– Ha a zenekar közösségi oldalán követjük az eseményeket, zsúfolt, sikeres évet tudtok magatok mögött. Hogyan értékeled az elmúlt esztendőt? Milyen élményekben volt részetek?

– A 2022-es év nagyon mozgalmas volt, a Kistehén zenekar búcsúkoncertjével kezdődött a szezon, és ezzel a koncerthelyszíneken is átvette a szerepet a Kollár-Klemencz Kamarazenekar, az új zenekarom, amely már nem igazán új, de eddig leginkább a Kistehén árnyékában mozgott – színházakban, művészeti fesztiválokon léptünk fel. Az idei évben több pop-rock fesztiválra is meghívást kaptunk, és hatalmas tömeg előtt játszhattuk a meghitt, személyes dalainkat, mint az Iszom a bort vagy a Beszéljünk Zoli-t. A több­ezres közönség együtt sírt, ez nagyon megható volt, például a Fishing on Orfű fesztiválon vagy az Ördögkatlan fesztiválon. Tavaly a kamarazenekarommal nem jutottunk ki Erdélybe, de én több más formációmmal is jelen voltam, ezt szeretném az új évben többszörösen bepótolni. A 2022-es év erről a nagy váltásról szólt, úgy éreztük, ebben az évben jött rá a közönség, hogy mi itt vagyunk nekik, itt vannak a dalaink, leestünk nekik, és ez nagyon jó érzés, felelősség, de hatalmas felhajtóerő is az új dalok írásában. Az év elején nekifogtam az új lemez dalainak, ami az év végére lett kész, nagyon örülök ennek a most megjelenő albumnak, amelynek A folyó címet adtam.

– Nem csupán a zenekarral, hanem első regényeddel, az Öreg Bandával is számtalan helyszínen tartottál bemutatót. Hogyan fogadta a szakma, hogyan fogadták az olvasók?

– 2022 az Öreg Banda című első regényemnek a bemutatóéve is volt. Jártuk vele az országot, a gyergyószentmiklósi Egyfeszten is tartottam bemutatót. Voltak sramlizenekaros bemutatók, ahol a kamarazenekarom és az Újhartyáni Sváb Parti is részt vett, és voltak egy szál gitáros felolvasóestek. Mindenhol nagy érdeklődés fogadta a könyvet, az emberek megszerették, pár hónap elteltével elfogyott az első kiadása. Azt hiszem, ezzel a könyvvel fogadtak el mint írót, nemcsak mint zenészt, de ez nem egy egyszerű meccs. Sokan a mai napig bizalmatlanok a többfunkciós tárgyakkal, emberekkel. Ebben az évben nem az íráson volt a hangsúly, azt hiszem, talán egyetlen novellácskát írtam csupán. De írtam sok dalszöveget, egy albumnyit, az alkotás az új lemezben merült ki, de a háttérben készültem – egyelőre csak anyaggyűjtéssel – a következő regényemre, amelynek januárban nekifogok.

– A Kollár-Klemencz Kamarazenekar ötödik albuma jelenik meg január közepén A folyó címmel, amelynek lemezbemutató koncertje január 24-én és 25-én lesz a MÜPA-ban. Honnan ered és merre viszi hallgatóit A folyó? Miben különbözik az előbbi albumoktól, miben hasonlít az eddigi Kollár-Klemencz-dalokra?

– A folyó albummal ugyanazt a folyamatot szeretném folytatni, ami a Rengeteg, illetve az Ég az erdő című lemezzel elindult. Ember és természet kapcsolata, mit ad nekünk a természet, hogyan tudunk viszonyulni ehhez, mit ad nekünk saját természetünk feltárása, hogyan tudunk közelebb kerülni önmagunkhoz, Istenhez. A folyó az életünk folyója, az utazásunk maga, a folyton változó életünk, megismeréseink, rácsodálkozásaink, tapasztalataink illékonysága. Zeneileg ugyanazt az utat folytatjuk rendkívül jó zenészeimmel, Valkó Bélával (cselló), Ónodi Lászlóval (brácsa), Csernovszky Márkkal (zongora, hárfa), Mákó Katóval (ének, ritmushangszerek), Valdovich Árpáddal (bőgő), és egy új taggal is kiegészültünk az új lemezre, Bordás Zoltánnal, aki ütőkön erősíti ezt a balladai transzcendens zenei világot, amiben ezek a dalok is utaznak.