Az utóbbi napokban valóságos nyilatkozatháború tört ki egy „háborús ügyben”, nevezetesen a háborús veteránok, illetve azok házastársai esetében alkalmazott egyes helyi adók kérdéskörében. Tulajdonképpen két helyi adónemről van szó: az épületadóról és a területadóról, amelyek kapcsán egyes érdekképviseleti szervezetek (de nem csak) azt hangoztatják, hogy a Cioloº-kormány egy kormányhatározatával felülírta az Adótörvénykönyv vonatkozó előírását és önkényesen „beszűkítette” az adómentességet élvező személyi kategóriák fogalomkörét, s ezzel egyidejűleg bevonta az adófizetői olyan egyes magánszemélyeket, akik a törvény szelleme és betűje szerint tulajdonképpen mentességet kellene élvezzenek. A szerdai kormányülést követően a történteket firtató újságírói kérdésre a kormányszóvivő, Liviu Iolu határozottan állította, hogy nem került sor törvénymódosításra úgy, ahogy azt egyesek hangoztatják, hanem egy kormányhatározat révén tisztázódott a közös tulajdonban lévő javak fogalma. Tulajdonképpen nem változott semmi – így a kormányszóvivő. A dolog viszont nem ennyire egyértelmű, és valóban fogalmazódhatnak meg esetleg valamelyes fenntartások. Elöljáróban le kell szögezni azt, amiről nem az Adótörvénykönyv, hanem a Polgári Törvénykönyv rendelkezik, nevezetesen azt, hogy egy házasságon belül nem feltétlenül minden vagyontárgy képez közös tulajdont. A házasság előtt megszerzett ingatlan javak például rendszerint nem képeznek közös tulajdont, mint ahogy a házasság ideje alatt az egyik vagy a másik házastárs által egyénileg örökölt javak sem. De ne bonyolódjunk bele a dolgokba, hanem vázoljuk fel a vita tárgyát. Zavart keltő „pontosítás” Az Adótörvénykönyvre vonatkozó 2015/227-es törvény 456-os szakasza értelmében azok a személyek, akik a katonai akciókban részt vett hadi személyzet érdemeinek elismerésére és azok, valamint az elhalálozottak utódai számára nyújtandó egyes jogosultságokra vonatkozó, 2006/82-es sürgősségi kormányrendelet 2-es szakaszának előírásai alá esnek, nem kötelezettek épületadó fizetésére. Az alkalmazási módszertani normákat jóváhagyó, januárban megjelent 2016/1-es kormányhatározat nem tartalmaz az ezzel az előírással kapcsolatosan eligazító, pontosító jellegű rendelkezéseket. Következésképpen igen sokan úgy értelmezték, hogy a tulajdonban vagy közös tulajdonban lévő épületekre nem fizetendő épületadó, már amennyiben a tulajdonosok azon magánszemélyek, akik az említett kormányrendelet felsorolta kategóriákba tartoznak. Március 21-én viszont megjelent a Hivatalos Közlönyben ama 2016/159-es kormányhatározat, amely révén módosították és kiegészítették az Adótörvénykönyv alkalmazási módszertani normáit. Nos, ebbe a kormányhatározatba bekerült egy kiegészítő előírás is, amely értelmében a közös tulajdon esetében az épületadó-mentesség csak az épület fölötti tulajdonjog hányadának megfelelően „érvényesül”. Tehát, amennyiben a törvény által adómentességre jogosult személynek a tulajdonában annak az épületnek csak a fele van, akkor a mentesség csak arra vonatkozik. És ez az előírás nem csupán a már említett 2006/82-es kormányrendelet hatálya alá eső személyi kategóriákra vonatkozik, hanem a háborús veteránokra, hadiözvegyekre, az egykori politikai üldözöttekre és a súlyos fogyatékkal élő személyekre is. Amennyiben tehát kizárólag az adómentességet élvező személyek tulajdonában van az a lakóház, akkor annak a személynek tulajdonosi minőségében nem kell adót fizetni, de ha van egy társtulajdonos, aki a maga nevén birtokolja az épület felét, akkor ez utóbbi a tulajdonhányadára adót fizet, az előbbi pedig az ő tulajdonhányada esetében mentesül az adófizetés alól. Bűnbakkeresés Az „ügyben” hallatta hangját a szociáldemokrata párt elnöke is, Liviu Dragnea, aki a múlt szerdán bizalmatlansági indítvánnyal fenyegette meg a kormányt. A kormányfő viszont populizmusnak minősítette Dragnea vádjait. Csütörtök délután újólagos újságírói kérdésre ingerülten válaszolva azt hangoztatta, hogy számára elfogadhatatlan, hogy őt vádolják azok „akik aláaknázták a terepet és most mások vállára teszik át azt, amit elkövettek”. Hozzáfűzte azt is, hogy az embereknek tudniuk kell, hogy honnan erednek ezek a problémák és azt miként „fogjuk megoldani”. Utalt arra is, hogy az Adótörvénykönyvben vannak elfogadhatatlan előírások, s azt el kell ismerni, a kormány pedig a maga részéről rendbe kell tegye, s ezért is került sor az elmúlt időszakokban az Adótörvénykönyv egyes előírásainak módosítására. Hozzáfűzte azt is, hogy máris tárgyalt a pénzügyminisztérium illetékeseivel, arra kérve őket, hogy tanulmányozzák ama lehetőséget, miszerint a veteránok és családjaik azon csökkentett adót fizessék, amelyre a veteránok jogosultak, amennyiben azokat az épületeket családi lakásként használják. Eme kijelentése legalább annyira képlékeny és nehezen érthető, mint az alkalmazási normákat módosító kormányhatározat. Minden jel arra mutat, hogy a kormányfő nem ismeri kellő alapossággal sem az Adótörvénykönyv 456-os szakaszának vonatkozó előírásait, sem pedig a kézjegyével ellátott 2016/159-es kormányhatározat által bevezetett újabb bekezdés szövegét. Ugyancsak csütörtökön megszólalt ebben az ügyben Vasile Dincu kormányfőhelyettes is, aki szerint egy sajnálatos hibáról van szó, amelyet 10 napon belül meg lehet oldani. Azt viszont nem pontosította, hogy ki követte el azt a sajnálatos hibát. Hangsúlyozandó az is, hogy a jelek szerint mindkét kormányzati tisztségviselő a háborús veteránok kategóriáját emlegeti, holott másabb lakossági (adófizetői) kategóriákat is érintenek a szóban forgó jogszabályozási módosítások. Úgyszintén számolni kell azzal is, hogy amiben valaki alanyi jogon részesülhet (például ingyenesen gyógyszerre, gyógyfürdői kezelésre stb.), az rendszerint nem terjeszthető ki családtagjaira. Kivételt képeznek azok az esetek, amikor a jogosultság esetleges kiterjesztéséről és annak feltételrendszeréről a törvény rendelkezik. Hecser Zoltán