tiszta égbolt
Közügy!?
Lejárt Klaus Johannis államelnök székelyföldi látogatása, amely mondhatni egy nesze semmi, fogd meg jól találkozás volt. Egy protokolláris jellegű látogatás, ahol Johannis egy személyben volt turisztikai ügynök és román tanár. Egyrészt ugye felhívta a figyelmet arra, hogy a régió remek turisztikai adottságokkal rendelkezik, ám az nincs kihasználva, másrészt a helyiek romántudása hagy kívánnivalót maga után. És mindkettőben igaza volt. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy a Szent Anna-tóhoz milyen úton lehet feljutni, vagy épp a román érettségi eredményeire.
A helyi önkormányzati vezetők viszont továbbra is a decentralizációt és az autonómiát lebegtették az államelnök előtt mint megoldási lehetőség.
Hogy ez egy párbeszéd kezdete volt? Nem hiszem, hiszen az autonómia kérdése nem közügy, hanem a politika által mára elcsépelt jelmondat. Miért is? Elég csak arra gondolni, hogy ugyan a közbeszédben benne van szinte napi szinten az autonómia fogalma, de kérdem én, ki tudja, hogy mi van mögötte? Mit jelent az autonómia fogalma, mi a tartalma, mi a jelentése? Meg merem kockáztatni, hogy amennyiben végigmegyek Csíkszereda utcáin, akkor nem sokan fognak választ adni rá. Emlékszünk még Traian Băsescu tusványosos húzására… És akkor bonyolódik tovább a történet: kulturális autonómia, területi autonómia, gazdasági autonómia, etnikai alapú autonómia stb., hogy csak párat említsek a közszájon forgó „autonómia-modellekről”. Máris össze vagyunk zavarodva.
És hogy nem közügy, arról mi sem árulkodik jobban, mint egy-egy úgynevezett autonómia-tüntetésen (?) alig vannak páran. És miért? Azért, mert korgó hassal nem lehet csatába menni. Minimálbérből megélni szinte lehetetlen, és az emberek nap mint nap a megélhetésükért kínlódnak. És nem az eszmének élnek.
Darvas Attila
_web.JPG)
