Az utóbbi időben napvilágot láttak olyan híresztelések, miszerint amennyiben egy lakástulajdonos befogad lakóként egy személyt, s az legyen akár családtag vagy rokon, kötelezett szerződés megkötésére és jövedelmi adó fizetésére. Minden fantáziát felülmúl egy ilyen légből kapott állítás, de talán összefüggésbe hozható azzal, hogy nemrégiben az adóhatóság amolyan ellenőrzési akciót indít a lakásbérleti szerződések vonatkozásában, abból indulva ki, hogy az utóbbi év során azok száma igen gyanús módon csökkent. Félreértést, félremagyarázást tisztázandó pontosítást közölt az Országos Adóügynökség (ANAF). Abban leszögezik, hogy sem az Adótörvénykönyv, sem pedig az Adóeljárási Törvénykönyv nem tartalmaz olyan előírásokat, melyek arra köteleznék a lakástulajdonhoz költöző rokonokat, hogy szerződést kössenek azzal, sem pedig az előbbit arra, hogy netalántán e szerződés fényében jövedelmi adó befizetésére legyen kötelezett. A tulajdonos szíve joga, hogy kit fogad be lakótársként, s ezzel kapcsolatosan fiskális kötelezettségei nincsenek, de lehetnek és vannak is a lakosságnyilvántartási jogszabályozások szempontjából. Az ANAF pontosítása ugyanakkor kitér arra is, hogy amennyiben valaki a személyes vagyonállományába tartozó javak (ez esetben lakás) bérbeadásából jövedelmet realizál, az Adótörvénykönyv értelmében arra kötelezett, hogy a vonatkozó szerződés megkötésének időpontjától számított maximum 30 napon belül töltse ki és nyújtsa be a területileg illetékes adóhatósághoz a várható jövedelemre vonatkozó nyilatkozatot, a 220-as űrlapot. Az adóhatósági bejegyeztetéshez szükséges mellékelni a bérbeadási szerződés egyik eredeti példányát is. Ebben az összefüggésben utalhatunk arra is, bár közvetlenül nem ide tartozik, hogy amennyiben ötnél több ilyen szerződést köt meg egy lakástulajdonos, akkor reálrendszerben kell megállapítani a jövedelmét, azaz kötelezett az egyszerű könyvvitelre. Térjünk vissza az ANAF pontosítására: az adóhatóság nem avatkozhat bele a felek akaratába, azaz annak semmi szerepe nem lehet a szerződésben feltüntetett bérleti díjszabásban, mint ahogy abban sem, hogy melyek azok a személykategóriák, amelyek esetében fennáll a szerződésmegkötés kötelezettsége. A hatóság szempontjából viszont jogos elvárás, hogy mindazok, akik jövedelmet realizálnak a használati jog átruházásából, arra vonatkozóan szerződést kössenek és a realizált jövedelem után adót fizessenek. A szóban forgó pontosításnak a mi olvasatunkban figyelmeztető jellege is van. Talán azért, mert amint már arra utaltunk, szinte megmagyarázhatatlan módon csökkent az utóbbi időben a bérbeadási szerződések száma (megyénkben is). Bukarestben például a becslések szerint a bérbeadott lakások alig 10 százaléka után fizetnek adót, lévén, hogy rendszerint „zsebszerződések” állnak a háttérben. Hecser Zoltán