A székelyudvarhelyi Művelődési Ház meghívására a Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület (MBKKE) képzőművészei jóvoltából egy rendkívül sokszínű, kvalitásos, technikában és tematikában változatos anyaggal találkozhat az udvarhelyi közönség. A kiállítást tegnap nyitotta meg Kovács Árpád művészettörténész, aki az alábbiakban ismerteti a tárlat anyagát. [caption id="attachment_27072" align="aligncenter" width="1000"] Elekes Gyula: Kezdet és vég[/caption] Az esztergomi székhelyű Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület – amint annak elnökétől, Ruda Gábortól megtudtam – 1997-ben alakult azzal a céllal, hogy a magyar és nemzetközi kulturális életben munkájával elősegítse a kulturális események megvalósulását a Kárpát-medencében. 2015-ben a Baráti Körhöz csatlakozó művészek száma több mint nyolcvan volt, de tagsága ennél sokkal több, kétszáz fő körüli, közülük legtöbben Magyarországon élnek, a többiek pedig más közép- és nyugat-európai országokban, valamint a tengerentúl alkotnak. A Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület a határon túli magyar közösségek és a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek kultúrájával kapcsolatos tevékenységet végezve művészeti kiállításokat, alkotótáborokat, irodalmi esteket, könyvbemutatókat, beszélgetéseket, tudományos konferenciákat szervez. 2001-ben folyóirat- és könyvkiadásba is belefogtak, rendszeresen megjelentetik a Muravidék című kulturális folyóiratot, 2003-ban pedig az Esztergom és vidéke társadalmi és kulturális folyóiratot. A székelyudvarhelyi Művelődési Ház Koncert- és Oszlopos-termében látható tárlat azzal a céllal jött létre, hogy megemlékezzen az 1956-os forradalomról, amelynek idén lesz a 60. évfordulója. A kiállítás magyarországi, délvidéki, erdélyi, ausztriai, amerikai kötődésű alkotók munkáit mutatja be és a festészet, szobrászat, grafika, fotó és tűzzománc területéről sokféle technikai lehetőséget sorakoztat fel. Amint Ruda Gábor pedagógus-szerkesztőtől megtudtam, az udvarhelyi tárlatot megelőzte a Határokon át című kiállítássorozat, amelynek első állomása 2015 novemberében Budapest volt, majd következett Lendva, Győr, Komárom, végül pedig 2016 márciusában Marosvásárhely. Az udvarhelyi tárlat anyagából kiemelkednek a tűzzománcok, Magyarország legismertebb, legtekintélyesebb tűzzománcművészei állítottak ki. Hogy ez megvalósulhatott – Ruda Gábor mellett – Elekes Gyula igazgatót illeti dicséret, aki megbecsült és tiszteletnek örvendő tagja a kortárs magyar tűzzománcművészetnek. A tűzzománc mint képzőművészeti technika régi időkre nyúlik vissza: különböző fémeket üvegőrleménnyel vonnak be, és azt magas hőmérsékleten ráégetve rendkívül tartós és látványos műtárgyakat lehet készíteni. A tűzzománctechnikát kezdetlegesebb formában ismerték az ókori Kelet népei, itt főleg Egyiptomra kell gondolnunk, akiktől átvették az ókori görögök, majd tőlük a rómaiak, a kora középkorban a zománcozás legfőbb központja pedig Bizánc volt. Magyar zománcleletekkel már a honfoglalás idején is találkozunk, a középkori magyar ötvösség megerősödésével nagy számban készültek királyi jelvények és egyházi ereklyék, nagyon szép zománcképek láthatók például a magyar szent koronán is. Ahogyan Elekes Gyula mesélte a tárlat rendezése közben, attól függően, hogy milyen a koncentráció, a tűzzománc lehet átlátszó, homályos (opál) vagy átlátszatlan (opak). Nedves vagy száraz zománcport égetnek a hordozóanyagra 700–820 Celsius-fokon, de már hallott olyanról, hogy Spanyolországban ezer fok fölött égetnek. Festő vagy ötvös jellegű módszerrel is rá lehet vinni a zománcot a hordozóanyagra. Az utóbbi technikák közül kiemelkedik a rekeszzománc (fémszalag vagy drót közé rögzítik a zománcfestéket), a beágyazott (bekalapálják a lemezt, s a mélyedésbe kerül a zománc) és a domborművű vagy térzománc. A tárlaton a következő művészek alkotásai láthatók: Balla András (Esztergom) fotóművész; Bessenyei Valéria (Debrecen) tűzzománcművész; Czirok Ferenc (Zell am See, Ausztria) festőművész; Czóbel Marianna (Kaposvár) zománcművész; Elekes Gyula (Székelyudvarhely) tűzzománcművész; Gergely Judit, zománcalkalmazások; Győrffy Sándor festőművész; Hagymás István (Lendva) fotóművész; Hernádi Paula (Budapest) grafikus, zománcművész; Hollósy Katalin tűzzománcművész; Kántor János (Esztergom) grafikusművész; Kovács Géza (Sepsiszentgyörgy) szobrászművész; Kőrösi Papp Kálmán tűzzománcművész; Morvay László (Esztergom, 1947 – Budapest, 2004) grafikus, zománcművész; Németh László (Párkány) fotóművész; Németh Márta (Budapest) textiltervező, zománcművész; Papp Olívia zománcművész; Rácz Gábor (Budapest) zománcművész; Ruda Gábor (Pilisvörösvár) fotóművész; Selényi Károly István (Győr) festőművész; Szabó László (Esztergom) fotóművész; Szily Géza festőművész; Végh Éva (Dorog) festőművész; Zsuffa Péter tűzzománcművész. A kiállítást érdemes megtekinteni, mivel a művészet e nagy hagyományú és látványos ágát – a tűzzománcot – kevesen művelik tájainkon.