A Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház molekuláris biológiai laboratóriumában Albert Beáta vezeti a koronavírus-tesztelési folyamatot. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem professzora, a kémiai és biológiai tudományok doktora kollégáival együtt a gyógyítás szolgálatába állította az eddig az egyetemi laboratóriumban használt tudását. Tesztekről, tesztelési folyamatról, a koronavírus működéséről kérdeztük. – Sokat hallani mostanában a koronavírus-tesztekről. Mit jelent ez egyáltalán? Hogyan mutatják ki a koronavírus jelenlétét az emberi szervezetben? – Erre két módozat van. Egyik az úgynevezett gyorstesztek, amelyekkel – annyira azért ezek sem gyorsak, hisz mintegy félórás reakció révén – vérből mutatják ki a specifikus antitesteket, amelyeket a szervezet termel a vírusfertőzésre adott válaszként akkor, ha már elég ideje bent van a vírus a szervezetben. Ez azért nem használható széles körben és számos esetben, mert azoknál mutat ki pozitív eredményt, akik már legalább öt-hat napja fertőzöttek. Teljesen pontosan azonban ezt sem tudjuk, hisz a vírust még nem ismerjük elég jól, és vannak olyan vírusok, amelyeknél például csak tíz nap után jelennek meg a vérben az antitestek. Erre tehát nem lehet teljes mértékben alapozni. A nem specifikus antitestek pedig csak azt jelzik, hogy fertőzés van a szervezetben, de azt nem, hogy milyen kórokozó okozta azt. Ezért ezeknek a teszteknek csak mintegy harmincszázalékos a pontossága. Tehát lehet valaki pozitív, de a gyorstesztnél fennáll egy hetvenszázalékos esély arra, hogy még nem mutatja ezt ki, ha az illető még nincs a fertőzés azon fázisában, hogy az antitestek jelen legyenek a vérében. Illetve van az az eset, amikor az antitestek egy más, ártalmatlanabb, egyszerű meghűlést okozó koronavírus miatt termelődnek, és akkor a teszt pozitív lesz, és nem tudjuk, hogy nem a megfelelő koronavírust mutatta ki. A másik módszer a koronavírus kimutatására, amely relatíve biztosabb, az a PCR, a polimeráz-láncreakció alapú módszer, ami azt jelenti, hogy a betegnek a felső légúti nyálkahártyájáról vett mintájáról izoláljuk a vírus genetikai anyagát és felszaporítjuk azt. Ebben az esetben ez a genetikai anyag egy RNS (ribonukleinsav). A koronavírus ugyanis egy RNS-vírus, ezért a teszt során ezt izoláljuk. RNS ugyanakkor bekerülhet a mintába más kórokozókból, amik ott vannak még a légutakban és azokból a hámsejtekből is, amelyeket a mintavételkor levesznek az ember orrából, garatjából. Ezért nem elég az RNS-izoláció, hanem meg kell keresnünk azokat a specifikus géneket is, amelyek csak ebben a koronavírusban vannak jelen. Ezért ennek a tesztnek két része van: az első, amikor izoláljuk a mintából az RNS-t, a második pedig, amikor kimutatjuk a vírus génjeit. Ezeket úgynevezett kitek segítségével végezzük, ezek olyan, a gyártók által összeállított csomagok, amelyekben benne van minden, ami az RNS izolálásához, vagy ahhoz a láncreakcióhoz szükséges, amivel a gént ki tudjuk mutatni. Ezen kitek között van olyan, amivel gyorsabban vagy lassabban lehet izolálni az RNS-t, van, amelyekkel egy gént, van olyan, amellyel hármat lehet kimutatni, attól függően, hogy melyik gyártó készíti és mennyire érzékenyre vagy mennyire költséghatékonyra tervezte azt a kitet. A következő fázisban azért szükséges felszaporítani a géneket, mert az izolált RNS olyan kevés mennyiség, hogy egyébként nem lehet detektálni. Ezt mi felszaporítjuk, a polimeráz-láncreakció azt jelenti, hogy sok példányban lemásoljuk ezeket a specifikus géneket. Megvan ennek a módja, hogy ezt hogyan kell csinálni, ez már egy eléggé elterjedt módszer, sok területen használják már, nemcsak a kutatásban, hanem a laboratóriumi tesztekre is. Azért indult be nehezen ez a folyamat, mert a vírusról világszerte nem tudtak szinte semmit, szekvenálták (szekvenálás: a DNS-szekvencia meghatározása) párszor a genetikai anyagát, hogy lássák, mik azok, amiket érdemes felszaporítani, de mivel a koronavírusok csak „most”, mondhatni az utóbbi húsz évben kerültek át az emberre, nem volt erre még kidolgozott eljárás. Amíg megjelentek erre a specifikus tesztek, kitek, addig eltelt bizonyos idő. Kínában, Vuhanban azért is volt az a katasztrófahangulat, mert még az sem volt, amivel detektálni. Amikor a vírus megérkezett Európába, már valamennyire készen álltak erre a laboratóriumok. Az más kérdés, hogy nagyon nehéz volt aztán beszerezni a szükséges anyagokat, mert világszerte hirtelen mindenkinek ez kellett, és a gyártók nem bírták az iramot. Visszatérve a gének felszaporítására: ha fel tudjuk ezeket a géneket szaporítani, akkor ezekben a kitekben benne vagy egy fluoreszcens jel, egy marker, amely a vírusnak csak arra a génjére fog rátapadni. Ezt a jelt fogjuk mi mérni, innen tudjuk, hogy az illető, akitől az adott minta származik, pozitív vagy nem. – A megfertőződéstől számítva mikortól lehet ezzel a módszerrel kimutatni a fertőzést? – Akár az első két naptól is, de ez attól is függ, hogy a mintát hogyan veszik le. Például, ha a mintát az orrüreg első részéből veszik le, akkor az nem lesz megfelelő, a mintavételnél be kell nyúlni egészen hátra az orrba, hogy olyan felületről vegyék a mintát, ahol a vírus megmarad és szaporodik. Ha kevés a vírus, még nincs elszaporodva, akkor szintén előfordulhat, hogy nem kerül a mintára rá. De elvileg két-három napos fertőzést már ki lehet mutatni, tünetek esetén mindenképpen. A vírusok úgy működnek, hogy előbb egy bizonyos mennyiségben bekerülnek a szervezetbe, a sejteken belül felszaporodnak, majd kiszabadulnak onnan, tehát kell nekik egy bizonyos idő, hogy a gazdaszervezetben kellőképpen felszaporodjanak. Tehát első időszakban, amikor bekerülnek, még nem lehet kimutatni a jelenlétüket, mert annyira kevés példányban vannak jelen, hogy nem lehet „elkapni”. Bizonyos fokú fertőzés már kell ahhoz, hogy kimutatható legyen, de 24 óra alatt már eléggé felszaporodnak ezek a vírusok ahhoz, hogy a megfertőződés második-harmadik napján igazolni lehessen a jelenlétüket. Az immunrendszer aktiválódik, de ettől még lehet valakinek a tesztje előbb negatív, és 24 vagy 48 óra múlva pozitív. – Melyik tesztelési módszer milyen esetekre alkalmas leginkább? – Sok szó esik arról, hogy lesz-e a koronavírusnak egy második hulláma ősszel. Hisz ez főként cseppfertőzéssel terjed, nyáron viszont a száraz levegőben a cseppek gyorsan eltűnnek, egyrészt a nap sterilizál, másrészt pedig a meleg miatt nem nedves a levegő. Őszre, amikor beáll a hideg, nedves idő, akkorra várják a második hullámot. Addig már sokan lesznek olyanok, akik átestek a fertőzésen és megmaradtak bennük az antitesteket termelő immunsejtek. Ők már nem fertőznek meg másokat és nem is fertőződnek meg, tehát szabadon járhatnak-kelhetnek. Az antitestes teszteknek, az úgynevezett gyorsteszteknek véleményem szerint akkor lesz jelentősége, amikor meg kell majd különböztetni, hogy valaki friss beteg vagy már immunis a betegségre. – Olyant is lehetett olvasni, hogy Kínában újrafertőződtek emberek… – Voltak ilyen cikkek, de nincs erről még konszenzus a tudományos világban. Az is lehet, hogy azok az emberek még nem gyógyultak ki. Nem valószínű, hogy a vírus mutációjának következtében fertőződtek volna meg, a mutációk nem történnek meg ilyen gyorsan. Az lehet, hogy a vírus esetleg úgy fog viselkedni, mint egy influenzavírus, tehát a tavaszi mutálódik már őszre, és aki elkapta, az már nem lesz immunis rá, ezért nem tud kialakulni a nyájimmunitás és kellenek az évszakos oltások. A másik két, eddig megfigyelt koronavírus alapján azonban ezt még nem tudjuk előrevetíteni, azok nem mutálódnak ilyen gyorsan. – Mi történik, miután a koronavírus bekerül a szervezetbe és ott kellőképpen elszaporodik? – A vírusok nem tekinthetők élőlénynek, mert nem tudnak szaporodni önmaguktól, hanem be kell kerüljenek egy sejtbe, és a sejt replikációs apparátusát, a sejt enzimjeit, molekuláit használják arra, hogy saját magukat replikálják. Az RNS a mi sejtjeinkben egy információhordozó, tehát nekünk a genetikai raktárunk DNS formájában van, de akkor, amikor egy-egy génnek az információjára szükség van, az átíródik RNS-re, az fog kijönni a sejtmagból, annak alapján gyártja le a szervezet a fehérjéinket, az enzimeinket, amivel aztán dolgozni fog. A DNS bent marad a sejtmagban, teljesen el van szigetelve, hogy ne érje semmiféle hatás, hogy ne mutálódjon a sejt. Ez a vírus ugye RNS-t tartalmaz, egy úgynevezett pozitív RNS-szálat, ami azt jelenti, hogy a vírus szaporodásához szükséges összes információt rögtön használható formában tartalmazza. Ez az RNS fog aztán nagyon sok példányban lemásolódni a sejtjeinkben, és az általa tartalmazott információk alapján a sejtjeink előállítják a vírus fehérjéit is, amelyek majd összeállva képezik az új vírusok burkait, és egy-egy RNS-szálat beburkolva, már kész vírusok. Ezek aztán a sejtből kiszabadulva fertőznek. A koronavírusok nem teszik tönkre a sejtet, nem termelődnek egyből akkora mennyiségben, hanem fokozatosan, hosszabb ideig. Az immunrendszer persze igyekszik „levadászni” ezeket a sejteket, tehát ezek előbb-utóbb kicserélődnek. – Hogyan betegíti meg a szervezetet a koronavírus? – A tudományos világ még tanulmányozza ezt, amit tudunk már, hogy az immunrendszer szabályozásába szól bele. De nem mindenkinél. Ismert ugye, hogy nem egyformán működik az emberek immunrendszere, van, aki hajlamosabb rá, hogy az immunrendszere dereglálódjon, így alakulnak ki például az autoimmun betegségek, az allergiák. Ennek a vírusnak az esetében is, ha a betegnek van hajlama arra, hogy az immunrendszere ne működjön jól, akkor ez a vírus valószínűleg dereglálja. De nem tudjuk még pontosan, hogy molekuláris szinten mi zajlik. A kockázati csoportba tartozóknál, mint például a cukorbetegek vagy szívbetegek, akik immunrendszere nem működik rendesen, mert a betegségük miatt van egy bizonyos szintű gyulladás a szervezetükben, ami összekavarja az immunrendszert szabályozó jelmolekulákat, egy koronavírus veszélyt jelent. De vannak olyan súlyosan megbetegedettek vagy a fertőzés nyomán elhunytak is, akiknek nem volt ismert betegségük. A halálos áldozatok között ugyanakkor vannak már fiatalabbak, fiatalok is, Európában és az Egyesült Államokban is, már nem igaz az, hogy csak a 65 év felettieket érintené súlyosan, mint ahogy Kína után hittük. Sok még az ismeretlen, a világ most amúgy is a védekezéssel van elfoglava, nem a mechanizmus tisztázása a prioritás. Ha meglesz az ellenszer, akkor megvizsgálják a molekuláris háttereket is.

R. Kiss Edit