Az elmúlt időszakokban többször is felforrósodott a levegő a hazai nyugdíjrendszer egyes vetületei körül. Egy adott pillanatban a kettes pillér gyökeres átrendezése váltott ki viszonylag nagy visszhangot, s annak keretében fenntartások, tiltakozások is megfogalmazódtak. Akkor ez lekerült a napirendről, legalábbis ideig-óráig. Majd a múlt hónap során jobbára a munkaügyi miniszter, Olguþa Vasilescu „jóvoltából” a figyelem (mindenekelőtt az érintetteké) ráterelődött a nyugdíjpont 2018-as esztendei megemelésének, valamint az új nyugdíjtörvény elfogadásának a problematikájára. Annyi mindent lehetett hallani, hogy ha annak csak fele is igaz lenne, az is sok lenne… Amikor váratlanul napirendre került a kormányátalakítás ügye, akkor némileg háttérbe szorult a nyugdíjrendszer kérdésköre, s nemigen hallatta hangját a munkaügyi miniszter sem. Bekövetkezett a kormányátalakítás, s azzal egyidejűleg a soron következő kormányzati teendők, ténykedések számbavétele, s azok keretében ismét ráterelődött a figyelem a nyugdíjak távlataira is. Többek között annak okán, hogy a munkáltatók által fizetendő társadalombiztosítási hozzájárulásoknak a munkavállalókra való majdani áthelyezése „jótéteményei” között emlegették egyes kormánytagok azt. Voltak, akik elkezdtek számolgatni, latolgatni. Köztük olyanok is, akik indokoltnak és kedvezőnek vélték az átruházás hatásmechanizmusát, de szépszerivel olyanok is, akiket nemigen hatott meg ez a kormányzati (egyébként vitatható) érv. Ha a jelenleg hatályos nyugdíjtörvény vonatkozó előírásából indulunk ki, a bruttó bér megemelésének mindenképpen majdani velejárója lesz, pontosabban következménye a nyugdíj kvantumának gyarapodása. Ugyanis köztudott, hogy a nyugdíj megállapításában igen nagy gyakorlati szerepe van a nyugdíjazandó személy által elért mindenkori bruttóbér-szinteknek, s az annak függvényében befizetett társadalombiztosítási hozzájárulásnak. Ha viszont egy másabb törvény válik hatályossá, amely értelmében másabb ismérvek alapján állapítják meg a nyugdíjakat, akkor nem biztos, hogy a majdani nyugdíjas (legalábbis azok mindegyike) jól jár... A kormányprogram szerint az idén… Induljunk ki a szociáldemokrata párt, illetve a kormánykoalíció azon kormányprogramjából, amelyet meg is szavaztak a parlamentben. Nos, abban többek között az állt, hogy még az idén finalizálják az új nyugdíjtörvény tervezetének szövegét, s az október 1-jéig elfogadásra kerül a parlamentben. Az új törvény kapcsán a munkaügyi miniszter többször is azt hangoztatta, hogy annak velejárója lesz, mármint a gyakorlatba ültetésnek, a nyugdíjak általános megemelkedése. Ugyanakkor annak révén megszűnnek a jelenleg megmutatkozó kiszögellések, igazságtalan és méltánytalan helyzetek. Ilyen összefüggésben utalt arra is, hogy tűrhetetlenek azon helyzetek, amikor is ugyanolyan munkakör és ugyanazon szolgálati évszám esetén a két nyugdíjas nyugdíja között jelentős eltérés van. (Lehet, hogy furcsállja a miniszter asszony a különbséget, de illene tudni, hogy amennyiben az adott két személy között az évek során jelentős eltérés mutatkozott bérszintjeik tekintetében, akkor az a későbbiek során „lecsapódik” nyugdíjaik szintjén is. Ebben az összefüggésben utalt arra is, hogy majd az új nyugdíjtörvény hatályba lépését követően felülvizsgálatra kerülnek, illetve újraszámításra a jelenlegi nyugdíjak is. Ezzel az újraszámítási szándékkal viszont zavart keltett a nyugdíjasok körében, mert ezt akár úgy is lehet értelmezni, hogy lesznek, akik esetleg rosszul járnak. Ez viszont nehezen képzelhető el, mert a szerzett jogokat egy törvénymódosítás nyomán nem lehet elveszíteni és nem kell ahhoz jogásznak lenni, hogy tudjuk: egy törvény a jövőre vonatkozik, a jövőről rendelkezik. Ami az új törvényt illeti, a kormányprogramban szereplő határidő már elúszott. Most ilyen-olyan indokok mentén próbálják ezt megmagyarázni. A munkaügyi miniszter például azt állította a minap, hogy várják a közpénzügyi minisztérium álláspontjának megfogalmazását abban a tekintetben, hogy milyen költségvetési vonzatai lehetnek a majdani törvény hatásmechanizmusának, mindenekelőtt a majdani nyugdíjak jelentette költségek tekintetében. Olyasmit is mondott, hogy három variáns is elkészült. A közpénzügyi miniszter viszont a múlt szerdán azt állította, hogy ő személy szerint nem értesült a törvénytervezet hozzájuk való átküldéséről. Közben azt is lehetett hallani, hogy a miniszter asszony rosszul tudta, pillanatnyilag ugyanis a törvénytervezetet az Országos Nyugdíjpénztárnál tanulmányozzák. A múlt héten megszólalt ismét a pártelnök, Liviu Dragnea is, aki mentségként hozta fel a törvény majdani alkalmazásának bonyolultságát, valamint azt, hogy nem lehetett előrelátni, mennyire is komplikált helyzetről van szó. Márpedig illett volna behatóbban ismerni a hazai nyugdíjrendszer helyzetét, annál is inkább, mert 2014–2015 között a munkaügyi miniszteri tisztséget a szociáldemokrata párt egyik neves „szakpolitikusa”, Rovana Plumb töltötte be. Liviu Dragnea most azt is hangoztatja, hogy akkor, amikor október 1-jét jelölték ki a törvény elfogadása időpontjának, pragmatikusan jártak el... Felvetődik a kérdés: mikor is lehet az országnak új nyugdíjtörvénye, illetve azt mikor is léptetik hatályba. Liviu Dragnea a múlt hét elején azt hangoztatta, meghazudtolva saját magát is, hogy soha nem volt szó arról, hogy a majdani nyugdíjtörvény előírásait belefoglalják a 2018-as esztendei költségvetésbe. Arra viszont nem adott pontos választ, hogy mikortól is válhat hatályossá az. Mi lesz a nyugdíjponttal? A kormánypártnak volt és van egy másik ígérete is: 2018-tól a nyugdíjpont értéke újabb 10%-kal fog emelkedni. Ez azt jelenti, hogy úgy átlagban a nyugdíjak 100 lejjel emelkednek havonta. Igen, mert a nyugdíjpont jelenlegi értéke 1000 lej, s ezen érték közelében található az országos átlagnyugdíj kvantuma is. Egyesek tudni vélik, hogy január 1-jétől lenne esedékes a nyugdíjpont értékének a szóban forgó megemelése. Ezt tételesen viszont nem ismerte el senki, sőt arról hallani, hogy az 2018. július 1-jétől lesz esedékes. Amúgy nyilvánosságra került egy olyan számadat is, miszerint a nyugdíjpont jövő esztendei megemelésének a költségvetésre gyakorolt hatása 6 milliárd lejt jelentene, azaz ennyivel kell 2018-ban többet fordítani a nyugdíjak folyósítására. Hecser Zoltán