Kizárólag szakmai szempontból világítanék rá néhány olyan jelenségre Romániában, amihez mindenki (is) ért, az utak és hidak karbantartásáról. A világon szinte mindenhol az utak (és hidak) téli és nyári karbantartása nem piaci tevékenység, hanem közszolgáltatás. A karbantartás célja az utak és hidak járhatóságának biztosítása megfelelő biztonsági és kényelmi körülmények között. Ezen munkálatok télen a hóeltakarítás, nyáron a kátyúzás és szőnyeg terítése (aszfaltozott utakon), kavicsozás, árkok tisztítása (kövezett utakon), felszerkezet, korlát javítása, cseréje hidaknál. „Zseniális” húzással mindezen tevékenységek Romániában kereskedelmi tevékenységek lettek. 1990 után mindent kiprivatizáltak, és licitet hirdetnek mindenre, így a fennebb említett tevékenységekre is. Ezek a tevékenységek (a vállalkozó szemszögéből teljesen érthetően) profitorientáltak. Ezért van az, hogy szerintem egyedi módon és minden szakmai és legális szempontot figyelmen kívül hagyva, csak itt történhet meg, hogy a gödrök látványos beazonosítása után (fisztikzöld, ciklámen, élénksárga vagy akármilyen színnel kikenve) azokat kimarják, majd napokon, heteken keresztül nem történik semmi. Ez mindamellett, hogy az alapvető kötelességet (járhatóság biztosítása megfelelő biztonsági és kényelmi körülmények között) figyelmen kívül hagyja, a munka hatékonyságának is egyértelműen a kárára válik, mert a kátyúzás hatékonyságának több alapeleme sérül (tisztaság, éles szögek, tapadási felület), hiszen a forgalomban közlekedő járművek letörik a meredek szögben vágott aszfaltszéleket és így az új aszfalt és a régi között nem lehet meg a megfelelő összedolgozás. A kötelező technológia az azonnali aszfaltozás, tehát elöl marunk, előkészítünk és aszfaltozunk. Ez viszont nem felel meg a piaci szempontok szerint működő kivitelező cégeknek, mert a piaci szempontokból működő aszfalttechnológia azt kéri, hogy legyen „front”, azaz egy fél kocsi aszfaltért nem indítják be a keverőt. (Jogos az ő szempontjukból, mert a legmodernebb aszfaltkeverő is a beindításkor fogyaszt a legtöbbet, és ekkor van a legnagyobb vesztesége.) Viszont ez minket, adófizetőket nem kellene érdekeljen. Ugyanez a helyzet a hidaknál. Ahelyett, hogy folyamatos karbantartást végeznének az illetékesek, adott pillanatban azon veszik észre magukat, hogy beszakadt a híd. Sokan meredeznek a Csíkszereda székelyudvarhelyi kijáratánál levő Olt-hídnál elhelyezett 10 km/órás sebességkorlátozás miatt. Az nem vicc, a híd életveszélyes. Erre mit teszünk? Táblát. Holott a dolog mégsem olyan komplikált. Lehetne mindent jól, de a mostaninál lényegesen jobban csinálni. Először is, ami a karbantartást illeti, az illetékes szerveknek kellene legyen egy rohamcsapatuk, ami a tűzoltást elvégzi. Azaz ha megjelent egy gödör, betömöm azonnal – erre többféle technológia van, most nem részletezem –, még akkor is, ha nem időtálló. Ha újra megjelenik, újra betömöm. És teszem ezt mindaddig, míg eljön a nagyobb javítás ideje, amikor (most már a piaci helyzethez igazodva) úgy írom ki a közbeszerzést, hogy a munkálatokat lehetőleg éjjel vagy hétvégén végezzék és ne hagyjanak hetes-hónapos szüneteket a marás és a kátyúzás között. Ez egy mondat a kiírásban, nem nagy filozófia. És mindezt ki lehet terjeszteni az összes többi említett területre (kövezett utak, hidak, árkok) az egy hóeltakarítás kivételével. De ha valakit érdekel, egy következő írásban erre is kitérek. György Béla Zsolt