és tapasztalni a járványhelyzet okozta gondokat. Kudarcként élem meg, de igyekeztünk minden tőlünk telhetőt megtenni. Az ősszel a korlátozások mellett félig online, félig fizikai jelenléttel megszerveztük az OktóberFeszt elnevezésű falunapi eseményünket. Hál’ istennek nagy népszerűség övezte, de ez akkor sem volt olyan hangulatú rendezvény, mint a járványt megelőző időszakban. A helyzet ellenére azon voltunk és vagyunk, hogy a lehetőségeket megragadva kiaknázzunk mindent, és azt a községünk fejlődésére felhasználjuk. – Melyek a jelenleg is folyó és szükséges, elengedhetetlennek bizonyuló munkálatok? – Infrastrukturális téren is dolgozunk, azonban a járvány itt is jelentősen hátráltatott bennünket. Egyik prioritást élvező beruházásunk a Henter-kúria felújítása. Az épületet a jövőben múzeumként szeretnénk üzemeltetni. Nagyon sok időt elvesztettünk, ugyanis már a tavaly hozzá tudtunk volna fogni, tervezési fázisban voltunk, azonban a járvány mindent áthúzott. Az ügyintézés vagy online ment, vagy éppen sehogyan sem. Azóta szerencsére rendeződtek a dolgok, és az idén elkezdhetjük a felújítási munkálatokat, bár ezt a harmadik közbeszerzés kiírásával, jelentős önrész befizetése árán sikerül végre megvalósítani. A pályázat benyújtása óta eltelt időnek köszönhetően két és fél millió lej önrészt is be kellett fizetnünk a projekt megvalósításának érdekében. A tavaly sikerült leaszfaltozni két fontos, mintegy két kilométer hosszúságú községi utat. Mindemellett van még két uniós pályázatunk, amelyeket a hosszú bürokratikus eljárások miatt sajnos még nem tudtunk kivitelezni, de bízom benne, hogy minél előbb sikerül napirendre kerülnünk e tekintetben is. Egyik ilyen pályázatunk a községközpont megújítására irányul, a másik pedig a régi csatornahálózat szivattyúállomásainak felújítása lesz. Ezek fontos beruházások, mivel a község önerőből látja el a településen a víz- és csatornaszolgáltatást, van megnyert pályázatunk az ülepítő korszerűsítésére is. Sajnos a bürokrácia nem kedvez a tervek időben való megvalósításának. Tavaly szinte csak a papírokkal dolgoztunk. Ezek a projektek sok személyes ügyintézést igényeltek volna, azonban a járvány megjelenésével majdhogynem minden iroda leállt. Azóta szerencsére a kezdetben katasztrofális online ügyintézés is már lényegesen felgyorsult. – Hogyan haladnak a gázhálózat építésével? – Hamarosan, ha minden jól megy, a legnagyobb projektet, a Csíkszentsimonnal közösen elkezdett gázhálózat-építést is, reméljük, pozitívan bírálják majd el. Idén szeretnénk elkezdeni a munkálatokat, hiszen viszonylag rövid időn belül be is kell majd fejezni ezeket. A 2016-os és 2020-as kiírásból megmaradt uniós finanszírozás jövő évig tart. A legnagyobb fejtörést ebben a projektben a hatalmas önrész előteremtése fogja jelenteni. Kénytelenek voltunk egy olyan összeg befizetését vállalni, ami szinte meghaladja egy egész évi költségvetésünket. Nem tudom, mi hogyan lesz… Mi azonban megyünk előre és minden létező dolgot megpróbálunk, hogy sikerrel járjunk ebben az ügyben is. Nem szoktuk feladni, haladnunk kell. Általában minden évben az éves költségvetésünk 50 százalékát beruházásokra fordítjuk. Ez a következő időszakban sem lesz másként. – Hogyan látja az idei év alakulását? – Az előttünk álló év is előreláthatóan korlátozásokkal teli lesz, és bár az emberek valamelyest kezdtek hozzászokni az online léthez, természetesen várjuk, hogy minden visszatérjen a rendes kerékvágásba és újra beindulhasson a „valódi élet”. Erre sajnos egyelőre nem látok nagy esélyt, de reménykedem, hogy legalább az ősztől sikerülhet. – Hogyan sikerült megszervezni az oktatást a vírusos időszakban? – Bár nem voltak különösebb elakadások, nagyon remélem, hogy nem kényszerülünk többé online oktatásra. A gyerekek fejlődése és társadalmi jólléte miatt egyaránt fontos a fizikai jelenlét az iskolában. Az iskolaigazgatóval nagyon jó kapcsolatot ápolunk és mindent megteszünk, hogy biztosítsuk a járvánnyal szembeni védelmet. Szerencsére eddig a diákok körében sem volt gond ezen a téren. Akár még kockázat árán is fontos vállalni azt, hogy az oktatás fizikai jelenlét mellett menjen. Nem vagyok online-ellenes, azonban meggyőződésem, az csak vészmegoldásnak, kiegészítésnek felel meg. – Melyek azok az elképzelések, kivitelezésre váró feladatok, amelyeket mindenképpen szeretne megvalósítani még az elkövetkezendő években? – Az Országos Befektetési Alaphoz (CNI) letettünk egy pályázatot a műjégpálya létesítésére. Ez régi álmunk, figyelembe véve, hogy korábban, a Székelyföldi Jégkorong Akadémia alapítása előtt, Alcsíkon egyedül nálunk, Csíkszentimrén működött jégkorongoktatás – U8-as és U10-es utánpótlás-nevelés a Csíkszentimrei Sasok Egyesületen belül –, talán érthető erre irányuló törekvésünk. Erről nem is szabad és nem is fogunk lemondani, hiszen közel 10 éves álomról van szó. Szeretnénk az iskolának is sporttermet, hiszen szüksége van rá, a kérést benyújtottuk az illetékes hatósághoz, reméljük, pozitív elbírálásban részesül majd. Nagy előrelépés a Hargita Megye Tanácsával és a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórházzal kötött megegyezés, miszerint a Csíkszentimrei Büdösfürdőn található kezelőbázist átveszi a kórház. Az előzetes egyeztetések alapján van erre hajlandóság és a járvány előtt megtettünk már néhány fontosabb lépést is ennek érdekében, csak sajnos a járvány a kórházat nagyon leterhelte és egyelőre várat magára a partnerség konkrét megvalósulása. Azért is lenne fontos, hogy a kórház átvegye ezt, mert a kezelőbázis szakemberek, orvosok felügyelete mellett szolgálná a betegek gyógyulását, és persze nemcsak a páciensek, hanem bárki más is igénybe vehetné a kezelőbázis szolgáltatásait. Ebben a kórház részéről is látnak fantáziát, ami mindenképpen biztató…

Vlaicu Lajos