Kevés vonzóbb szakma van a kisfiúk számára a tűzoltókénál – talán csak a kukásautó vagy a rendőrautó szállhat versenybe a villogó, szirénázó, emelőkosaras, fecskendős csodamasinával. Nem hiába olvasgatjuk esténként József Attila Altatójában is e hivatást az álom témáinak felsorolásakor, kutatjuk a Tűzoltó Sam-es ruhákat, játékokat, könyveket, meséket, és farsangkor is kelendő a tűzoltójelmez. Lecsúszni a rúdon, gyorsan bepattanni az autóba, nínózva végigszáguldani a városon, hősként menteni meg a bajba jutottakat, és eloltani a tüzet – micsoda jó móka, ami őszinte elismerést vált ki mindenkiből.
A hazai tűzoltókat tegnap ünnepelték, a bátorságot, az elhivatottságot, az önfeláldozást. Ezen alkalomból tűzoltóállomást avattak, kitüntettek, koszorúztak, nyílt napot tartottak, és az érdeklődők megtekinthették, kipróbálhatták a felszereléseket, bepillantást nyerhettek a tűzoltóság munkájába. Gondoljunk bele, mennyire sokrétű e hivatás. Nemcsak a mesékből ismert fán rekedt kiscicára gondolok, hanem közúti balesetekre, kidőlt fákra, szikrázó biztosítéktáblákra, bozóttűzre, földrengésekre, földcsuszamlásokra, árvizekre, és más környezeti katasztrófákra. Munkájuk sok kockázattal jár, hiszen bármikor bekövetkezhet egy második vagy harmadik robbanás – ahogy láttuk ezt legutóbb a crevediai tragédia esetében is. Arról is gyakran kapunk hírt, hogy külföldön segítenek, mentenek földön, vízen, levegőben, és igyekeznek megelőzni, tájékoztatni is. Reggelente már sűrű ködre figyelmeztetnek, közeleg a tél és a fűtésszezon. Már csak azért is időszerű ilyenkor megállni kicsit a tűzoltóknál, hogy eszünkbe jusson, nemcsak a tüzelő beszerzése létkérdés, hanem a kémények ellenőriztetése, takarítása is. Ahogy az egyre korábban beköszönő sötétségben arra is kell figyelni, hol gyújtunk gyertyát, és hogy ne hagyjuk felügyelet nélkül – hogy csak az évszakspecifikus veszélyeket említsem.
De nem feledkezhetünk meg a hivatásos tűzoltók önkéntes társairól sem, akik bár – mifelénk legalábbis – Szent Flórián napján, május 4-én ünnepelnek, de a bajban vállvetve küzdenek a lángok megfékezésében.
A mai napig nincs egységes álláspont arra vonatkozóan, hogy mikor fedezték fel a tüzet, de az kétségtelen, hogy őseinknek nemcsak meleget, hanem ételkészítési lehetőséget és védelmet is jelentett. De ahogy lenni szokott az ilyen fontos dolgokkal, kérdés, hogyan használjuk, hiszen az egyik legfélelmetesebb elemi erő is, amelynek megfékezése felkészültséget, rátermettséget, bátorságot feltételez. Nem véletlenül kevés vonzóbb szakma van a kisfiúk számára a tűzoltókénál.