borús égbolt
Közel 150 ezer alkalmazott
Mostanában sok szó esik a nyugdíjrendszerről, a nyugdíjasokról, s azokkal kapcsolatosan mindenekelőtt az új nyugdíjtörvényről, akárcsak a munkaerőhiányról, s annak kapcsán a külföldiek foglalkoztatására vonatkozó jogszabály módosításáról. Az első látásra két merőben különböző ügyről van szó, de szem előtt tartva a hazai realitásokat, illetve bizonyos fejleményeket, létezik a kettő között egy érintkezési felület.
[caption id="attachment_77644" align="aligncenter" width="1000"]
Bogdan Hossu nemigen érti a tárcavezető mondandóját...[/caption]
Azt eddig is tudtuk, hogy a nyugdíjasok közül vannak olyanok, akik nyugdíjazásukat követően nem sokkal vagy éppenséggel a későbbiek során újra munkába álltak, s vagy teljes, vagy részmunkaidős egyéni munkaszerződés révén visszakerültek az alkalmazotti állományba. Ennek megvoltak, meg lehettek és meg is vannak a maga okai, s azok jobbára anyagi természetűek. Most már nagy vonalakban azt is lehet tudni, hogy hány ilyen nyugdíjasról van szó: az Országos Nyugdíjpénztártól (CNPP) és a munkaügyi minisztériumtól származó adatok szerint ez esztendő júniusában közel 150 000 nyugdíjasnak volt alkalmazotti jogállása. Az adatbázisból az derül ki, hogy szám szerint 148 184 olyan személy volt, amely a korhatáros nyugdíjával egyidejűleg szerepel a munkáltatók által benyújtott nyilatkozatban is, nevezetesen a 112-es űrlapon. Azok egy részét teljes munkaidőben, más részét részmunkaidőben foglalkoztatják. A számsorokból az is kiderül, hogy az alkalmazotti jogállással is rendelkező alkalmazottak száma évről évre növekedett, s ebben állítólag szerepe volt annak is, hogy az elmúlt esztendők sorén megemelkedett az országos garantált minimális bruttóbér értékszintje. Lehet, hogy megállja a helyét ez az érv, de a magunk részéről sokkal bonyolultabbnak látjuk a dolgok ilyenszerű alakulását, s abban közrejátszhattak másabb tényezők is. De nézzük meg a statisztikát: 2009 júniusában 85 514 olyan személy szerepelt a munkaadók nyilatkozataiban, akiknek nyugdíjas minőségük is volt, számuk a következő évben (ugyancsak júniusban) 76 691-re apadt, majd a következő évtől növekvő tendenciát mutatott, 2015-től errefelé pedig az, mármint a tendencia ugyancsak felerősödött. 2011 júniusában a nyilatkozatokban 98 546 munkavállaló nyugdíjas szerepelt, 2015-ben már 103 694, 2017-ben 119 779, s az idei esztendő júniusában, amint már arra utaltunk, 148 184. Ez a 2010-es esztendeinek közel a kétszerese.
Változtak a jogszabályok
A fentebb felvázolt dinamikában a kedvezőbbé váló bérezésen túl szerepet játszottak az időközben bekövetkezett jogszabály-módosítások is. Emlékeztetnénk arra, hogy a 2009-ben hatályba lépett 2008/230-as sürgősségi kormányrendelet értelmében a közszférában nem lehetett foglalkoztatni olyan személyeket, akiknek nyugdíjas jogállásuk volt, azaz igen, de akkor fel kellett függeszteni saját kérésükre a nyugdíjuk folyósítását. Ezt a tiltó rendelkezést utólag a Ponta-kormány törölte el, ilyenképpen pedig óhatatlanul kibővültek a nyugdíjasok munkavállalási lehetőségei. A múlt esztendőben hatályba lépett egy olyan jogszabály is, amely értelmében a köztisztviselők a nyugdíjkorhatár betöltését követően is megszakítás nélkül tovább foglalkoztathatók, már amennyiben azt előzetesen kérelmezik, és azzal egyetért a hitelutalványozó entitás is. Említést érdemel egy régebbi, még emlékezetünk szerint 2006-ban datált ama jogszabály-módosítás is, amely értelmében a nyugdíj kvantumát nem csupán egyéves folyamatos munkavégzés, valamint társadalombiztosítási hozzájárulás fizetést követően kell újraszámítani, hanem az érintett alkalmazásban lévő kérésére akár havonta is. Ez azok számára bizonyult vonzónak, akik rövidebb időtartalommal kínáltak munkát vállalni, illetve kívánták őket alkalmazni adott munkáltatók. 2016-tól errefelé a nyugdíjasok iránti „kereslet” megnövekedésében közrejátszott és közrejátszik ma is az egyre akutabbá váló megfelelő szakképesítésű és tapasztalatú munkaerőhiány. (Ugyan nem tartozik közvetlenül a taglalt tárgykörhöz, de érdemes arra is utalni, hogy a dolgok ilyenszerű alakulása okán a munkaadók egy része hovatovább rákényszerül Unión kívüli országokból származó külföldiek foglalkoztatására. Erre az igényre való tekintettel az illetékes hatóságnak az idén menet közben meg kellett emelnie a kiadható munkavállalási engedélyek számát. Ugyanakkor az ALDE honatyái a minap jelentették be ama törvénymódosítási javaslatukat, miszerint a szóban forgó külföldi munkavállalók esetében ugyancsak hatályos legyen az országos garantált minimális bruttó bér szintre vonatkozó előírás, azaz a külföldiek ne részesüljenek pozitív diszkriminációban.) A jogszabály-módosítások kapcsán szólnunk kell arról is, hogy 1998-ban egy különleges rendelkezés értelmében lehetővé vált a honvédelmi rendszerben azok nyugdíjazása, akik legalább 20 esztendei szolgálati idővel rendelkeztek. Élve a kínált lehetőséggel előfordulhatott, és elő is fordult olyan eset is, amelyről nemrégiben számolt be a Ziarul Financiar gazdasági napilap: egy jelenleg 62 éves, egykor a honvédelem kötelékeiben tevékenykedő nyugdíjas ezredes 44 éves korában nyugdíjba mehetett, azaz ezelőtt 18 évvel. Nos, a nyugdíjazását követően kisebb-nagyobb megszakításokkal alkalmazottként tevékenykedett és tevékenykedik most is.
Nincsenek pontos adatok
Apropó nyugdíjas ezredes. A már említett közel 150 000 alkalmazotti státussal is rendelkező nyugdíjas a köznyugdíj-rendszer nyilvántartásában szerepel. Arra vonatkozóan viszont, hogy a többi nyugdíjrendszerben (a törvény által elismert vallási felekezetek saját társadalombiztosítási rendszerei, az ügyvédek nyugdíjrendszere, a közigazgatási és belügyminisztérium szektoriális nyugdíjpénztára stb.) azon nyugdíjaira vonatkozóan, akik nyugdíjazásukat követően munkába is álltak, azaz alkalmazotti jogállást szereztek, nincsenek adatai (és nem is lehetnek) az Országos Nyugdíjpénztárnak, sem pedig a munkaügyi minisztériumnak. Nos, ha ez így igaz, márpedig így igaz, akkor akár 150 000 főnél is jóval nagyobb lehet azon nyugdíjasok száma, akik az elmúlt évek során alkalmazottként voltak foglalkoztatva és vannak foglalkoztatva jelenleg is. (Ezt példázza a fentebb ismertetett egykori ezredes esete is.) Annál is inkább valószínűsíthető ez, mert esetenként a hatályos jogszabályok lehetővé tették olyan személyek nyugdíjazását is (például a hadseregben), akik még az 50. életévüket sem töltötték be.
Véghajrá…
Remélhetőleg a majdani, az új köznyugdíjtörvény is lehetővé fogja tenni a nyugdíjasok munkavállalását, illetve azok alkalmazását egyéni munkaszerződés megkötése révén. A törvény tervezetéről egyébként már jó ideje hallani, s ebben az összefüggésben újólag emlékeztetnénk arra, hogy augusztus 9-én az egyik kereskedelmi hírtelevíziónak a kormánypárt elnöke, Liviu Dragnea többek közt azt nyilatkozta, hogy „szeptember elején bevisszük a törvényt a parlamentbe, gyakorlatilag szeptember 3-án, amikor kezdődik a parlamenti ülésszak”. Azzal is előhozakodott, hogy erről őt maga a kormányfő is biztosította, hogy miről biztosította a kormányfő és miről nem, azt nem tudni, de azt igen, hogy a szeptember 20-i kormányülésen Viorica Dăncilă az új törvénynek az aznapi bemutatását közölte, mármint az Országos Háromoldalú Tanács keretében a szakszervezetek és a patronátusok között. Mi több, azt is nyomatékolta, hogy sikerül majd betartani a törvény elfogadása és gyakorlatba ültetése tekintetében az előzetesen javasolt időrendi programot. Azt viszont nem részletezte az időrendi program. A bemutatásra valóban sor került szeptember 20-án, de az azon jelen lévők nem mindegyikének nyerte el a tetszését, sőt komoly kifogások is megfogalmazódtak. Eltelt újabb tíz nap, s a múlt hét végén, pontosabban pénteken ismét színre lépett a „legilletékesebb”, Olguța Vasilescu munkaügyi miniszter. Az egyik kereskedelmi hírtelevíziónak azt nyilatkozta, hogy a mostani hét folyamán megküldik a tárcaközi véleményezés végett a törvény tervezetét. Azt hangoztatta, hogy a jogszabály tervezetének közvitája egy kerek hónapig tartott, s annak során még azoktól a minisztériumoktól is észrevételeket kaptak, amelyekre hárul a véleményezési feladatkör is, s azokat, mármint az észrevételeket szem előtt tartották. Szerinte pillanatnyilag a dolgok a „véghajrá” stádiumban leledzenek az Országos Nyugdíjpénztárnál. Nyomatékolta azt is, hogy két héten belül a törvénytervezetet el kell fogadnia a kormánynak, s azt követően lesz megküldhető a parlamentnek. Kitért még egy igen fontos és a szakemberek szerint igen-igen lényeges ügyre is, azaz a majdani törvény majdani pénzügyi hatásmechanizmusára, amelyre a „választ” e hét folyamán fogja megadni a pénzügyminisztérium, méghozzá pontosan kiszámítva. Kissé pontatlanul fogalmazott, mert szavaiból az is kiderült, hogy még nincs „kézügyben” a szaktárca: „pontos számítás. Amúgy ezt a későbbiek során ő maga is elismerte: „a jövő héten (azaz ezen a héten – sz. m.) rendelkezni fogunk a reálisan számolt hatásmechanizmussal”.
Kevésbé optimisták
A miniszteri derűlátást csak részben osztják egyes szakszervezeti vezetők, sőt fenntartásokat és kifogásokat fogalmaztak meg, olyanokat, amelyek esetenként akár „vészharang-kongatás” jellegűek. Így például Bogdan Hossu, a Cartel Alfa Szakszervezeti Konföderáció elnöke azt hangoztatta, hogy a jelenlegi alkalmazottaknak körülbelül 65%-a a minimális nyugdíjban fog részesülni az új nyugdíjtörvény alapján. Ezt azzal próbálta érzékeltetni, hogy számításai szerint 30 év ledolgozása után egy alkalmazottnak el kell érnie a 4600 lejes bért ahhoz, hogy minimális nyugdíjba részesüljön. Hogy erre a következtetésre miként jutott, azt nem részletezte. Egyébként a szakszervezetek észrevételeiket, fenntartásaikat 12 pontban foglalták össze, arra szólítva fel a kormányt, hogy találjon érdembeli és megnyugtató megoldást az általuk felvetett, szerintük negatív előjelű problémákra. Úgy tudni, hogy egyes észrevételeikkel állítólag egyetértett a szaktárca, például azzal, hogy az országos átlagos bruttó bér növekedési arányát is vegye figyelembe a majdani törvény, a nyugdíjpont a referenciapont értékének megállapításánál.
Hecser Zoltán
Bogdan Hossu nemigen érti a tárcavezető mondandóját...[/caption]
Azt eddig is tudtuk, hogy a nyugdíjasok közül vannak olyanok, akik nyugdíjazásukat követően nem sokkal vagy éppenséggel a későbbiek során újra munkába álltak, s vagy teljes, vagy részmunkaidős egyéni munkaszerződés révén visszakerültek az alkalmazotti állományba. Ennek megvoltak, meg lehettek és meg is vannak a maga okai, s azok jobbára anyagi természetűek. Most már nagy vonalakban azt is lehet tudni, hogy hány ilyen nyugdíjasról van szó: az Országos Nyugdíjpénztártól (CNPP) és a munkaügyi minisztériumtól származó adatok szerint ez esztendő júniusában közel 150 000 nyugdíjasnak volt alkalmazotti jogállása. Az adatbázisból az derül ki, hogy szám szerint 148 184 olyan személy volt, amely a korhatáros nyugdíjával egyidejűleg szerepel a munkáltatók által benyújtott nyilatkozatban is, nevezetesen a 112-es űrlapon. Azok egy részét teljes munkaidőben, más részét részmunkaidőben foglalkoztatják. A számsorokból az is kiderül, hogy az alkalmazotti jogállással is rendelkező alkalmazottak száma évről évre növekedett, s ebben állítólag szerepe volt annak is, hogy az elmúlt esztendők sorén megemelkedett az országos garantált minimális bruttóbér értékszintje. Lehet, hogy megállja a helyét ez az érv, de a magunk részéről sokkal bonyolultabbnak látjuk a dolgok ilyenszerű alakulását, s abban közrejátszhattak másabb tényezők is. De nézzük meg a statisztikát: 2009 júniusában 85 514 olyan személy szerepelt a munkaadók nyilatkozataiban, akiknek nyugdíjas minőségük is volt, számuk a következő évben (ugyancsak júniusban) 76 691-re apadt, majd a következő évtől növekvő tendenciát mutatott, 2015-től errefelé pedig az, mármint a tendencia ugyancsak felerősödött. 2011 júniusában a nyilatkozatokban 98 546 munkavállaló nyugdíjas szerepelt, 2015-ben már 103 694, 2017-ben 119 779, s az idei esztendő júniusában, amint már arra utaltunk, 148 184. Ez a 2010-es esztendeinek közel a kétszerese.
Változtak a jogszabályok
A fentebb felvázolt dinamikában a kedvezőbbé váló bérezésen túl szerepet játszottak az időközben bekövetkezett jogszabály-módosítások is. Emlékeztetnénk arra, hogy a 2009-ben hatályba lépett 2008/230-as sürgősségi kormányrendelet értelmében a közszférában nem lehetett foglalkoztatni olyan személyeket, akiknek nyugdíjas jogállásuk volt, azaz igen, de akkor fel kellett függeszteni saját kérésükre a nyugdíjuk folyósítását. Ezt a tiltó rendelkezést utólag a Ponta-kormány törölte el, ilyenképpen pedig óhatatlanul kibővültek a nyugdíjasok munkavállalási lehetőségei. A múlt esztendőben hatályba lépett egy olyan jogszabály is, amely értelmében a köztisztviselők a nyugdíjkorhatár betöltését követően is megszakítás nélkül tovább foglalkoztathatók, már amennyiben azt előzetesen kérelmezik, és azzal egyetért a hitelutalványozó entitás is. Említést érdemel egy régebbi, még emlékezetünk szerint 2006-ban datált ama jogszabály-módosítás is, amely értelmében a nyugdíj kvantumát nem csupán egyéves folyamatos munkavégzés, valamint társadalombiztosítási hozzájárulás fizetést követően kell újraszámítani, hanem az érintett alkalmazásban lévő kérésére akár havonta is. Ez azok számára bizonyult vonzónak, akik rövidebb időtartalommal kínáltak munkát vállalni, illetve kívánták őket alkalmazni adott munkáltatók. 2016-tól errefelé a nyugdíjasok iránti „kereslet” megnövekedésében közrejátszott és közrejátszik ma is az egyre akutabbá váló megfelelő szakképesítésű és tapasztalatú munkaerőhiány. (Ugyan nem tartozik közvetlenül a taglalt tárgykörhöz, de érdemes arra is utalni, hogy a dolgok ilyenszerű alakulása okán a munkaadók egy része hovatovább rákényszerül Unión kívüli országokból származó külföldiek foglalkoztatására. Erre az igényre való tekintettel az illetékes hatóságnak az idén menet közben meg kellett emelnie a kiadható munkavállalási engedélyek számát. Ugyanakkor az ALDE honatyái a minap jelentették be ama törvénymódosítási javaslatukat, miszerint a szóban forgó külföldi munkavállalók esetében ugyancsak hatályos legyen az országos garantált minimális bruttó bér szintre vonatkozó előírás, azaz a külföldiek ne részesüljenek pozitív diszkriminációban.) A jogszabály-módosítások kapcsán szólnunk kell arról is, hogy 1998-ban egy különleges rendelkezés értelmében lehetővé vált a honvédelmi rendszerben azok nyugdíjazása, akik legalább 20 esztendei szolgálati idővel rendelkeztek. Élve a kínált lehetőséggel előfordulhatott, és elő is fordult olyan eset is, amelyről nemrégiben számolt be a Ziarul Financiar gazdasági napilap: egy jelenleg 62 éves, egykor a honvédelem kötelékeiben tevékenykedő nyugdíjas ezredes 44 éves korában nyugdíjba mehetett, azaz ezelőtt 18 évvel. Nos, a nyugdíjazását követően kisebb-nagyobb megszakításokkal alkalmazottként tevékenykedett és tevékenykedik most is.
Nincsenek pontos adatok
Apropó nyugdíjas ezredes. A már említett közel 150 000 alkalmazotti státussal is rendelkező nyugdíjas a köznyugdíj-rendszer nyilvántartásában szerepel. Arra vonatkozóan viszont, hogy a többi nyugdíjrendszerben (a törvény által elismert vallási felekezetek saját társadalombiztosítási rendszerei, az ügyvédek nyugdíjrendszere, a közigazgatási és belügyminisztérium szektoriális nyugdíjpénztára stb.) azon nyugdíjaira vonatkozóan, akik nyugdíjazásukat követően munkába is álltak, azaz alkalmazotti jogállást szereztek, nincsenek adatai (és nem is lehetnek) az Országos Nyugdíjpénztárnak, sem pedig a munkaügyi minisztériumnak. Nos, ha ez így igaz, márpedig így igaz, akkor akár 150 000 főnél is jóval nagyobb lehet azon nyugdíjasok száma, akik az elmúlt évek során alkalmazottként voltak foglalkoztatva és vannak foglalkoztatva jelenleg is. (Ezt példázza a fentebb ismertetett egykori ezredes esete is.) Annál is inkább valószínűsíthető ez, mert esetenként a hatályos jogszabályok lehetővé tették olyan személyek nyugdíjazását is (például a hadseregben), akik még az 50. életévüket sem töltötték be.
Véghajrá…
Remélhetőleg a majdani, az új köznyugdíjtörvény is lehetővé fogja tenni a nyugdíjasok munkavállalását, illetve azok alkalmazását egyéni munkaszerződés megkötése révén. A törvény tervezetéről egyébként már jó ideje hallani, s ebben az összefüggésben újólag emlékeztetnénk arra, hogy augusztus 9-én az egyik kereskedelmi hírtelevíziónak a kormánypárt elnöke, Liviu Dragnea többek közt azt nyilatkozta, hogy „szeptember elején bevisszük a törvényt a parlamentbe, gyakorlatilag szeptember 3-án, amikor kezdődik a parlamenti ülésszak”. Azzal is előhozakodott, hogy erről őt maga a kormányfő is biztosította, hogy miről biztosította a kormányfő és miről nem, azt nem tudni, de azt igen, hogy a szeptember 20-i kormányülésen Viorica Dăncilă az új törvénynek az aznapi bemutatását közölte, mármint az Országos Háromoldalú Tanács keretében a szakszervezetek és a patronátusok között. Mi több, azt is nyomatékolta, hogy sikerül majd betartani a törvény elfogadása és gyakorlatba ültetése tekintetében az előzetesen javasolt időrendi programot. Azt viszont nem részletezte az időrendi program. A bemutatásra valóban sor került szeptember 20-án, de az azon jelen lévők nem mindegyikének nyerte el a tetszését, sőt komoly kifogások is megfogalmazódtak. Eltelt újabb tíz nap, s a múlt hét végén, pontosabban pénteken ismét színre lépett a „legilletékesebb”, Olguța Vasilescu munkaügyi miniszter. Az egyik kereskedelmi hírtelevíziónak azt nyilatkozta, hogy a mostani hét folyamán megküldik a tárcaközi véleményezés végett a törvény tervezetét. Azt hangoztatta, hogy a jogszabály tervezetének közvitája egy kerek hónapig tartott, s annak során még azoktól a minisztériumoktól is észrevételeket kaptak, amelyekre hárul a véleményezési feladatkör is, s azokat, mármint az észrevételeket szem előtt tartották. Szerinte pillanatnyilag a dolgok a „véghajrá” stádiumban leledzenek az Országos Nyugdíjpénztárnál. Nyomatékolta azt is, hogy két héten belül a törvénytervezetet el kell fogadnia a kormánynak, s azt követően lesz megküldhető a parlamentnek. Kitért még egy igen fontos és a szakemberek szerint igen-igen lényeges ügyre is, azaz a majdani törvény majdani pénzügyi hatásmechanizmusára, amelyre a „választ” e hét folyamán fogja megadni a pénzügyminisztérium, méghozzá pontosan kiszámítva. Kissé pontatlanul fogalmazott, mert szavaiból az is kiderült, hogy még nincs „kézügyben” a szaktárca: „pontos számítás. Amúgy ezt a későbbiek során ő maga is elismerte: „a jövő héten (azaz ezen a héten – sz. m.) rendelkezni fogunk a reálisan számolt hatásmechanizmussal”.
Kevésbé optimisták
A miniszteri derűlátást csak részben osztják egyes szakszervezeti vezetők, sőt fenntartásokat és kifogásokat fogalmaztak meg, olyanokat, amelyek esetenként akár „vészharang-kongatás” jellegűek. Így például Bogdan Hossu, a Cartel Alfa Szakszervezeti Konföderáció elnöke azt hangoztatta, hogy a jelenlegi alkalmazottaknak körülbelül 65%-a a minimális nyugdíjban fog részesülni az új nyugdíjtörvény alapján. Ezt azzal próbálta érzékeltetni, hogy számításai szerint 30 év ledolgozása után egy alkalmazottnak el kell érnie a 4600 lejes bért ahhoz, hogy minimális nyugdíjba részesüljön. Hogy erre a következtetésre miként jutott, azt nem részletezte. Egyébként a szakszervezetek észrevételeiket, fenntartásaikat 12 pontban foglalták össze, arra szólítva fel a kormányt, hogy találjon érdembeli és megnyugtató megoldást az általuk felvetett, szerintük negatív előjelű problémákra. Úgy tudni, hogy egyes észrevételeikkel állítólag egyetértett a szaktárca, például azzal, hogy az országos átlagos bruttó bér növekedési arányát is vegye figyelembe a majdani törvény, a nyugdíjpont a referenciapont értékének megállapításánál.
Hecser Zoltán
.jpg)
