Az életkor objektív adottságunk. Biológiai kornak szokás nevezni, megkülönböztetendő lelkünk korától, mert ilyen is van. Sőt gyermekkorban ennek egyik oldala, az értelmi kor az, ami a csemete fejlődési szintjét megmutatja. Ma már azt is tudjuk, hogy fejlődésünk szakaszos, és igazándiból sosem tudjuk elkerülni azt, amit biológiai létünk ránk mér. Képességeink, vágyaink, céljaink és eszközeink is jellemzik e stádiumokat. És általános igény a tudomány, a vallás, a különböző segítő szakmák vagy az ezoterikus áramlatok részéről, hogy behatárolják, és ezzel megismerjék ezeket. Kezdetben egyszerű és viszonylag áttekinthető volt életünk (ma is klasszikusnak számító) felosztása: megszületünk és ezzel belépünk a gyermekkorba, amelyből a serdülés átvezet a felnőttkorba, majd ezt az időskor követi, végén az elkerülhetetlen halállal. A gyermekkor a tanulás, az ismeretszerzés, a jövőre és az önálló létre való felkészülést jelentette. A felnőtté válást gyakran – szimbolikáját részben ma is őrző – fel-, illetve beavatási szertartás (ma érettségi) kísérte, amely az egyént a közösség teljes értékű tagjává emelte, pontosan körülhatárolt jogokat és kötelességeket írva elő számára. Mint ahogyan az időskort is státuszváltás – lásd öregek tanácsa, nyugdíjba menés stb. – indította, amely pihenést, eltartást és/vagy a tudásuk felhasználását és gyakran a vég, a halál milyenségét is rögzítette. Aztán felgyorsult a biológiai fejlődés, az érés. És valahogy meg is nőttek a dolgok. Nőtt az átlagmagasság: az unokák messze meghaladták nagyszüleik magasságát. Elkezdett minden hamarabb történni az egyén életében: korábban felállt, beszélt, hamarabb ért be nemileg, és jelent meg a nemi érdeklődés – ez volt az akcelerációs generáció. Aztán a tudomány, az anyagi jólét és ki tudja, még mi minden, elvezetett az életkor általános meghosszabbodásához. Ami nemcsak az időskor kinyúlását, hanem annak átértékelését, más perspektívába helyezését is maga után vonta. Átértékelődtek a korhatárok, megszűnt a nemek közötti különbségeket is szem előtt tartó felosztás (amik attól még léteznek!), megváltoztak a jellemzőik és mindez nem akármilyen következményekkel járt és jár. Mivel egyre több fogalom és értelmezési zavar van ezen a téren (is), mellékelem a több forrásból szintetizált felosztást (különös tekintettel a WHO azaz az Egészségügyi Világszervezet ajánlására). Eszerint létezik: gyermekkor (benne újszülött-, csecsemő-, kisgyerek-, óvodás- és kisiskoláskor): 0–10 év, serdülőkor: 10–18 év, ifjúkor 18–25 év, felnőttkor: 25–65 év, idősödés kora: 65–74 év, időskor: 75–90 év között, és végül az aggkor: 90 év felett. Albert Ildikó