A hazai biztosítási rendszerbe 2008-ban került be az a jogszabály, amely révén kötelezővé tették a földrengés, a földcsuszamlás és az árvíz elleni lakásbiztosítást. Sajnos, ez a jogszabály sem tekinthető sem a jogalkotás, sem pedig a jogalkalmazás tekintetéből sikertörténetnek, már csak annak okán sem, hogy számos vitát, félreértést okozott a kötelező és a fakultatív biztosítás esetenkénti „összemosása”, illetve az előbbinek az utóbbi által való „bekebelezése”. [dropcap]J[/dropcap]úlius 6-án jelent meg és az elmúlt napokban hatályossá vált 2015/191-es törvény révén módosították és kiegészítették a kötelező lakásbiztosításra vonatkozó 2008/260-as törvényt. A módosítások között olyan is van, amely megpróbálja meghúzni a határvonalat a kötelező és a fakultatív lakásbiztosítás között. Így például egy kiegészítő jellegű bekezdés értelmében mindazon biztosító-viszontbiztosító társaságok, amelyek jogosultak katasztrófa-kockázatok gyakorlására, nem köthetnek egy olyan lakásra fakultatív biztosítást, amelyre előzetesen nem kötöttek kötelező biztosítást (PAD). Ugyanakkor a törvényben van egy olyan írás is, amely értelmében az annak hatályba lépésekor meglévő sokéves fakultatív lakásbiztosítások esetében a már említett újonnan bevezetett kötelezettség akkor alkalmazandó, amikor bekövetkezik az „első éves évforduló”. A mi olvasatunkban ez a rendelkezés nem jelent másegyebet, mint azt, hogy fakultatív biztosítás révén nem „helyettesíthető” a kötelező biztosítás (a PAD). Rászorultsági alapon… A törvényben eddig volt egy olyan előírás, amely értelmében mindazon magánszemélyek, akik szociális segélyben részesülnek, oly módon haszonélvezői a kötelező biztosításnak, hogy számukra a biztosítási díj a helyi költségvetést terheli. Ezt az előírást most átfogalmazták, s ezentúl a szóban forgó személyek esetében a biztosítási díjtétel a biztosítótársaságnak közvetlenül utalja át a megyei szociális felügyeleti és kifizetési ügynökség. Ugyanakkor egy átfogalmazott szakasz értelmében a szociális lakások esetében a kötelező biztosítás a helyhatóságok feladatkörébe tartozik, s azok kell közvetlenül átutalják azt a biztosítótársaságoknak. Továbbá a szociális lakások esetében, valamint azon személyek esetében, akik szociális segélyben részesülnek, a biztosítótársaság a biztosítási kötvényt a helyi közigazgatási hatóságok vagy a szociális felügyeleti és kifizetési ügynökségek által kiállított listák alapján bocsátja ki. Eddig a biztosítótársaságoknak (PAID) havonta kellett megküldeniük a polgármesteri hivataloknak azon lakástulajdonosok listáját, akik megkötötték a kötelező biztosítási szerződést. Ezentúl viszont nem havonta, hanem félévenként. Ugyanakkor a biztosítótársaságoknak félévente be kell küldeniük a PAID-hoz azon lakástulajdonosok, jogi és magánszemélyek listáját, amelyek fakultatív biztosítási szerződést kötöttek lakás rendeltetésű ingatlanokra. A polgármesteri hivataloknak továbbra is kötelességük mindazon lakástulajdonosok felszólítása, akik nem kötötték meg a törvény által előírt határidő és feltételek közepette a kötelező lakásbiztosítási szerződést. Erre a felszólításra, akárcsak eddig is, tértivevényes levél útján kerül sor. Újdonság az is, hogy eddig csak azon társasházak esetében kellett külön-külön minden lakásra kötelező lakásbiztosítási szerződést kötni, amelyek legalább négy lakosztályt foglaltak magukba, ezentúl minden egyes lakosztály esetében kötelező az egyéni szerződés megkötése, függetlenül attól, hogy abban a társasházban hány lakrész van. Az első félév végén egyébként országos viszonylatban 1 506 117 érvényes PAD-szerződés szerepelt a nyilvántartásban, azaz a lefedettségi arány alig haladta meg a 17%-ot. Megyénk, Hargita megye esetében még kedvezőtlenebb volt a helyzet: 13 767 lakásra, lakóházra vonatkozóan volt érvényben kötelező biztosítási szerződés. Ez azt jelenti, hogy a teljes lakásállománynak csak alig 10,9%-a esetében kötötték meg, illetve volt érvényben olyan biztosítási szerrződés, amelyről a 2015/191-es törvénnyel módosított és kiegészített 2008/260-as törvény rendelkezik. Hecser Zoltán