Ahogy a gyógyszereket, úgy a laborvizsgálatokat is csak orvosi javallatra használjuk, hisz az eredményeket csak orvos tudja megfelelően kiértékelni és személyre szabni – mondta dr. Molnár Szabolcs laboros szakorvos. A Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház orvosi laboratóriumának vezetőjével a labororvosi munkáról, a csíkszeredai laborról és a labordiagnosztika jövőjéről is szót ejtettünk.

– Mit csinál egy labororvos? Ez egy olyan szakma, amelyikről talán kevesebb szó esik, mint a többi orvosi szakterületről…

– Valószínűleg azért, mert a szakterületünk nem közvetlenül a betegekkel foglalkozik, a mun­kánkkal a kezelőorvosokat segítjük. Van, aki szerint a laborszakma egy kiegészítő szakterület, a labormunka azonban igenis nagyon fontos, az orvosi tevékenység gyakorlatilag el sem képzelhető a laboreredmények hiányában. Fontos tehát, hogy a laboratóriumi tevékenység megfelelően legyen elvégezve, és az is, hogy legyen együttműködés és kommunikáció a labor és az osztályok között.

– Ön miért lett labororvos, mi fogta meg ezen a szakterületen?

– Egészen hatodévig pszichiáternek készültem, de aztán rájöttem, hogy ez a szakterület engem nagyon megviselne, ezért elkezdtem gondolkodni a B-terven. Az egyetem alatt nagyon érdekelt a biokémia, a mikrobiológiát meg különösen szerettem. Összegezve mindezt rájöttem, hogy a la­bororvosi pálya lesz számomra megfelelő. Sikerült is a rezidensvizsgám, bejutottam labororvosira és az első évben részt vettem egy magyarországi konferencián – el kell mondanom, hogy akkor, mintegy tíz évvel ezelőtt ott előrébb volt a labordiagnosztika, a kutatások is magasabb szinten folytak –, és ott győződtem meg arról, hogy mennyi kihívás és lehetőség van ebben a szakmában, és hogy milyen szépen is lehet csinálni. Úgy érzem, jól döntöttem. Engem leginkább a mikrobiológia foglalkoztat, ezen a szakterületen is doktorálok. Ez egy olyan területe a labormunkának, amely több implikálódást igényel, hisz a laborvizsgálatok nagy részét már gépek végzik el. Az is nagyon fontos, hogy tudjuk, hogy a gépeken hogyan és mit csináljunk, csakhogy a gép mégiscsak gép, és az eredményeket valaki ki kell értékelje, a mikrobiológiában azonban még fontosabb az ember, a labororvos véleménye.

– A labororvos akkor ma már nem ül a mikroszkóp előtt egész nap…

– Aki hematológiával foglalkozik, az igen, mert a keneteket nem tudja a gép leolvasni és értékelni. Viszont nagyon sok mindent már automatizálva végzünk, az alap hematológiai teszteket, a biokémiai vizsgálatokat, immunológiai teszteket, proteinogramot, vizeletvizsgálatokat, illetve a mikrobiológia terén is sok az automatizált vizsgálat.

– Mi a jövő a labordiagnosztika területén, mennyire veszik át a gépek a munkát?

– A tendencia mindenképpen az automatizálás, nagyobb laborokban és kórházakban az a cél, hogy amit el tud végezni a gép megbízhatóan, azt gép végezze el. Külföldön már nagyobb mértékben működik, nálunk még fenntartásokkal fogadják, hogy az eredmények érvényesítését is a gép végzi, tehát ami eredményt a gép ki tud értékelni és biztosra vehető, hogy nem csúszhat hiba bele, azt adja is ki automatikusan. Ezzel sokat lehetne spórolni, mert az eredmények mintegy hetven-nyolcvan százaléka negatív lehet, így mondjuk kétszáz tesztből csak körülbelül negyven lenne az, amit át kellene nézzen az orvos. Ugyanakkor mindig maradnak majd olyan kérdések, amelyekben a labororvos megítélése lesz a döntő.

– A csíkszeredai kórház laboratóriuma mennyire automatizált?

– A felszereltséget illetően minden megvan ebben a laborban, amire pillanatnyilag szükség van. Minden gépből a csúcsmodelleket kaptuk. A kórházi osztályok által kért rutinvizsgálatokat teljesen lefedjük. Vannak olyan analízisek, amelyekre vagy túl kevés a kérés, vagy túlságosan költséges ahhoz, hogy helyben elvégezhessük, ezeket – ahogy máshol is bevett szokás – más laboratóriumokban végeztetjük el, olyanokban, amelyek nagyobb területről összegyűjtik az ilyen igényeket. Egy helyiséggel bővül is most a labor, oda a bakteriológia részleget fogjuk költöztetni. A felszabaduló helyiségbe pedig az úgynevezett sürgősségi, illetve háttérgépek kerülnek. Ezek ugyanolyan tudású, kisebb kapacitású gépek.

– Ön nem csíkszeredai, hogyan került ide hozzánk?

– Marosvásárhelyi vagyok, ott születtem, ott végeztem az általános és középiskolát, az orvosi egyetemet és a rezidensképzést is. A feleségem is orvos, és mivel mindkettőnknek munkalehetőség kínálkozott a csíkszeredai kórházban, láttuk benne a kihívást, és úgy döntöttünk, itt az ideje a váltásnak és megpróbáljuk itt Csíkszeredában.

– És hogy tetszik önnek itt? 

– Egy hónapja vagyok itt, sokat még nem tudok mondani, de ami nagyon pozitív és nagyon kellemes csalódás volt, hogy egy tökéletesen működő, kész csapat fogadott. A kollégák nagyon összeszokottak, mintha évek óta együtt dolgoznának és szakmailag nagyon jól felkészült mindenki, az orvosok, a biológusok, az asszisztensek, jó a csapatmunka és a kommunikáció. Van viszonyítási alapom, mivel az elmúlt években egy laborgépeket és reagenseket forgalmazó cégnél voltam termékmenedzser – ez mintegy húsz százalékban marketinget jelentett, nyolcvan százalékban pedig a szakmai háttér biztosítását, így nagyon sok laborba eljutottam. Sokszor tapasztaltam, hogy a kommunikáció hiánya mekkora gond, egyrészt a személyzet között és főleg a labor és az osztályos orvosok között. Mivel itt még új a labor, most indult újra, ez az optimális idő arra, hogy megtárgyaljuk a dolgokat az osztályokkal és jó kommunikációt alakítsunk ki egymás között. Hogy legyen meg a kölcsönös bizalom. És legyen meg a lehetőség arra, hogy mindenki meghallgassa a másik felet. A kórházi laborok és osztályok között gyakori a nézeteltérés, az analízisekről van egyfajta elképzelése a labornak, és egy másik az osztályos orvosoknak. Jó kommunikációval közös nevezőre lehet jutni, ami mindenki érdekét szolgálja, a legfontosabb pedig, hogy a beteg érdekeit.

– Említette, hogy a labordiagnosztika szakterülete nem kapcsolódik közvetlenül a betegekhez. A munkájuk eredménye viszont közvetlenül érinti őket…

– Igen. De nagyon fontos szempont, amit szeretnék kiemelni: a laboreredmény nem a betegnek szól, hanem a beteg kezelőorvosának. A magánlaboratóriumokban, sőt állami laborokban is fizetés ellenében a beteg bármilyen vizsgálatot el tud végeztetni, az interneten pedig nagyon sok információhoz hozzá lehet férni, és ezek alapján a beteg diagnosztizálhatja saját magát. Ez azonban nagyon veszélyes. Minden analízisnek megvan az indikációja, az, hogy milyen tüntetek fennállása esetén van rá szükség, az eredményeket pedig klinikai kontextusban kell értelmezni. A szűrővizsgálatoknál is fontos, hogy a családorvos megmondja, hogy az adott életkorban, nemnél milyen vizsgálatokra van szükség, és ő is kell az eredményeket kiértékelje. Mert az összes laboranalízis statisztikán alapul. Az, hogy valakinek normális az értéke, vagy nem, statisztikán alapszik, a statisztika szerint pedig a normál értékekre megadott intervallumok a populáció mintegy 95 százalékára érvényesek. És ha valaki kiesik a normál értékekre megadott intervallumból, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy beteg, lehet, hogy neki fiziológiásan ez a normális.

– A neten elérhetők több helyen az úgymond normál laborértékek is…

– Ez egy másik probléma, hisz a normál értékek nemcsak az analízistől, hanem a géptől és a populációtól is függnek. Például egy immunológiai mérésnél nagyon nagy különbségek lehetnek az eredmények között attól függően, hogy milyen géppel végezték el azt a vizsgálatot. Ezért van az, hogy megadott referencia-intervallumok laborról laborra változhatnak, attól függően, hogy milyen gépekkel dolgoznak. Továbbá, egy ázsiai populáción mért eredmény-intervallum jó eséllyel nem lesz érvényes az európaiakra. Tehát, ahogy a gyógyszerhasználatnál figyelmeztetni szoktak, úgy a laborvizsgálatokra is érvényes, hogy csak orvosi javallatra használjuk őket.
 

R. Kiss Edit