A székelyudvarhelyi Spanyár-ház udvarán szabadtéri kiállítással búcsúzott a kilencedik alkalommal megszervezett Pulzus művésztelep kilenc alkotója. A kilencnapos tábor több szempontból is rendhagyó volt. 

A Pulzus művésztábor történetében először történt meg, hogy nem a Kossuth utcai Képtárban, hanem szabadtéren állították ki a táborban készült alkotásokat. Miklós Zoltán múzeumigazgató hangsúlyozta: az alkotó vágyat nem törheti le semmilyen vírus vagy őrültség, ami körülöttünk zajlik a világban. 
– Ami az elmúlt kilenc napban itt a Sanyár-ház udvarán zajlott, meghatározó a közgyűjteményünk szempontjából, de azon művészek szempontjából is, akik eljöttek Székelyudvarhelyre és részt vettek ebben a folyamatban – mondta.
A Pulzus művésztelep ötlete – amely urbánus környezetben egyfajta kommunikációt próbál valamilyen formában a közönség és az alkotók között megteremteni – kilenc évvel ezelőtt pattant ki Berze Imre szobrászművész fejéből, a Haáz Rezső Múzeum pedig fogékony volt rá, Vécsi Nagy Zoltán felkarolta az ötletet és Kovács Árpád művészettörténész is mellé állt. Az elmúlt kilenc évben egyetlen visszatérő művésze volt a tábornak, Berze Imre.
Kányádi Iréne nagyváradi művészettörténész méltatta a szabadtéren kiállított munkákat. Rendkívülinek nevezte mind a kiállítást, mind a tábort, hisz a vírus miatt két hónappal ezelőtt még teljesen bizonytalan volt a tábor megszervezése, ugyanakkor az is rendkívülivé tette, hogy más évekkel ellentétben idén csak hazai művészeket hívtak meg. 
– A Pulzus tábor egyedisége, hogy nem volt meghatározott koncepció, éppen ezért mindenféle műfajban színvonalas munkák születtek. Néhány alkotó már meglévő sorozatait folytatta, mások teljesen új, egyedi darabokat készítettek, megengedték maguknak a művészek azt a szabadságot, hogy olyan műfajban kísérletezzenek, amiben még nem alkottak – mondta Kányádi Iréne.
A csíkszeredai Zsigmond Adél textilművész látványruhái a képzőművészet és a ruhatervezés határvonalán vannak, igyekszik, hogy minden darab külön műalkotás legyen. Arra próbálja felhívni a figyelmet, hogy a tömeges ruhavásárlás helyett megfontolt, jó minőségű, egyedi darabokat vásároljunk. A táborban kiállított munkáinak érdekessége, hogy fényvisszaverő motívumokat visz bele ezekbe a munkákba, amelyet felhasznál majd az ezután születendő kollekciójához.
Az udvarhelyi Öllerer Áron Viktor jelenleg a kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezési Egyetem grafika szakos hallgatója, aki projekciót és installációt állított ki. Munkáinak egyedisége és érdekessége a konceptuális háttérben rejlik, hiszen ő igazából szereti az általános, lokális, szociális jelenségeket értelmezni ezekben a munkákban. Kiállított munkája továbbgondolása a Kenyerek című sorozatának, amelynek már volt előzménye a kolozsvári Tranzit házban a Poor objects kiállítás keretén belül.
A marosvásárhelyi Makkai István szobrász két munkáját állította ki, az egyik a Maszk, a másik az Ismeretlen hős című. Az alkotó több mint egy évtizede foglalkozik rézlemezekkel, azóta ez az az anyag, amelyet folyamatosan használ. Alkotásait azonkívül, hogy egy érzékeny formavilág jellemzi, nagyon érdekes, konceptuális csavarral gazdagítja.

A Temesváron élő Remus Irimescu szobrász munkásságára az organikus, lekerekített formavilág jellemző, kiállított munkáin, architekturális szobrain főként a geometriai formák válnak hangsúlyossá. Tudatosan nem alkot tökéletes formákat, ami az emberi lényünk legbenső valójára utal, hogy valójában az tesz bennünket emberekké, hogy hibázunk.
A sepsiszentgyörgyi Péter Alpár doktori képzését a Pécsi Tudományegyetem művészeti karán végezte. Főként a kortárs szobrászat, a természet- és akcióművészet érdekli, a munkáit ennek a hármasságnak metszetében készíti. Számára minden mű, alkotás egy megértési folyamat, a szellemi út egyik állomása. Az alkotótáborban készült Egyenes út című munkája önmagában egy halott tárgy, a hozzá való viszonyuláson keresztül kap értelmet, ebben az esetben a használat által.
A gyergyószentmiklósi Dobribán Melinda két munkáját láthatták: egy installációt, amely teljesen személyes indíttatású, a falra függesztett munka pedig kísérletezés a fával, és a különböző elemek kiegyensúlyozására való törekvést, a masszív alkotás a felfüggesztéssel a könnyedséget sugallja.
A székelyudvarhelyi Lőrincz Gyula képzőművész teljes mértékben kísérletező művész, számos műfajjal és technikával dolgozott, és saját bevallása szerint sose szeretett volna olyan művésszé válni, akit a művészettörténészek könnyedén be tudnak skatulyázni egy megszokott művészeti ágazatba. Ez sikerült is neki, hiszen nagyon komplex és szerteágazó a munkássága. Egy szobrot és lenyomatokat készített a táborban, utóbbi egy kolozsvári galériában kiállított munkáinak a folytatása.
A székelyudvarhelyi Benedek Levente tíz évig a Temesvári Állami Magyar Színház grafikusa volt. Roppant színes alkotói munkássága, különböző műfajokban dolgozott a plakáttervezéstől a kollázson át a hagyományos olajfestészetig. Két munkát készített a táborban, amely egy sorozat részei, a Hattyúk tava újratöltve című színházi plakátjához kötődnek, ezúttal Csehov Sirály és Ibsen Vadkacsa című munkái ihlették meg. A munkáknak szociális, ökológiai háttértöltete is van, hiszen ezek az asszamblázsok helyi elemekből vannak összerakva, amellyel a környezetszennyezésre hívja fel a figyelmet.
A házigazda Berze Imre hat gránitoszlopot faragott ki, amelyet a Via Transilvanica és a Mária út útvonalán helyeztek el, és nem lehetett megtekinteni a táborzárón, de elhozta a tavaly készült Szobor a kövön című alkotását.
A kiállítás anyaga a Haáz Rezső Múzeum gyűjteményét gazdagítja, és szeptembertől a Képtárban lehet megtekinteni.