Sokáig úgy éreztük, hogy a vírus betette az ajtót az olyan rendezvénysorozatoknak, mint amilyen a Hargitai Megyenapok és az ahhoz kapcsolódó szépen összeállított kínálat, amellyel a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont csatlakozott a május 24. és június 2. között zajló eseményekhez. Más esztendőkben film- és könyvbemutatók, koncertek, szabadtéri gyermek- és felnőtt-programok tarkították tíz napon át az életünket, hogy valódi fesztiválhangulat legyen a megyében élőknek és az idelátogatóknak. Fontos volt arra is figyelni, hogy mit kínálnak a művelődésszervezők, akik turistaként, zarándokként érkeznek a pünkösdi időszakban a vidékünkre. A tartalmi felhozatallal idén sem volt baj, mint minden évben a mozgalom fennállásának bő másfél évtizedében, hiszen most is kívánták megmutatni a komoly munka hozadékát, a fenntartott és újjáteremtett hagyományokat, a kultúra újabb gyümölcseit, csak éppen a nyilvánossággal, a részt vevő néppel, a valós tömeggel volt ezúttal gond, hiszen lehetetlen volt a mozgósítás. Maradt a virtuális tér, a sokat dicsért és becsmérelt onlájn világ: a Facebook és a YouTube-videómegosztó. A tájházakat és népi mesterségeket bemutató dokumentumfilmjeiket „feldarabolták”, 15-20 perces részletekre – a produkciók általában 50-60 perc közöttiek –, hogy legyenek könnyebben „emészthetők”, a gyermekverseket a szerzők és a megcélzott generáció képviselőinek előadásában „sugározták”, s hogy interaktív legyen a dolog, itt-ott kvízjátékokat iktattak be. Menet közben – amíg zajlott a „vetítés” – mindvégig lehetett véleményeket küldeni, „lájkoni”, s a taps helyett hangulatjelek érkeztek a posztokra. Illetve most is. Hiszen zajlik a rendezvénysorozat. Dr. Salló Szilárd néprajzkutató, a Forrásközpont munkatársa elmondta, hogy most nem előadásokat kellett tartania vagy moderálnia, hanem azt a feladatot kapta az intézménytől, hogy a világhálón gondozza a programokat. Virtuális élő plakátként és statisztaként végzi a feladatot, amellyel menet közben ismerkedett meg. Elmondta, hogy mind a megyei tanács portálja, mind a Forrásközpont Facebook oldala osztja, viszi a programokat – gyakran bekapcsolódnak rádiók, televíziók, az érintett településeken működő civilek, az önkormányzatok, az egyházak csoportjai is – olyan nézettségi mutatókat érhettek így el, amilyeneket a szűk körben zajlott vetítések, a fizikai és valódi világban szervezett tájház-látogatások, koncertek, kiállítás-megnyitók, csoportos foglalkozások alkalmával soha nem értek el. A székelyszentléleki tájházról szóló filmet több mint 6800-an tekintették meg otthonukban, a lövéteit 7700, a kápolnásit 4800, a máréfalvit 3400, illetve annál több követő láthatta. A kvízkérdésekre általában két-háromszáz válasz érkezett. „Szegény ember vízzel főz” – tartja a közmondás. Mit mondjunk a félig-meddig karanténban élő „kultúrálódásról”? Jobb híján ez is megteszi. Ha nincsen „rendes”. Abban a reményben követjük a programjaikat, hogy lesz ez még jobb is. Amikor pozitívumról kérdeztem a szakembert, elmondta, hogy a silány körülmények dacára is nagy-nagy eredménynek tartja, hogy ezúttal nem csak egy szűk helyi réteg követte – például – a tájházas filmeket, hanem odapillantottak az értékekre a szomszédból és a távolabbi, akár a külföldi vidékekről is. A korlátlan világhálós interaktivitás pedig újabb dimenziókat adott, olyan lehetőségeket, amelyeket a jövőben is kihasználhatnak. A hátralevő napokban, ezen az ünnepi hétvégén is érdemes felkeresni a Megyenapok és a Forrásközpont portálját, a Facebook-oldalakat, hiszen idősnek és fiatalnak, városinak és vidéken élőnek, „elmaradt” belföldi és külföldi ideutazónak kellemes időtöltést, élménypótlékot nyújt a kibertér. Éljünk benne. Éljünk vele.

Simó Márton

* A Megyenapok kínálata folyamatosan elérhető a következő Facebook-oldalakon: Hargitai Megyenapok 2020, Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont. További programokról, az esetleges változásokról a www.hagyomany.ro és a www.visitharghita.ro honlapokon is tájékozódhatnak az érdeklődők.